Isten hozta weblapunkon!
 

Esztergom-Budapest

ERDÉLYBEN A RABONBÁN SERLEG
  Akik figyelemmel kísérték az idei csíksomlyói búcsú eseményeit, azok nagy örömmel fogadták, hogy az ünnep alkalmából, hosszú évtizedek elteltével visszatért Erdélybe a székelyek ősi áldozó pohara, az úgynevezett Rabonbán serleg. A szentmise előtti éjszakán restaurátorok dolgoztak rajta, hogy a misét celebráló Erdő Péter bíboros, prímás, érsek ezzel a serleggel mutathassa be az áldozatot. Az értékes relikviát eddig a csíkszentmihályi Sándor család őrizte. Sándor István Budapestről vitte az ősi földre, és a család nevében felajánlotta azt a csíksomlyói kegytemplomnak. Hámos Ottóné Sándor Margit (Sándor István nővére), aki férjével jelenleg a New Yersey-beli Englewoodban lakik, legutóbbi látogatásakor így számolt be arról, hogy a család 1944-es menekülése idején, miként mentették meg a székelyek serlegét:
  "Apám azt mondta, hogy nem mentünk semmit, csak életeket, és a legszükségesebb személyes holmikat. Nagyon fájt nekem, hogy rengeteg értéktől kellett megválnunk. Egy valamitől azonban semmiképp sem válhattunk meg. Családunk ősidők óta őrizte az úgynevezett Rabonbán serleget. Erről Orbán Balázs a Székelyföld című munkájában így ír: "Ezen nemzeti szentségként tisztelt áldozópohár legutoljára 1412-ben szerepel, amikor Sándor Péter székelyek és csángurok (csángók) ispánjává választatott meg. (...) A mesés eredetű pohár a hatalom jelképe volt a székelyeknél". Október végétől a Győr megyei Szanyban, Apor Vilmos püspöki birtokán éltünk, több Apor-rokonnal együtt. Apámnak és István nagybátyámnak az volt a véleménye, hogy a Rabonbán serleget nem szabad kivinnünk Magyarországról, ezért megkérték Apor püspököt, hogy tartsa biztonságos helyen. Mi 1944 végén tovább menekültünk. Etelka húgom' a kisfiával és férjével, Apor Péterrel hosszabb ideig Apor püspök mellett maradtak. Etelka ott volt gyermekével a győri püspökvárban 1945 kora tavaszán is, amikor a pincében rejtőzködő nőket bátran védelmező püspököt a részeg orosz katonák lelőtték... Édesanyám húsz évvel később érdeklődött a serleg holléte felől. Eleinte senki nem tudott felvilágosítást adni, mert már a vértanúságot szenvedett püspök titkára sem élt. István öcsém kiderítette, hogy Pannonhalmán őrzik, mint leltárba vett magyar műkincset. A híres régész, László Gyula közbenjárására végül kiadták jogos tulajdonosának, a családunknak. István öcsém mindezidáig biztonságos helyen őrizte Budapesten."

Bánó Atilla


AZ ELVESZETT PARADICSOM MEGTALÁLÁSA
  A tárgyak, épületek, képek és szobrok beszélnek. Néha sokkal ékesszólóbban, mint a mi kitervelt magyarázataink, elméleteink. Amikor Rómában tanultam, többször is kalauzolhattam barátokat, ismerősöket a Város ősi bazilikáiban. Ahogy magyarázni kezdtem, lassan kibontakozott az a teológia, amit a liturgiában ünneplünk, és amit a templom, a mozaik és az oltár megjelenítenek. Ezek az első évezred derekán épült római, bazilikák nem a kor embereinek lelki gondjait, tépelődéseit és szorongását akarták megörökíteni. A belépő a templom kapuján kívül hagyhatta mindazt, és belépve átélhette, amit a templomszentelési mise introitusában éneklünk: "Ez az Isten háza és kapuja a Mennynek."
  Az ókeresztény bazilikák padlózatát szőnyeget idéző mozaikok borítják. A nomád ember is szőnyeget terít le a sátorban, a kígyó ugyanis nem tud a szőnyegen közlekedni. A templom ilyen "kígyómentes övezet", a Rossznak nincs ide bejárása, helye. A kaputól az oltárig díszes út vezet, amely nem csak a szemet, hanem a liturgiát végzők menetét, sőt magát a földi liturgiát is az apszis és a Mennyország felé irányítja. A templom hosszanti tengelye egyben a mi utunk is: a világból ("profán") a kapun keresztül lépünk be a hajóba, ahol a szent nép foglal helyet, aztán a közösség imájával együtt a szentélyben álló oltáron és a fölött nyílik megaz Ég, ahová mindnyájan tartunk.
  A szentély az egész templomot átfogó diadalívvel kezdődik, ami ékesen beszél arról, aminek a kapuja. Közepén, mint zárókő, a feltámadt Krisztus ül, vagy pedig a Jelenések könyvének megölt de mégis élő és dicsőségesen uralkodó Báránya, hét pecséttel lezárt könyvön. Körülötte hét gyertyatartó és négy angyal, akik mind egyszerre kiáltják: ez a szentély, ez az apszis, ez a liturgia nem emberi hajlék, nem földi lakoma, nem emberi találkozás, hanem Isten hívott ide erre a végidő felé mutató lakomára, ahol a Bárány terít nekünk asztalt. Az oltáron bemutatott áldozat minden nap megnyitja az Eget, és bepillantást enged az elveszett Paradicsomba, így nem áll meg liturgiánk az oltárnál és az ünneplő közösségnél, hanem egyenesen az apszis félkupoláján ábrázolt Éggel találkozunk, felé száll az imánk, oda vágyunk eljutni.

