CSIKSOMLYÓ

  Az idén is százezrek zarándokoltak a székelyföldi Csíksomlyóra, hogy részt vegyenek a ferences kegytemplom melletti, a Kis- és a Nagy-Somlyó-hegy közötti nyeregben a pünkösdi búcsú ünnepi szertartásán. A szervezők szerint a zarándokok száma több mint 400 ezerre emelkedett. Az ünnepi szentmisét az idén Majnek Antal munkácsi püspök celebrálta, aki prédikációjában kifejtette: nagy bajban van a nemzet, megújulást az hozhat, ha a magyarok rendet teremtenek önmagukban és egymáshoz fűződő kapcsolataikban, ha az összmagyar társadalmon belül a szembenállás megszűnik. A család és a gyermekvállalás fontosságára hívta fel a figyelmet Majnek Antal püspök, ezek nélkül ugyanis szerinte "elfogy a nemzet", Jakubinyi György gyulafehérvári érsek azt hangsúlyozta, hogy az idei csíksomlyói zarándoklat célja megegyezik az Erdő Péter bíboros, prímás által meghirdetett Nemzeti Imaév szándékával.

Velence - Torontó - Montreál - Nagyvárad

  Erdő Péter Angelo Scola velencei pátriárka meghívására áprilisban Velencébe utazott, ahol a város védőszentjének ünnepén Angelo Scola és Marco Cé bíborosokkal szentmisét mutatott be a Szent Márk-székesegyházban.
  Angelo Scola köszöntőjében kitért Erdő Péter és II. Alekszij pátriárka levélváltására, megjegyezve, hogy: "ez kiemelkedő tanúbizonysága a kiengesztelődés építő erejének".
  Erdő Péter bíboros homíliájában végigtekintett a háborúktól és ellentétektől sem mentes, de együttműködésben gazdag velencei-magyar kapcsolatok alakulásán. A velencei szerzetesek fontos szerepet játszottak a magyar nép keresztény hitre térítésében, főként Szent Gellért püspök. Amikor az egyház Szent Benedekre, Szent Cirillre és Metódra mint Európa nagy védőszentjeire emlékezik, a magyaroknak mindig eszükbe jut Szent Gellért alakja, aki a keresztény misszió egyetemes hivatásában össze tudta kötni a földrész különböző népeit. A sok kulturális kölcsönhatás közül egy apró mozzanat a magyar korona jogi-alkotmányos felfogása, amely a jogtörténet szakértői szerint késő középkori velencei előzményekre vezethető vissza - mondta a bíboros.
  Velencei látogatása után Erdő Péter április 28-án Kanadába utazott, hogy eleget tegyen Miklósházy Attila püspök és Horváth Tibor jezsuita professzor, a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége (METEM) alapítója meghívásának.
  Szentmise keretében találkozott a torontói Szent Erzsébet Plébánia híveivel és a lelkipásztori gondozásukat ellátó magyar jezsuita közösség tagjaival. Beszédében köszönetet mondott a kanadai magyar katolikusoknak a püspöki konferencia által hirdetett imaévhez való csatlakozásukért.
