Akik nemzeteket kapcsolnak össze – Szent Kinga és Szent Hedvig közös jubileuma

Az események központi helyszíne a Budapest-belvárosi Nagyboldogasszony főplébánia-templom, az ünnep fővédnöke Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek volt.

Az ünnepségsorozat elején, március 21-én Erdő Péter bíboros fogadta a budavári Prímási Palotában a kettős jubileumra érkezett Marek Jędraszewski krakkói érseket, Artur Ważny tarnówi segédpüspököt, Paweł Barant, a krakkói Wawel-plébánia plébánosát, František Trstenský szepességi püspököt (Szlovákia) és Kęstutis Smilgevičiust, a litván püspöki konferencia főtitkárát.

A találkozót követően a vendégek virágkoszorút helyeztek el Szent Hedvig és Jagelló Ulászló szobránál a Budai Vár Bécsi kapujának közelében, majd zenés áhítaton és éjszakai szentségimádáson vettek részt a budapest-belvárosi főplébánia-templomban, ahol még aznap délután Árpád-házi Szent Kinga és Anjou Szent Hedvig lengyel és magyar nézőpontból címmel Piotr Stefaniak lengyel és Molnár Imre magyar történész tartott ismeretterjesztő előadást.

Március 22-én délután a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermében megtartott konferencián történész előadók beszéltek Szent Kingának és Szent Hedvignek a lengyel, litván, szlovák és magyar történelemben betöltött szerepéről, majd az ünneplő nemzetek egyházi képviselői közös nyilatkozatot fogadtak el, amelyben megfogalmazták, hogy a két szent életútját felidézve ismét tudatosítják, hogy a jövő forrása csakis az itt, Közép-Európában élő emberek és nemzetek egymás iránti keresztény szeretete és szolidaritása lehet.

Az ünnepségsorozat délután különleges eseménnyel folytatódott. A kettős jubileum alkalmából Esztergomból hajóval hozták el a fővárosba Szent Kinga csontereklyéjét, amelyet Török Csaba, az Esztergomi bazilika plébánosa bocsátott útjára.

Mintegy hatvan zarándok (köztük több lengyel szerzetesnővér) utazott az ereklyével együtt Csorba Gábor budapesti diakónus vezetésével imádkozva, énekelve az Esztergom sétahajón, amely 17 órakor érkezett meg a budapesti Vigadó téri rakparthoz. Az utazás közben a zarándokok meghallgatták Piotr Stefaniak előadását Szent Kinga és Szent Hedvig életszentségéről.

A Budapestre érkezett Szent Kinga-ereklyét körmenettel vitték a Vigadó térről a pesti korzón át a Március 15. térre, a Budapest-belvárosi Nagyboldogasszony főplébánia-templomba.

Csorba Gábor, a főplébánia-templom diakónusa a több mint százfős – magyar és lengyel egyházi énekeket éneklő – menet élén, lengyel népviseletbe öltözött fiatalok előtt haladt, kezében az ereklyével, majd a templom közelében megállt és a zarándokok felé fordulva kérte Szent Kinga közbenjárását azért, hogy Isten áldja meg Lengyelországot és Magyarországot.

A templomban Osztie Zoltán plébános várta a zarándokokat, Csorba Gábor diakónus az ereklyét a főoltárra helyezte, majd mellé tette Szent Hedvig ereklyéjét, amelyet a gótikus kápolnában lévő Jézus Szíve-mellékoltárról vitt át az ünnepi misére. Szent Hedvig csontereklyéjét Paweł Baran, a krakkói Wawel-plébánia plébánosa ajánlotta fel a budapest-belvárosi templomnak.

A 18 órakor kezdődő szentmise előtt Podolin város polgármestere és az Ószandecről érkezett zarándokok képviselője köszöntötte a híveket, majd átadták a wrocławi egyetemi templom közösségének ajándékát, egy nagyméretű, kétnyelvű posztert, amelyen magyarul az Árpád-házi Szent Kinga könyörögj érettünk! felirat volt olvasható.

A köszöntők után elkezdődött a szentmise Erdő Péter bíboros, prímás főcelebrálásával. Az ünnepi szertartáson mások mellett Marek Jędraszewski krakkói érsek, Artur Ważny tarnówi segédpüspök, Paweł Baran, a krakkói Wawel-plébánia plébánosa, František Trstenský szepességi püspök (Szlovákia) és Kęstutis Smilgevičiust, a litván püspöki konferencia főtitkára koncelebrált.

