2018. december 9. vasárnap

Esztergomi Szeminárium – A jövő papjai a Szűzanya oltalma alatt

Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása ünnepének előestéjén, december 7-én az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet elöljárói és növendékei rózsafüzér-imádságon és szentmisén vettek részt, melyen Kovács Zoltán rektor Szent II. János Pál pápa egy imájával a Szűzanya oltalmába ajánlotta a szemináriumot.

 

Az eseményről Antal Zsolt Benedek papnövendék írt összefoglalót, melyet szerkesztve közlünk.

Ünnepi hangulat kezdett úrrá lenni a szemináriumon december 7-én este. Délután minden hatodéves sikeresen leadta a szakdolgozatát, egyikünk sikeres nyelvvizsgáról számolt be az elöljáróknak. Készültünk a másnapi püspökszentelésre, amelyre próbáltunk a bazilikában.

Hazaérvén különleges estének lehettünk részesei. A vacsorát követően elfoglaltuk a helyünket a kápolnában, és Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának előestéjén rózsafüzért imádkoztunk. Az örvendetes olvasó titkaival hangolódtunk az ünnepi vigília szentmisére, melyet Kovács Zoltán rektor mutatott be mindannyiunkért.

Felcsendült az orgona, megszólalt a Szent Anya, üdvöz légy kezdetű ének (...) Nem csak a testünk, a lelkünk is ünneplőbe öltözött. Rektor atya elkezdi a szentmisét, s bejelenti a nem mindennapi szándékot: szeretnénk felajánlani magunkat, egész életünket, hivatásunkat a Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyának. Imádkozzunk azokért is, akik tetteikkel, áldozataikkal vagy a háttérben, észrevehetetlen imákkal támogatnak minket, akik elindítottak a hivatásunkban, akik kísérnek minket és segítségünkre vannak.

A homília természetesen a Szűzanyáról szól. De rektor atya kiemeli: nem szeretné újra előadni a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. Most inkább a szövetségkötés oldaláról közelítené meg az ünnepet. „Hiszen Mária igenje, önátadásra kész lelkülete az Istennel való szövetségkötés ajándéka. A Sínai-hegy és Mária háza egyaránt a szövetségkötés helyszíne. Míg az egyik az Ószövetségé, utóbbi az Újszövetség helye. Mindig Isten kezdeményezi ezt a szövetségkötést. Célja nem más, mint az emberek üdvössége. Az Ószövetségben Mózes közvetítette Isten szavát, most Gábor angyal alakja áll előttünk mint hírvivő. A párbeszéd, a szabadság is megjelenik mind régen, mind most, a Szűzanya igenje által. Hiszen Sion leánya szabadon dönthet, hiszen Isten meghagyja a döntési szabadságát; s ebben a szabadságban ujjongás is van. Ahogy ujjongott a nép, amikor Mózes meghozta nekik a kőtáblákat, úgy ujjongott fel Mária is teljes szívéből.

Az Ószövetségben a szó testté lett a kőtáblákon, míg az Újszövetségben az ige, a Logosz, a Fiúisten ölt testet Mária szűz méhében, amely az Újszövetség szent szekrénye. Ez nem egy kényszeres cselekedet, hanem öröm, örvendezés.

„χαῖρε, κεχαριτωμένη” (chaire, kecharitómené, Örvendj, kegyelemmel teljes) – halljuk az angyali köszöntést és határozott felszólítást. S Mária válaszol. Válaszol a hűségével, a szüzességével és az elköteleződésével. Értünk, a mi üdvösségünkért választotta ki Isten, s Józsefet adta segítőtársául. Nem úgy történt, ahogy elgondolták, elképzelték, mégis hagyták, hogy áradjon a kegyelem az életükben; elfogadták Isten akaratát. S ennek a kegyelemnek a kiáradása volt az, ami a választott népet földi javakkal töltötte el, Máriára pedig leszállt az Úr áldása. Ez a kegyelem a megszólításban is benne van: „Üdvözlégy kegyelemmel teljes”. Hiszen élete első napjától, a fogantatásától mentes minden bűntől.

Komoly szándék, atyai józanság és előre gondolkodás jellemzi a teremtő és gondviselő Istent. Előkészíti a szövetségkötést, ahogy most, úgy Mózes korában is. De nem valósulhat meg önmagától. Kell hozzá a gyermek igenje. Ma is. A mi életünkben is. Nekünk, XXI. században élő keresztényeknek, papságra készülőknek, és nekünk, akik már részesültünk a papszentelésben, nekünk is ki kell mondani azt az igent. S ha nehéz, akkor gondoljunk a Szűzanyára. Hiszen anyai oltalomra, gyengéd szeretetre mindenkinek szüksége van, s ne érezzük úgy, hogy ez csupán túlzott gyámoltalanság érzése bennünk. A jó döntéshez szükséges ez a meghitt otthont teremtő szeretet. Csak úgy tudok Isten mellett dönteni, és neki szolgálni osztatlan szívvel, ha segítségül hívom Máriát, aki kézen ragad, és elvezet Jézushoz, s nem hagyja, hogy helytelen utakon keressük ezt a gyöngéd szeretetet. A külvilág, önmagunk és a Gonosz is megkísért, de ha Máriában bízunk, akkor ő kísér az úton az Út felé, bátorít, hogy képviseljük az Igazságot, és vigasztal, átölel, hogy igaz életünk legyen, s hogy az Életben megtapasztaljuk a szüntelen jelenlétet. (...)

