Isten hozta weblapunkon!
 

Esztergom-Budapest

ÚJ ESZTENDŐBEN ÚJ SZÍVEKKEL

  Az új esztendő első napján templomaink hangulata az újdonság hangulatával ötvöződik. Ezen és a következő napokon „áldott, boldog új esztendőt” kívánunk egymásnak. Jelentősége nekünk, hívő embereknek az, hogy kifejezetten vagy hallgatólagosan az uralkodó Krisztus hatalma alá helyezzük magunkat.
  A népi jámborság és a liturgia kiemeli Szűz Mária Istenanyaságának főünnepét. Ez számunkra a kegyelem és az üdvösség forrása, hisz „őáltala kaptuk az élet Alkotóját”. Énekeink és imádságaink elsősorban őt dicsérik.
  A kölcsönös üdvözlések közül kiemelkedik a béke köszöntése. Minden kor embere vágyakozik az igazi béke után, és rémképként éli meg a háborúról nyert benyomásait vagy tapasztalatait. Ezért is ünnepli a Béke világnapját, hozzákapcsolva a szabadság, az együttérzés, az emberi megbecsülés és tisztelet érzését, amelynek szellemében kell cselekednie. Jézus szentséges neve ünnepe még tovább ébren tartja ezen emberi kívánságunkat.
  Vízkereszt ünnepe is elmélyíti a béke utáni vágyat, amikor a nemzetek követei jönnek a bölcsek személyében leróni hódolatukat az Úr előtt.
  Az ünnephez kapcsolódik a családi otthonok megáldása. A legkisebb közösségben ez a Krisztushoz kapcsolódó békét és áldást jelenti. Az ajtófélfákra ilyenkor felírják az esztendő évszámát, és közéjük a G+M+B betűket, amelyeknek értelme magyarul: Krisztus áldja meg e hajlékot!
  Az Úr nevében és áldásával kezdett esztendő adjon mindenkinek új lelkesedést és bátorítást az evangélium örömhírének megélésére és szolgálatára.

