Archív felvételek a Baross Gábor-telepi Jézus Szíve-templom életéből

Baross Gábor telep 1950-ig Nagytétény községhez tartozott, azóta Budapest XXII. kerületének része. Baross Gábor telepen az egyházi élet 1926-ban indult el a Templomépítő Bizottság megalakulásával.

Ugyanez év májusában tartották az első szentmisét az iskolában, hol ettől kezdve több-kevesebb rendszerességgel misét hallgathattak a telep lakói.

1929-ben kapott a telep helyben lakó lelkészt, Lényi Vincét, aki megszervezte a képviselőtestületet (1930. január 1.). Ez évben lett Baross Gábor telep önálló lelkészség, melynek határa északon a balatoni műút, keleten Budatétény, délen a Duna, nyugaton a Diósárok.

A templom alapkövét 1933. május 5-én tették le. Bizzer Pál lelkészsége alatt Irsy László tervei szerint egyelőre a templom hajóját építették fel neobarokk stílusban. 1933. szeptember 3-án Shvoy Lajosmegyéspüspök áldotta meg a Jézus Szíve tiszteletére épített templomot.

Az egyházközösség 1948-ban vásárolta meg a mai plébániaépületet (Dózsa György út 80.), s ez lehetővé tette, hogy 1948. szeptember 3-án az eddigi lelkészség plébániává emeltessék.

A templom tornya és új kórusa Kismarty-Lechner Jenő tervei szerint 1948-51 között épült fel. 1950-54-ig készültek el Pleidell János tervei alapján a Hétfájdalmú Szűzanya témáját feldolgozó üvegablakok. 1958-ban került sor a szentély és sekrestye kibővítésére, a torony befejezésére s a templom bevakolására. Ez utóbbi építkezések Magdics Imre plébános (1938-66) emlékét őrzik. 1965-66-ban a II. Vatikáni Zsinat szellemében a modern egyházművészet értékes alkotásaként Bozó Gyula tervei alapján elkészült a templom teljes belső berendezése. A templomot 1966. szeptember 4-én konszekrálta Kisberk Imre segédpüspök.

Forrás, fotó: plébánia