Volt egyszer egy kápolna

A Regent-ház vagy a Bem rakparti Pontház, a Margit híd pusztulása sok száz civil áldozatot követelt. Ekkor sérült meg Buda egyik legrégibb temploma, a Veronika (Kálvária)-kápolna. A sérült épületet sajnos nem újították fel, 1951-ben romjait is elbontották. Helyén ma 1956 legfiatalabb mártírjának, Mansfeld Péternek a szobra áll.

A török kiűzését követően 1690 körül a korábbi fakápolna helyére egy kőkápolnát építettek. A Szentsírról elnevezett kis templomot az 1700-as évek közepén kibővítették a szentély elé emelt két boltszakaszos hajóval.

A XVIII. században megépített Margit körúti templomtól 14 stációs keresztút vezetett fel a dombtetőn álló kis kápolnához. A stációk 1900-ban a Zárda (ma Rómer Flóris) utcai szerpentin építésének estek áldozatul. A kis kápolna viszont jól állta a történelmi idők viharait. II. József ugyan bezáratta, de 1805-ben Görgey Márton és Marczibányi István költségén újjáépítették. Utolsó megújítása Wälder Gyula tervei szerint az 1938. évi Eucharisztikus Kongresszusra készült el neobarokk berendezéssel és Medveczky Jenő nagyméretű freskóival.

A kápolna szép látványt nyújtott faszerkezetű, klasszicizáló kis harangtornyával, még a pesti oldalról is jól lehetett látni a Gül Baba türbéje fölött emelkedő domb tetején. A környék lakói nagyon szerették, és a kis park neve után Veronika-kápolnának hívták. A Margit körúti ferences atyák vasárnap 11 órás miséit nagyon sokan látogatták.

Az épület a II. világháborús ostrom idején súlyos sérülést szenvedett, tetőszerkezetének középső része beszakadt. Kijavítására nem került sor, 1951-ben elbontották. A bejárat előtti utolsó stációs emléket, a sérült feszületet és szoborcsoportot is ekkor távolították el. Görgey Márton és Latinovits Sándor márványsírlapos kriptáját betemették. A Szent Orbánt – a szőlőművelés védőszentjét – ábrázoló oltárkép ma a ferences rendházban található. A kép jobb oldalán a festő a kis kápolnát is megörökítette.

(Székely Imre kutatásai nyomán)

Forrás: Budai polgár