Verbényi István


AZ ÚR SZÜLETÉSNAPJÁN ÁLLÍTOTT JÁSZOLRÓL

  Különösen nevezetes és emlékezetre méltó volt az az ünnepség, melyet Assisi Szent Ferenc, halála előtt három esztendővel Greccio városka határában, a mi Urunk, Jézus Krisztus születésnapjának tiszteletére rendezett. Celanói Tamás Assisi Szent Ferenc című könyvének alábbi részletét Hegedűs Kolos atya választotta ünnepi számunkba.
  „Élt azon a környéken egy bizonyos János nevű jó hírű, de még jobb életű ember. Boldogságos Ferenc nagyon szerette ezt az embert, mivel, bár nemessége révén messze földön nagy tekintélynek örvendett, a vér nemességét semmibe sem véve egyedül a lélek nemességére törekedett. Boldogságos Ferenc, mint már azelőtt is többször megtette, Karácsony előtt vagy tizenöt nappal magához hívatta János urat, és így szólt hozzá: ’Ha azt akarod, hogy az Úr közelgő ünnepét Greccióban üljük meg, úgy siess, és szorgalmasan tégy meg mindent, amit mondok neked! Meg akarom ugyanis eleveníteni a betlehemi kisded emlékezetét, és tulajdon testi szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit, látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt az ökör és a szamár előtt a szénán’. A derék és hűséges ember a parancs hallatára gyorsan elsietett, és a kitűzött helyen előkészített mindent, amit a szent kívánt tőle.
  Eközben elérkezett az öröm napja, megjött az örvendezés ideje. Megérkeztek a különböző helyekről odahívott testvérek, úgyszintén a környék lakói, férfiak és nők; tehetségéhez képest mindenki gyertyát vagy fáklyát tartott a kezében, hogy örvendező lélekkel bevilágítsa az éjszakát, mely ragyogó csillagaival fényt hintett a napok és esztendők végeláthatatlan sorára. Megjött Isten szentje is, és mivel mindent készen talált, látta és örvendezett. Készen állott a jászol, ott volt a széna, odavezették az ökröt és a szamarat. Ünnepelt itt az egyszerűség, vigadozott a szegénység, felmagasztaltatott az alázatosság, és Greccio mintegy új Betlehemmé alakult át.
  Az éjszaka fénylik, mint a nappal, és gyönyörűségére szolgált az embereknek és állatoknak egyaránt. Az odaérkező emberek újult örömmel örültek a titok megismétlődésének. Az erdő kiáltásoktól visszhangzott, s a sziklák szent énekek hangját verték vissza. A testvérek az Úr szokásos dicséretét zengték, és az egész éjszaka örömujjongással telt el.
  Isten szentje megállott a jászol előtt, nagyokat sóhajtott, s közben a fájó részvét és túláradó öröm csatáztak szívében. A jászol fölött kezdetét vette az ünnepi mise, és a miséző pap szíve újszerű vigasztalással telt el. Isten szentje szintén magára öltötte a szerpapi ruhadarabokat - tudniillik szerpap volt -, és csengő hangján megkezdte a szent Evangélium éneklését. Hangja, erős hangja, behízelgő hangja, tiszta csengésű hangja, érces hangja a legnagyobb boldogság élvezésére hívogatta az összes jelenlevőket. Utána prédikálni kezdett a körülálló népnek, és mézédes igéket mondott a szegény Király születéséről és Betlehem kicsiny városáról. Mikor Krisztust Jézusnak akarta mondani, a szeretet szertelen lángolásában többször betlehemi kisded néven említette… (…)
  És íme, megsokasodtak a Mindenható ajándékai: egy erényes férfiú elé csodálatos látomás tárult. A jászolban ugyanis egy élettelen gyermeket látott feküdni; amikor azonban Isten szentje odalépett hozzá, úgy tűnt, mintha a gyermeket mintegy álomból, új életre támasztotta volna. És nem is volt egészen alaptalan ez a látomás. Mert lám, a kisded Jézus sokak szívében egészen feledésbe merült; most ellenben, Isten kegyelméből szolgájának, Szent Ferencnek segítségével megint életre támadt, és kitörölhetetlenül mélyen belevésődött az emberek emlékezetébe.
  Az ünnepi virrasztás végeztével kiki örvendezve tért vissza otthonába.
  A jászolba tett szénát gondosan megőrizték, hogy felhasználásával állatokat és barmokat gyógyítsanak az Úr nevében, aki ím megsokasította könyörülő irgalmát. És valóban, ha a beteges állatok és barmok ettek ebből a szénából, meggyógyultak. Ugyanígy, néhány, nehéz szülés előtt álló nő magára rakott a szénából, és így könnyen megszülte gyermekét. Hasonló módon sok férfi és nő visszanyerte vágyva vágyott egészségét.
  Később a jászol helyét az Úrnak szentelték, s föléje boldogságos Ferenc atyánk tiszteletére oltárt és templomot emeltek, hogy ahol valamikor az állatok a szénát ették, ott azontúl testük és lelkük egészségére az emberek vegyék az ártatlan és érintetlen Báránynak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak testét, aki kimondhatatlanul nagy szeretetében önmagát adta érettünk, s aki az Atyával és a Szentlélekkel egyetemben örökkönörökké él, és dicsôségesen uralkodik minden századokon át. Ámen. Alleluja, Alleluja.”


