„Az Oltáriszentség előtt égő örökmécses”

Az ünnepélyes szentmisét idén Erdő Péter bíboros január 16-án, vasárnap délelőtt 11 órakor celebrálja. A fontos egyházi és társadalmi eseményre mindenkit szeretettel hívunk és várunk!

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus élményét szívünkben hordozva, Árpád-házi Szent Margit ünnepén eszünkbe juthatnak Eugenio Pacelli pápai legátus szavai, amelyeket a1938. május 25-én a Hősök terén mondott. A későbbi pápa, beszédében Árpád-házi Boldog Margitot így állította résztvevők elé: „Itt van Boldog Margit, Magyarország törzsökének második sarja, a szent szegénység mosolygó segítőtársa és nővére, az alázatosságban önmagát megtagadó ibolya, ez a kiváltságos, kristálytiszta mélységű eucharisztikus lélek, az Oltáriszentség előtt égő örökmécses, akinek kedves lángja még ma is lobog.” Pacelli bíboros a beszédben, valószínű az életéről írt hiteles kódexnek arra a részére utalt, ahol azt olvashatjuk, hogy az ablaknál áll és nézi „Krisztus szent testét nagy áhítatossággal és nagy siralmakkal” (Szent Margit élete 10).

Miért lehetnek számunkra fontosak legátusi és a szent életéről szóló kódexben található idézések? Elsősorban talán azért, mert világunkban is világító mécsesekre lenne szükség, olyan lelki mécsesekre, amelyet az Oltáriszentség előtt gyújtottak meg, és amelyeknek lángjai messzire világítanak. Ahhoz pedig, hogy a lelki mécses kiapadhatatlan lánggal égjen az szüksége, hogy az Oltáriszentségből kiáradó szeretet táplája. Szent Margit ebből a szeretetből merítve vált képessé arra, hogy a királylányként a legalantasabb munkákat elvégezze, hogy másokat szolgáljon és családjában a béke közvetítőjévé váljék. Ezzel a Húsvéti Bárányt követő áldozatos szeretettel magyarázható, hogy halálakor a Péter nevű domonkosrendi provinciális ezt a szózatot hallotta az esti vecsernye után: „A bárány meghalt” (Szent Margit élete 101). Szent Margit az Oltáriszentség titkának mélységeiben elmerülve, Jézust, a Bárányt követve, maga is áldozati báránnyá vált.

Az Eucharisztiáról, mint az értünk áldozatként önmagát felajánló és most is közöttünk élő Bárányról elmélkedni számunkra is fontos feladat lehet. Elsősorban talán azért, mert bár lelkileg nagyon sokat szenvedünk, nem tudunk mit kezdeni a szenvedéssel. Azt gondolhatjuk, hogy szabadságunkkal élve elkerülhetjük azt. Nehezen fogadjuk el, hogy a bűn által megsebzett életünk olyan valóság, amelyből csak úgy tudunk kiemelkedni, hogy szembe nézünk vele, és az értünk önmagát feláldozó Bárány kegyelmi erejét elfogadva önmagunkban legyőzzük a sebek okát, a Gonosz kísértéseit. Így, bűneiktől megszabadulva képesek leszünk arra, hogy hitelesen tudjunk beszélni Isten kiáradó szeretetéről és példát tudjunk adni mások számára. A mai világ nem az erkölcsi szólamokat, hanem ezt a hitelen tanúségtételt várja tőlünk.

A történelem igazolta, hogy Szent Margit az életének mécsesét az Oltáriszentségből kiáradó kegyelmi erő táplálta és ezért a mécsesének lángja nem lobbant el. Ez a láng most is világít azok számára, akik reménytelenül szenvednek, és úgy érzik, hogy életük csak gyengén pislákol, és így nincs is üzenetük mások számára. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus eseményeit újra gondolva mi is tudjunk elmélyülni az Oltáriszentség titkában. Szent Margitot követve éljünk az Úr jelenlétében, győzzünk le a bennünk is hatni akaró Gonosz kisértéseit. Szálljunk szembe a körülöttünk levő megsebzett világ egyre erősödő támadásaival. Engedjük, hogy így mindennap megszülessen bennünk Isten ajándékaként a béke, amelyet Szent Margithoz hasonlóan közvetíteni is tudunk a bűn által zaklatott világunkban.

Beran Ferenc