Homília Szentendrén, a Szent András iskola fennállásának 25. évfordulóján

2017. december 1.

Erdő Péter
bíboros, prímás
esztergom-budapesti érsek

 

Krisztusban kedves testvérek!

Az egyházi év utolsó napjaiban a szentmisék szentírási olvasmányai az idők végéről szólnak. Keresztény hitünk szerint az idő nem végtelen és nem céltalan, hanem a világmindenség története a teremtő Isten tervének megvalósulása. Az idők végén pedig a beteljesedés áll, az emberiség végső nagy találkozása Istennel. Sokan úgy gondolják, hogy a mai csillagászat és fizika világképe, az ősrobbanás, a táguló világ szintén valami titokzatos folyamatban helyez el minket. Nem tudjuk, hogy az ősrobbanásban magnak a teremtésnek a lenyomatát keressük vagy csak egy epizód az egy még sokkal tágasabb történésben. De a folyamat kezdetén és végén Isten áll. Ő az, aki szeretetével és bölcsességével kíséri a világmindenség és az emberiség sorsát.
A mai napon is egy időszakra emlékezünk. Rövidebb időszakra ugyan, de mégis csak egy emberöltőre. 25 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit itt Szentendrén a Szent András Katolikus Általános Iskola. Annak idején, néhány évvel a rendszerváltás után, nagy lehetőségnek éreztük, hogy visszakaphatunk iskolákat, hogy újra több katolikus intézményünk lehet. Azóta nagyot változott a világ, sok óvodában, iskolában, középiskolában, de főiskolákon és egyetemeken is meg kell dolgoznunk és meg kell imádkoznunk azért, hogy valóban katolikus szellem költözzön a falak közé. Ebben a munkában mindenkinek van feladata. Nemcsak a vezetőknek, a tanároknak, a dolgozóknak, de a szülőknek és a tanulóknak is. Ha 25 évvel ezelőtt úgy éreztük, hogy nincs elég katolikus szellemű nevelő, később örömmel láttuk, hogy mégis sok iskolánkban őszinte vallásosság és szeretet légköre alakult ki. És ez nemcsak az oktatókon múlott. Hanem ez volt az igénye sok szülőnek, ezt hozta magával otthonról sok tanuló. Ezért nézünk ma derűs várakozással és bizalommal ezekre az iskolákra.
A mai evangélium a világ végének jeleiről beszél. Hasonlatban fogalmazza meg üzenetét. Ahogyan tavasszal kihajtanak a fák, úgy jelennek majd meg a világ végének jelei azokban az eseményekben, amelyekről a ma felolvasott részlet előtt olvashatunk az evangéliumban: háború a népek között, a hívők üldözése, a világ bizonytalansága. De a végső idő nemcsak fenyegetés, hanem Istennel való örömteli találkozás is. Akik Jézus Krisztusban hisznek, imádkoznak az ő eljöveteléért, ahogyan az első keresztények tették, amikor a Maranatha ősi arám felkiáltással fohászkodtak és azt kérték: „Jöjj el Urunk!”
Az ember akkor tud úrrá lenni a saját élete végességén és a történelem mulandóságán, ha megnyitja lelkét a végtelen lehetőség felé, amely Istenben tárul fel számunkra. A szeretet erős, mint a halál – olvassuk az Énekek énekében. Aki imádkozik, aki szereti Istent és észreveszi Krisztust segítségre szoruló embertársaiban is, az túllép a halálon, egy idő feletti, örök boldogság felé.
Ilyen távlatot nyit meg előttünk katolikus hitünk, ilyen életmódot mutathat meg egy katolikus iskola. Ezért adunk hálát a Isteni Gondviselésnek a Szent András Iskoláért és kérjük mindannyiótok minden fáradozására és egész életére Isten áldását!
Ámen.

Esztergom-Budapest folyóirat

Esztergom-Budapest 2023/5. szám
Esztergom-Budapest 2023/4. szám

Összes folyóirat

Keresés

Az oldalon

 

Főegyházmegyei papok

Plébánia keresése

A főegyházmegye intézményei

 


 







Adó 1%-a, Katolikus Egyház
Partnereink:




Új Ember bolt