Füzes Ádám


LENGYELORSZÁGI LÁTOGATÁS
  A lengyel és a magyar egyháznak közösen kell munkálkodnia Európa újraevangelizálásáért, Krisztus pásztori küldetésre vonatkozó parancsát teljesítve, tapasztalataikat ki kell cserélniük, és jobban meg kell ismerniük egymást - mondta a dél-lengyelországi Sandomierzben Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek. Május 10-11-én a magyar prímás és Kiss-Rigó László esztergomi segédpüspök részvételével tudományos konferenciát és emléktábla-avatást tartottak a nagy történelmi múltú, ma mindössze 30 ezres városkában (régi magyar nevén Szandomírban), amelynek hercegnői címét viselte Szent Kinga, IV. Béla királyunk leánya, a Stary Saczi (Ószandec) klarissza kolostor alapítója, valamint Szent Hedvig lengyel királynő, Nagy Lajos királyunk leánya is, akinek a krakkói Wawel székesegyházában lévő sírján mindig látható friss magyar koszorú.
  A "Lengyelország-Magyarország Közös Őrökségünk" című konferencia immár a harmadik volt a sandomierzi egyházmegye és az esztergom-budapesti érsekség néhány éve elkezdett együttműködési folyamatában. A konferenciára csaknem 100 fős magyar küldöttség érkezett, zömmel a szentimrevárosi közösségből, amely tavaj adott otthont a találkozónak.
  A konferencián tartott előadásában Erdő Péter a Magyar Katolikus Egyház elmúlt 25 évének történetét mutatta be, Kiss-Rigó László pedig az egyházmegyei szemináriumok helyzetét és az esztergom-budapesti érsekség területén folyó lelkipásztori munkát ismertette.
  A házigazda Andrzej Dziega megyéspüspök bejelentette a kapcsolatok ápolását, továbbfejlesztését szolgáló sandomierzi Lengyel-Magyar Központ létrehozását, melynek tervei között magyar nyelvoktatás, tudományos-kutató és kulturális tevékenység, lelkipásztori együttműködés, papok cseréje is szerepel. A két egyházmegye között korábban aláírt együttműködési szerződésbe belefoglalták az esztergomi nagy szeminárium rekonstrukciója során kialakítandó közép-európai kutatóközpont létrehozását. Erdő Péter ezután felavatta a sandomierzi Teológiai Intézet falán elhelyezett, a két nép és a két egyház történelmi kapcsolatait megörökítő emléktáblát, amely Andrzej Przewoznik államtitkár, a konferencia egyik előadója kezdeményezésére és anyagi támogatásával készülhetett el.
  A résztvevők számára a 2006-ban fennállásának 1000. évfordulóját ünneplő Szent Kereszt-apátságban a Szent Kereszt-ereklye hódolatával összekötött ünnepi liturgiát is tartottak, majd a magyar prímás találkozott a sandomierzi szeminárium kispapjaival.
  Erdő Péter lengyelországi látogatásán találkozott a lengyel Egyház vezetőivel is, köztük Józef Glemp bíborossal, prímással, Józef Michalik przemysli érsekkel, a Lengyel Katolikus Püspöki Konferencia elnökével és Piotr Libera püspökkel, a püspöki kar titkár ával.

T. Kovács Péter



Levél a lapgazdának!