  Az Apostoli Szentszék külön leirata értelmében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közvetlenül veszi át a nyugati magyar pasztoráció koordinálását. Erdő Péter köszönetet mondott Miklósházy Attila püspöknek sok évi munkájáért, melyet a világon szétszórt magyar katolikusok közösségei érdekében végzett, és hangsúlyozta, hogy folytatni kívánják ezt a tevékenységet, hiszen szükségünk van lelki megújulásra, kiengesztelődésre, a kölcsönös megbékélésre a környező népekkel, szükségünk van az optimizmusra és a jövőszeretetére.
  A METEM ünnepi ülésén népes hallgatóság előtt tartott előadást a bíboros. Magyar kánonjogászok az egyetemes egyház történetében címmel. Az előadáson jelen volt Bagi László, a Magyar Köztársaság torontói főkonzulja, valamint a kanadai magyar református lelkészi kar több képviselője.
  Magyarország prímása megbeszélést folytatott Aloysius Amnbrozic bíboros, torontói érsekkel a kanadai magyar hívek lelkipásztori ellátásának kérdéseiről, és köszönetét fejezte ki az eddigiekben tapasztalt segítőkészségért. A Kanadában szolgáló magyar papsággal is találkozott. Előadást tartott a magyarországi egyház helyzetéről és pasztorális törekvéseiről, s meghallgatta az összes magyar lelkipásztor beszámolóját az ottani közösségekről és a körükben végzett munkáról.
  Erdő Péter kanadai útjának másik állomása Montreál volt, ahol meglátogatta a Magyarok Nagyasszonya plébánia közösségét, s találkozott Tomaj Dénessel, a Magyar Köztársaság kanadai nagykövetével is.
  A helyi magyar lelkészek és hívők véleménye szerint a prímási látogatás kifejezte a magyarországi egyház szolidáris szeretetét és bensőséges egységét a nyugati szórványban élő magyar hívőkkel.
  Május közepén, Nagyváradon a XV. Festum Varadinum rendezvénysorozat ünnepi szentmiséjének Erdő Péter bíboros volt a főcelebránsa, aki szentbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a kereszténység hirdetése egyet jelent az örömhír terjesztésével. Napjainkban, amikor új hidak épülnek és szabadabb a mozgás, csak rajtunk múlik, hogy fel tudjuk-e éleszteni magunkban a krisztusi szeretetet, hogy meg tudjuk-e újítani a lelkünket.
  Szent László "sziklahitű" volt. Felül tudott emelkedni a családi sérelmeken, mindig azon fáradozott, hogy tompítsa az ellentéteket. A keresztény erények, a közös értékek és a békesség keresése erőt, stabilitást, biztonságot, fejlődést és lelki gazdagodást ad, ezért Szent László példaképe korunk emberének is.