Milyen jó beszélni a Szűzanyáról! Oktassuk helyesen, töretlen hittel a Szeplőtelen Fogantatás hitét. Legyen hiteles a tanításunk, amely fakadjon tanúságtételből. Ne csupán ismerjük és tiszteljük, hanem tanítsuk, hogyan tiszteljék mások, és hiszem, hogy van még ennél több is. Mert szép dolog tisztelni, de lehet szeretni is a Szűzanyát. Elődeink több mint 450 évvel ezelőtt – már jóval a dogma kihirdetése előtt – tisztelték a szeplőtelenül fogantatott Szűzanyát. (...) Álljanak akkori elöljáróink és növendéktársaink előttünk jó példával. Hiszen a szövetségkötésben párhuzamot vonhatunk az Ó- és az Újszövetség között, de a mi életünk között is. Mert ma is létrejön egy kis szövetségkötés köztem és a Jóisten között a Szűzanya közbenjárására.

Engedjük meg most, hogy a Szűzanya kézen ragadjon, és elvezessen Fiához. (...) S mit adunk neki? Egész életünket, a papságra való törekvésünket, mindazokat elé hozzuk, akik kísérnek minket. Legyünk készen. Mondjuk ki: Íme, az Úr szolgái vagyunk. Legyen nekünk a Te Igéd szerint.”

 

Ezt követően mindannyian elmondtuk a felajánló imát:

„Ó, Anyánk, aki ismered az Egyház és a világ valamennyi szenvedését és reményét, segítsd gyermekeidet mindennapos megpróbáltatásaik között, melyet az élet mindannyiunk számára tartogat, és add, hogy mindannyiunk fáradozása nyomán a sötétség ne győzedelmeskedjen a világosság fölött. Neked ajánljuk, hajnal szép Csillaga, mind egész életutunkat, hogy a te vezetésed alatt minden ember felismerje Krisztust, a Világ Világosságát és az egyetlen Üdvözítőt, aki az Atyával és a Szentlélekkel uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.” (Szent II. János Pál pápa 2000. október 8-i felajánló imája) Az áldozás utáni könyörgés után egy másik felajánló imát imádkoztunk közösen, Szent II. János Pál pápa szavai segítségével: Mária, Jézus Anyja és a papok Anyja, engedd, hogy így szólítsunk téged, hogy ünnepelhessük anyaságodat, s Fiad és fiaid papságát szemlélhessük nálad, Istennek szent anyja! Krisztus Anyja, aki a Szentlélek fölkenése által a pap Messiásnak embertestet adtál, hogy üdvözítse a szegényeket és a megtört szívűeket, őrizd meg szívedben és Egyházadban a papokat, Megváltónknak Anyja! Hitnek Anyja, aki elkísérted a templomba az Emberfiát, hogy beteljesítse az atyáknak adott ígéreteket, ajánld az Atyának az ő dicsőségére Fiadnak papjait, Szövetség Szent Szekrénye! Egyháznak Anyja, aki az utolsó vacsora termében a tanítványok között az új népért és pásztoraiért imádkoztál, eszközöld ki a papoknak az ajándékok teljességét, Apostolok Királynője! Jézus Krisztus Anyja, ki Fiad mellett álltál élte kezdetén és küldetésében, kerested őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor felmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul, aki fiadként kaptad meg Jánost, fogadd el az öröktől fogva meghívottakat, oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te fiaidat, Papok Édesanyja! Ámen (II. János Pál, Pastores dabo vobis apostoli budítás, 82.) (...) nem vagyunk egyedül, hiszen Boldog Brenner János vértanú mellett már a Szűzanya is vigyáz ránk és vezet minket készületünkben. Szöveg: Antal Zsolt Benedek Forrás és fotó: Érseki Papnevelő Intézet, Esztergom

Keresés

Az oldalon

 

Főegyházmegyei papok

Plébánia keresése

A főegyházmegye intézményei

Eseménynaptár

szeptember 6. szerda

további események megtekintése »

Esztergom - Budapest Magazin

Esztergom-Budapest 2019/1. szám
Esztergom-Budapest 2018/4. szám

Összes magazin

Új Ember bolt