A misén a számos lengyel, szlovák, litván vendég mellett többek közt jelen voltak a belváros-lipótvárosi önkormányzat képviselői, valamint Vejkey Imre, a Magyar Parlamenti Imacsoport vezetője is.

A szentmise elején Marek Jędraszewski krakkói érsek Erdő Péter bíborosnak átadta Szent Hedvig ereklyéjét és azt mondta: „640 évvel ezelőtt Buda adta Krakkónak Szent Hedviget és nagy megtiszteltetés számomra, hogy most bíboros atya kezébe helyezhetem a szent ereklyéjét. Azt kívánom – s ezért fogok imádkozni –, hogy ereklyéje közvetítésével Szent Hedvig gondoskodó szeretete és bölcsessége épp olyan nagy példa legyen az itteni hívek számára, amint Lengyelországban volt tizenöt esztendőn át tartó uralkodása idején. Isten áldja bíboros atyát és mindazokat, akik majd Szent Hedvig ereklyéje előtt fognak imádkozni!”

Erdő Péter bíboros megköszönte a krakkói érsek kedvességét és a Szent Hedvig-ereklyjét, majd elmondta, „mi most egyszerre tisztelhetjük ennél az oltárnál Szent Hedvig és Szent Kinga ereklyéjét, hiszen van egy ereklyénk Kingától az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban, amely ma délután hajóval érkezett ide.
Összetalálkozik a két szent ereklyéje és összetalálkozunk mi is, lengyelek, magyarok, szlovákok, litvánok itt az oltár körül, ugyanabban a katolikus hitben. Adja Isten, hogy ez a hit továbbra is erőforrás és összekötő kapocs legyen a számunkra.”

Ezek után Erdő Péter külön megköszönte Marek Jędraszewski krakkói érseknek, hogy „megindította Esterházy János boldoggáavatási eljárását, amelyben mi is igyekszünk segíteni a tanúkihallgatásokkal és a rendelkezésünkre álló bizonyítékok megküldésével. Érsek úr, hálásan köszönöm!” – mondta.
A szentmise evangéliuma Jézus tanítása volt az őt követők küldetéséről, a só és a világosság példázata alapján, Szent Máté könyve szerint.

Erdő Péter bíboros homíliáját az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük:

Főtisztelendő Érsek és Püspök urak!
Kedves Paptestvérek!
Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Két olyan szentre emlékezünk a mai szentmisében, akik összekötik lelkileg népeinket életpéldájukkal és hívő tanúságtételükkel. Szent Kinga születésének 800. Szent Hedvig születésének pedig 650. évfordulóját ünnepeljük. A sóról és a világosságról hallottunk a mai evangéliumban. Mit jelentett Jézus hallgatói számára ez a só? Elsősorban a bölcsességet jelentette, annak volt a jelképe. Ismerjük a „bölcsesség sója” elnevezést még a szent énekeinkből is. Igen, a só mint a bölcsesség jelképe arra utal, hogy Jézus a saját tanítványainak megadta a tanítást és ez a legnagyobb bölcsesség. Ez igazítja el az embert az életben. Tehát sóként kell jelen lennünk a világban, segíteni kell, hogy Jézusnak a mindenkit eligazító bölcsessége eljusson az emberekhez, ízt, értelmet adjon mindenki életének.

2. De van a sónak még egy, nagyon erőteljes jelentése is. Ez pedig az a szerepe, hogy megóv a romlástól. Annak idején, Jézus korában, hogyan tudták az élelmiszereket konzerválni? Elsősorban úgy, hogy lesózták azokat. Az elrothadástól, az elpusztulástól óvta meg az ételt a só. A „ti vagytok a föld sója” mondás ezek szerint beilleszkedik abba a gondolatkörbe, amit másutt is sokszor látunk a kinyilatkoztatás történetében. Mert Lót történetében is azt látjuk, hogy Ábrahám alkudozik az Úrral: „ha tíz igazat találok, megkímélem a várost” – mondja az Úr. Ez a végső alku. És később is, egészen a XX. századig elő-előbukkan a hagyományban az a motívum, hogy néhány igaz ember tartja erkölcsileg a vállán a földet. De talán tapasztaljuk is ezt egy kicsit. Tapasztaljuk akkor, amikor egy munkahelyen azt látjuk, hogy nem a fele, hanem talán az egytized része, ha igazán ért a munkájához és komolyan dolgozik is, és az ő fáradságukon, gyakran az ő tönkremenésükön épül, annak alapján működik az egész tevékenység. És a többiek, akarva akaratlanul, felelőtlenségből vagy képtelenségből sokszor csak teherként vagy szemlélőként kísérik azt, ami történik.