KERÉKPÁRRAL A ZOBORHEGY TÉRRŐL

  Kerékpárral felfedezni a körülöttünk lévő világot, keresztül hajtani hegyeken, dombokon, esőben vagy tűző napsütésben. Ez bizony kitartást igényel, de aki próbálta már, az tudja: az ilyen túra hozzájárul a lélek derűjéhez és egyensúlyához.
  A Zoborhegy téri Regnum Marianum Plébániáról gyakran kerekednek útra a kerékpáros gyermekcsoport lelkes biciklistái. Bejárják Budapestet és környékét, és a nagyvárosi hétköznapok után mindig nagyszerű élményt és felüdülést nyújt a természet szépségeivel való közeli találkozás.
  A kirándulások koronája a nyári vándortábor, amikor két hétig együtt vagyunk és felfedezzük hazánk legszebb tájait. Túráink nem versenyek. Együtt haladunk, célunk csupán az, hogy elérjük a kijelölt helyszínt. A 2005-ös esztendőt összességében közel kétezer kilométeres teljesítménnyel hagyjuk magunk mögött. Június végén az Aggteleki és a Bükki Nemzeti Parkban túráztunk, de július közepén már az Egyesült Államokban, New Yorkban kerékpároztunk a metropolisz felhőkarcolói között. Innen indult az emléktúránk, amelynek során felkerestük a Kossuth emlékhelyeket. A Regnum Marianum Plébánia koszorúját minden nap más gyermek szállította a kerékpárjával. Ezt az utolsó emlékhelyen, Washingtonban, a Capitolium épületénél helyeztük el.
  E hatalmas ország útjait, a nagyvárosok utcáit járva nem voltunk egyedül. Felkerestük az emigrációs magyarság szervezeteit, és Sík Sándor: István király c. drámájának előadásával is bemutatkoztunk. Családok, templomi közösségek, iskolák, kisvárosi önkormányzatok fogadtak be egy-egy éjszakára. Vártak és kísértek minket.

  Az ott élők szeretete, elismerése útravalóul szolgált. Útközben többször is eszünkbe jutott és erőt adott a new yorki Szent István templomban és a new brunswicki Szent László templomban kapott lelkes fogadtatás. És erőt merítettünk az Úrból, mert Izaiás próféta írja: „… akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.„
  Idén ősszel részt vettünk a hagyományos Bécs-Budapest szupermaratoni versenyen is, kerületünk, Zugló színeiben kerékpározva, és várakozva tekintünk a következő esztendő kerékpáros élményei, kalandjai felé.

(Információ programjainkról, kerékpárosainkról: Tel.: 06-1-252-4271)

R.M.P.


EGYHÁZ ÉS SPORT

  Sokan első látásra talán furcsállják ezt a szókapcsolatot. Milyen értelemben lenne kötődése az egyháznak a sporthoz? II. János Pál pápa így fogalmazott: Az Egyháznak szüksége van a sportra és a sportnak is szüksége van az Egyházra.
  Nem véletlen, hogy az ő kezdeményezésére jött létre 2004-ben a Laikusok Pápai Tanácsán belül az „Egyház és sport” szekció, amely Rómában 2005 novemberében egy nemzetközi szeminárium megrendezésével lépett a nyilvánosság elé. A világ 18 országából 50 küldött – köztük a Magyar Katolikus Egyház képviselője - vett részt a munkában, amely áttekintést adott arról, hogy a sport milyen lehetőségeket és feladatokat ad a keresztény elköteleződés, az evangelizáció számára.
  Manapság szép számmal vannak hasznos kezdeményezések mind a plébániákon, mind nagyvárosi szinten. Ez utóbbira példa lehet a budapesti katolikus kispályás labdarúgóbajnokság, amely ebben a szezonban már öt osztályba sorolt 50 csapat részvételével zajlik. Ugyancsak fontos szerepe van a keresztény elkötelezettséggel létrehozott sportszervezeteknek – mint például a Katolikus Iskolák Diák Sportszövetségének vagy a számos katolikus sportegyesületnek - abban, hogy a sport nem csak testi, hanem a lelki egészség és harmónia megteremtésének eszköze legyen.
  Ma a sport világnyelv, a médián keresztül mindenhova eljut és mindenhol a kapcsolatteremtés lehetőségét hordozza magában. Az említett konferencia beszámolt a különböző országokban kibontakozott kezdeményezésekről. Lengyelországban például a sportért felelős püspök olyan imákat tartalmazó füzetet adott ki, amelyet sportolók, szurkolók, sőt még a sportban tevékenykedő bírók is használhatnak.

Fodor Artúr



Levél a lapgazdának!