Neumayer Katalin

AZ IGAZSÁG LELKES MUNKATÁRSA

  XVI. Benedek karizmatikus pápa, tulajdonságai sejtetik nagyságát. Bátyja, Georg így beszél róla: "Nem az erő a legjellemzőbb rá, hanem a bátorsága és az elkötelezett szeretete az igazság iránt, amelyet fáradhatatlanul szolgál." Prédikációiban lényegretörően, egyszerűen fogalmaz, igazi nagy tanító. Szerény, rendíthetetlen hitű, határozottan atyai kisugárzású. Bátor szókimondásával nem a népszerűséget, hanem az igazságot keresi.
  Jelmondata: cooperatores Veritatis (az Igazság munkatársai). Pünkösddel is kapcsolatba hozható: "Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, ...és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek." (Jn 16,13) Szentatyánkat még professzorként kérdezték 1970-ben arról, hogy milyen lesz az Egyház 2000-ben. "A teológus nem jós és nem is futurológus. Ezért legyünk óvatosak a prognózisokkal..."- kezdte el a válaszát. Találóan fogalmazott: "Az Egyház jövőjét most is - mint mindig - a szentek fogják újjáalakítani. Tehát olyan emberek, akik az éppen divatos frázisoknál többet vesznek észre. Az önzetlenséget - ami az embert szabaddá teszi - csak az önmagunkról való mindennapos kis lemondások türelmével lehet elérni."
  Így látta már akkor: "A sokféle leválás megpróbáltatása után a bensőségesebb és leegyszerűsödött Egyházból nagy erő fog kiáradni. Ugyanis abban az apróra megtervezett világban az emberek kimondhatatlanul magányosak lesznek. Majd ha Isten már egészen eltűnt életükből, megtapasztalják teljes és borzasztó szegénységüket. Akkor majd a hívők kis közösségét mint valami egészen újszerűt fogják fölfedezni, mint reményt, ami őket is érinti, mint választ, ami után titkon mindig sóvárognak. Meg vagyok győződve, hogy az Egyház nagyon nehéz idők elé néz... de ismét fel fog virágozni, és az embereknek otthont jelent, ahol életet kapnak és a halálon is túlmutató reményt." Bizony a társadalom meglehetősen leromlott állapotban van, a kereszténységet igazán néhány százalék követi, a többség vagy materialista, vagy afféle sehitű. Mégis látni hajtásokat, hiszen vannak még élő gyökerek, és mindig lesznek komoly keresztények. 2005-ben még bíborosként írta a Szentatya a római keresztutat, ahol a reményről írt: "Azoknak, akik Nagypénteken ellened kiáltottak, Pünkösdkor megadtad a szív megrendülését és a megtérést. Így nekünk is reményt adtál."
  Az Egyházban "sok fáradtság van, de még sokkal többször lehet találkozni azzal, hogy az Egyház fiatal." Beiktatási szentmiséjén ezt mondta Benedek pápa: "Igen, az Egyház él - ez ezeknek a napoknak a csodálatos tapasztalata. Éppen II. János Pál pápa betegségének és halálának szomorú napjaiban szemünk előtt csodálatosan láthatóvá vált: az Egyház él. Az Egyház fiatal. Magában hordozza a világ jövőjét, és ezért mindnyájunk számára megmutatja az utat a jövő felé. Az Egyház él és mi látjuk ezt: megtapasztaljuk az örömet, amelyet a Feltámadt Krisztus megígért övéinek. Az Egyház él - él, mert Krisztus él, mert Krisztus valóban feltámadt."
  Az Egyház életerejét jól mutatja az egyre több egyházi közösség és mozgalom. II. János Pál pápa kezdeményezését folytatva, XVI. Benedek pápa június 3-án, Pünkösd vigíliáján találkozott a Szent Péter-téren több száz egyházi mozgalom és új közösségek tagjaival. Fontos mérföldkő ez a találkozó számukra és az egész Egyház számára reménykeltő pünkösdi esemény. Ez szépen kifejezi az Egyházban levő adományok sokféleségét és különbözőségét, amelyek kölcsönösen gazdagítják egymást. Emellett tanúskodik az Egyház egységteremtő erejéről is. A mai elvilágiasodott korban ezek a közösségek Krisztust hirdetik az embereknek, világító jelként mutatják meg Krisztus és az Egyház szépségét. A fáradt hitű emberek számára ők a reménység jelei, amelyek konkrét utat mutatnak a megélt hit számára. Olyan helyek, ahol találkozni lehet Krisztussal, aki az ember életét radikálisan átalakítja. Segítik a hívő keresztény családok kialakulását, azoknak életteret biztosítanak, ahol a papi és szerzetesi hivatásokat a fiatalok könnyebben felismerik.
  Benedek pápa rámutatott keresztségünk jelentőségére (Úrangyala 2005. augusztus 28.): "A keresztény olyan ember, aki egyszerre keres és talál. S éppen ez az, ami az Egyházat fiatallá teszi, nyitottá a jövő felé, a remény forrásává az egész emberiség számára." Engesztelő imaévünkben idézzük fel többször a püspökök által erre a Nemzeti Imaévre írt levélből: "Jézus azonban nem csüggedésre, hanem reménységre hívott meg minket." Ehhez kérjük a Szentlelket, az erősség Lelkét, hogy a sokszor reménytelennek látszó helyzet ellenére is merjünk reménykedni!

Héray András FSO
(Das Werk - Kristus Ügye)