„Ti vagytok a föld sója” – Krisztus tanítványainak kell lenniük a föld sójának. Nekik kell lenniük azoknak, akiknek a kedvéért – Krisztus érdemeire tekintettel – Isten megkegyelmez a világnak. Akik megóvják a világot attól, hogy Isten szemében haszontalannak tűnjék. „Ti vagytok a föld sója” – borzalmas felelősséget jelentő szó és mondat ez. Olyan életet kell élnünk, hogy rajtunk ismerje meg az Isten a világban jelenlévő Krisztust, és ezért szeretettel nézzen a világra, megkegyelmezzen a világnak. Ez azt is jelenti, hogy nekünk magunknak nem szabad kritikátlanul a világhoz hasonulnunk. Ez jelentené azt, hogy „a só ízét veszti”. Hanem Krisztushoz kell egyre jobban, újra meg újra minden gyöngeségünk ellenére hasonlítanunk, hogy mi adhassuk meg – az ő erejéből – azt, ami a világból hiányzik. Azt, ami a világot megőrzi a pusztulástól, és megtartja az üdvösség felé vezető úton.
3. Árpád-házi Szent Kinga IV. Béla király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő elsőszülött gyermeke. Testvérei közül Jolánt boldoggá, és Margitot szentté avatta az Egyház. Nagynénje Árpád-házi Szent Erzsébet pedig a segítő szeretet nagy hőse és példaképe volt. Maga Kinga bár korábban szüzességet fogadott, 1239-ben szülei döntése alapján mégis elfogadta, hogy férjhez megy Boleszláv krakkói és szandomiri herceghez. Férje 1279-ben halt meg. Ezután ferences apáca lett. Az ószandeci klarissza zárdába lépett, amit férjével együtt ő épített. Az önmegtagadás, az imádság és a segítő szeretet szentje volt.

Szent Hedvig Nagy Lajos magyar és lengyel király leánya 1374-ben született. Apja őt szánta a lengyel trónra. Már gyermekként meg is koronázták. Jagelló Ulászló litván fejedelem kérte meg a kezét és ígéretet tett arra, hogy vele együtt az egész litván nép megkeresztelkedik és a házasság révén egység alakul ki Litvánia és Lengyelország között. Hedvig elfogadta ezt az ajánlatot mert Isten akaratát látta benne. Hedvig példamutató keresztény élete és nagy műveltsége révén nemcsak tekintélyre tett szert, hanem meg is kedveltette magát. Prágában még kollégiumot is alapított litván teológusok kiképzésére. A pápától kieszközölte azt is, hogy a krakkói egyetemen teológiai kart létesítsenek. Szívén viselte a betegek, szegények, árvák sorsát. Látogatta a kórházakat is. Gyermekszülésben halt meg 1399-ben, egészen fiatalon.
Mai világunkban is szükségünk van olyan szent emberekre, akik a gonoszság, az önzés, a háborúk, a reménytelenség, az emberiség sorsa iránt érzett aggodalom és félelem sötétségében világítani tudnak. A feltámadt Krisztus örömét és fényességét képviselik a világban és ezzel nekünk is erőt adnak a kitartásra a jóban, a reménykedésre és az emberek iránti cselekvő szeretetre.
Kérjük a mai szentmisében mindannyian, akik keresztények vagyunk, hogy a föld sója lehessünk, Krisztus megőrző szeretetét sugározzuk az emberek felé! Ámen.

*

A szentmise után a hívek egy kis csomag sót kaptak ajándékba, Szent Kingára utalva, s a magyar, lengyel, szlovák, litván egyházi méltóságok a templom melletti Rózsakertbe vonultak Szent Kinga és Szent Hedvig szobrához, ahol koszorúzási ünnepség kezdődött.

A kettős jubileum alkalmából többek közt a lengyel, szlovák, litván delegációk képviselői, hazai nemzetiségi szervezetek, önkormányzatok, Esztergom és Küngös képviselői, valamint a budapest-belvárosi főplébánia nevében Osztie Zoltán plébános koszorúzott.

Az adományozás útján Krakkóból Budapestre került Szent Hedvig-csontereklyét az ünnep után a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony főplébánia-templom Jézus Szíve-kápolnájának oltárába helyezik vissza. Szent Kinga ereklyéjét visszaszállítják Esztergomba.

Fotó: Mudrák Attila/Wágner-Csapó József

Körössy László/Magyar Kurír