Erdő Péter: A jog működéséhez szükség van bizonyos világnézeti és erkölcsi alapokra

Erdő Péter bíboros, prímás előadásával folytatódott a Salkaházi esték sorozata június 15-én, szerdán a D50 Kulturális Központban. A főpásztor értekezésében hosszan és alaposan elemezte a vallás és az egyház világi államban betöltött szerepét, helyzetét. A kimerítő történelmi visszatekintést is tartalmazó előadásban a bíboros felidézte: a jognak, az erkölcsnek és a vallásnak valamiféle szerves kapcsolata a nyugati társadalmakban egészen a felvilágosodás koráig jellemző maradt. A nagy törvénykönyvek – folytatta – Hammurabitól Iustinianuson át az újkorig elhelyezték az emberi közösséget a kozmoszban, vallásilag legitimálták a törvényhozót és a szabályokat.

Részletes értekezésében Erdő Péter kitért a jognak a természetes erkölcstől való elszakadásának jelenségére, mely által a vallás, az Egyház, sőt a világnézet és az állam viszonya alapvetően problémává vált. Kiemelte azt is: ez az a kérdés, amelynek tisztázásán máig sokan fáradoznak. Erdő Péter bíboros, prímás előadásában taglalta azt is, hogy működőképes-e a jogrendszer önmagában, más társadalmi normarendszerektől elszakítva, és felidézte a szocialista típusú jogrendek problémáit, a „szocialista erkölcs” kérdését. „A jog működéséhez szükség van bizonyos világnézeti és erkölcsi alapokra, amelyek egy társadalomban viszonylag széles körben elfogadottak. Az is igazolódott történelmileg, hogy az állam puszta hatalmi eszközökkel ezeket nem tudja létrehozni” – tette hozzá.
A vallás – mondta el később – „sajátosan pedig a zsidó és a keresztény vallás nem egyszerűen morális szabályok gyűjteménye, hanem sokkal több ennél. Személyes kapcsolatot tesz lehetővé az Abszolútummal, a Mindenhatóval, aki a világmindenséghez képest, mint Teremtő jelenik meg, akinek igéje (a logosz), bölcsessége átjárja a világot.”

A főpásztor előadása végén kifejtette: számára, keresztény teológusként a keresztény hit szerinti Gondviselés, a Providentia bizonyos szempontból hasonlónak tűnik a más vallások teológiai felvetéseihez, de azoknál sokkal személyesebb. „A zsidó-keresztény örökség tartalmazza azt a meggyőződést, hogy a világmindenség mögött egy személyes és jóindulatú alkotó áll, és hogy ez az Abszolútum kinyilatkoztatta önmagát, hogy kommunikálni akar az emberrel. Mindez pedig túl azon, hogy bizonyos alapvető erkölcsi szemléletet közvetít, ad még valamit, ami talán még ennél is fontosabb: bizalmat ad egyén és közösség számára. Bizalmat ad abban, hogy bár a saját megismerő képességünk a valóság teljességével nem tart lépést, a számunkra szükséges ismeretekhez és felismerésekhez újra és újra eljuthatunk. Megismerésünk gyengesége tehát nem ad okot arra, hogy feladjuk az igazság keresését és a törekvést a valóságnak megfelelő, helyes cselekvésre.”

A Salkaházi esték előadás- és párbeszédsorozatot az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a Szociális Testvérek Társasága indította el még 2020-ban. A sorozatot a világjárvány miatt ideiglenesen fel kellett függeszteni, az csak idén május 11-én indulhatott újra Barsi Balázs ferences szerzetes, hitszónok, teológus „A tét az ember megváltoztatása” című előadásával.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Magyar Kurír/Lambert Attila