ÉLHETŐVÉ TETT VÁROS ÉS VILÁG

  Táplálék és megszentelő jelenlét az Eucharisztiában
  Úrnapján "Kenyere lett vándoroknak" - Ünnep a XIII. századból
  Úrnapja ünnepét a XIII. században rendelte el IV. Orbán pápa, a Szentháromság vasárnapja utáni első olyan ünnepet, amelyen nem üdvösségtörténeti eseményt jelenítünk meg, mint a húsvéti vagy karácsonyi ünnepkör jeles napjain, hanem egy eszmét, hittitkot ünneplünk. Az ünnepek dogmatikai tartalmát a zsolozsmában a himnuszok, a misében pedig a szekvencia mondja el, költői formában.
  A XIII. század nagy teológusát, Aquinói Szent Tamást kérték fel ezek megírására, aki Úrnapjára olyan himnuszokat és szekvenciát szerzett, hogy azokat énekelve, miközben tanulunk az Eucharisztiáról, aközben irodalmi és szellemi gyönyörűségben is részünk lesz. A mise allelujájának meghosszabbításaként, annak utolsó hajlítására "ráültetett" szövegből kiderül, hogy az ünnep középpontjában a Nagycsütörtök este adott kenyér és bor, Krisztus teste és vére áll. A szent színekről megtudjuk, hogy az új Pászka, az új manna ez, amelyben Jézus táplálékul adta magát mindenkinek, "vére ital, teste étel", "kenyere lett vándoroknak, eledele jó fiaknak".
  Mindezek ismeretében megkérdezhetjük azonban, hogy akkor az ünnep miért nem egy ünnepélyes, két szín alatti áldozásban érkezik meg? Miért indul a templom falain túlra?
  A liturgiában az ég és a föld, Isten és ember találkozik. A templomban ennek nem csak az oltár a színhelye, hanem az egész épület ezt szolgálja. A kupola ősi szimbóluma az égnek, a mennyeinek, amely a négyszögletű templomfalakra borul. Kupola nélküli templomaink mennyezetére azért festettek kék eget csillagokkal, mert így az egyszerű deszka is az égre utalt. A négyszög alaprajz a világot jelenti, amely nemcsak szögletes, hanem kiterjedt is, a négy égtáj felé. A templom négy falán túl terül el a város, a négy égtáj mentén pedig az egész világ.
  Fontos jelkép ez a természetben élő ember számára. A város, a település attól is lesz lakható, hogy benne áll a templom, ahol az ég és a föld találkozik. A templom a világ tengelyén is áll, falaival Északra és Délre, Keletre és Nyugatra "mutat". Ezen erővonalak mentén válik a káosz kozmosszá, ahogyan a Paradicsomból fakadó négy folyótól vált a sivatag élőhellyé a teremtéskor. A város védelme szimbolikus értelemben elsősorban rituális védelem, melynek célja, hogy a káoszt képviselő, vagyis a város lerombolását akaró ellenség, az ördögi tulajdonságokkal felruházott támadók ne tehessenek kárt a kozmoszban. Ez a védelem nem csak a pogány társadalmakban, hanem a kereszténységben is komoly szerepet kap. Innen közelíthetünk Úrnapja látványos ünnepléséhez, a templomból kilépő, a körmenetben hordozott Eucharisztiához.
  Úrnapja manapság az átlag ember számára is a híres virágszőnyegekről, a falusi virágsátrakról, a körmenetről közismert. Processzióról azonban csak a XV. századtól tudunk, aminek lényegét nem a virágdíszítés szépsége adta meg. Nem is demonstráció volt ez, amely arra szolgált volna, hogy lássa mindenki, mennyien vagyunk és milyen fontos titkunk az Oltáriszentség. A körmenet a lakott területet járta végig, Jézus jelenlétét, oltalmát fizikailag is kiterjesztve az otthonokra, bevonva őket a szent térbe, a falu, város kozmoszába.
  Magyarországon - a világegyháztól eltérő módon - a körmenetbe négy stáció ékelődik. Ezeken a stációkon evangéliumot olvasnak és a négy égtáj felé áldást ad a pap az Oltáriszentséggel. Nemcsak szent pihenők ezek, hanem a templom négy falának a négy égtáj felé való kisugárzásának meghosszabbításai is. A város és a világ itt és így részesül Isten köztünklakozásának titkában és erejében, itt válik kozmikus eseménnyé az Eucharisztia ünneplése.
  Az úrnapi körmenet városmissziónak is nevezhető, de csak sajátos jellegének figyelembevételével. Misszió, ha tanúságtevőn, imádságosan veszünk részt rajta, ha imádkozunk a városért, lakóhelyünkért, amelyben élünk. Ha imádkozunk azokért, akiket a négy égtáj felé adott áldás akaratlanul is elér, hogy befogadhassák az áldást. Ha imádkozunk azért, hogy megváltozzon a város. Imádkozunk nemcsak a kívülről fenyegető ellenség támadása, hanem a belülről, lappangó módon már jelenlévő rossz erők győzelme ellen is, azért hogy a városunk a kozmosz része maradhasson, ne pedig a káosz felé haladjon. Az Eucharisztia jelenléte áldás; legyen a városban a mi jelenlétünk is áldás, hogy élhető legyen lakóhelyünk.

Füzes Ádám