2017. február 2. csütörtök

A belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia

A Katolikus Budapest című kétkötetes egyháztörténeti összefoglaló 2013-ban jelent meg Beke Margit, az egyháztörténeti bizottság elnöke szerkesztésében.

Erdő Péter bíboros így méltatta a kiadványt: „Nem érthetjük meg egy város lelkét, ha nem ismerjük az ott élők hitét, felfogását a világról, az emberi életről és a közösségről. Ez a szellem ihleti a mindennapok számos megnyilvánulását, ez fejeződik ki a látható alkotások sorában is. Budapest életében a katolikus vallás, a katolikus hívők egymással összeérő és egybeötvöződő, bár számos vidékről érkező és több nyelvet beszélő közössége, mely mindig a világegyház összefüggésében szemlélte önmagát, jelentős alkotó, formáló erő volt. Hozzájárulása a főváros és - többek között ezen keresztül is - a magyar nép kultúrájának, lelkületének, közösségi életének fejlődéséhez igen sokrétű. Örömmel nyújtom át a fővárosban élő minden katolikusnak és minden érdeklődőnek ezt az első összefoglaló munkát. Járuljon hozzá ez is önmagunk és egymás jobb megismeréséhez, a bizalom, a hit, az emberi értékek légkörének erősödéséhez!”

Alábbiakban a belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia részletes történetét olvashatják Hegedűs András és Beke Margit összefoglalásában.

A Nagyboldogasszony Főplébánia

A Budapest-Belvárosi Főplébánia a XVIII. századig Pest város egyetlen plébániája volt. Ma is jelentős plébánia, hiszen hat templom tartozik hozzá. A plébánia ma felöleli a Vigadó tér (északi oldal kivételével) – Vörösmarty tér – Deák Ferenc u. – Deák Ferenc tér (belső oldala) – Károly krt. – Múzeum krt. – Vámház krt. – Duna közötti területet. 

 

Pest városa a középkorban a Váci Egyházmegye területén feküdt. Egy 1227. évi adat szerint az egyházmegye egyik főesperességének a központja Pest, mivel az oklevélben a pesti főesperest említik. Az 1318. évi pápai tizedjegyzék Pest népeit a Váci Egyházmegyéhez sorolja, és így említik még 1331-ben is. Nagy Lajos király 1355-ben azonban már az esztergomi érseknek a pesti plébánia felett gyakorolt joghatóságáról szól. Így a plébániának a váci püspök iurisdictiója alól történt kivételére a két dátum közötti 24 évben kerülhetett sor. IX. Bonifác pápa 1389. évi oklevelében Pest mint az esztergomi érsek joghatósága alá tartozó exempt plébánia szerepel. Ágoston pesti plébános is így nevezi meg magát 1435. március 12-én kelt oklevelében: „Augustinus plebanus et rector ecclesiae beate Mariae virginis de Pesth, Waciensis diocesis, iurisdictionis vero spiritualis

Strigoniensis.”
A török hódoltság után azonban, 1686-ban a váci püspök nevezte ki Makay György plébánost, ám utódát, Wellenzon plébánost az esztergomi érsek installálta. Pestet exempt plébániaként Széchenyi György esztergomi érsek 1687-ben meglátogatta. Althann Mihály Frigyes bíboros, váci püspök 1721-ben kétségbe vonta az esztergomi érsek Pest fölötti joghatóságát, ám a prímások, Keresztély Ágost és Eszterházy Imre sikeresen védték meg jogaikat.

A templom eredete

A Nagyboldogasszonyról nevezett plébániatemplom Pest építészettörténeti kontinuitását leghívebben őrző épülete, mely a város kialakulásával és fejlődésének korszakaival szorosan összefügg.
A templom eredete a római korra nyúlik vissza, mivel a mai Március 15. tér helyén egy római erőd, castellum állt. Létesítése Diocletianus császár (284–305) határvédelmi elgondolásával hozhatóak kapcsolatba. Miután 260-ban a szarmaták áttörtek a limes vonalán és kifosztották Pannóniát, Diocletianus újjászervezte a Duna menti limes erődrendszerét is. Három jelentős bázist erősíttetett meg: Bononiát (Banosˇtor), Lugiót (Dunaszekcső) és Aquincumot, mindegyikhez bal parti, megfelelően megerősített ellenerődöt társítva.
A Codex Iustinianus törvénykönyvből tudjuk, hogy a császári udvar 293. szeptember 10-től 294. augusztus 20-ig Sirmiumban tartózkodott. Ezen időszak alatt a császár látogatást tett Aquincumban, s személyesen felügyelte a bal parti ellenerőd építési munkálatait.
A tábor hossza és szélessége 180–190 m lehetett. Falai 3,4 m vastagok voltak, mely rendkívül erősnek mondható. Ezt az is jelzi, hogy itt később csak kisebb belső építkezések folytak, a falakat nem kellett javítani.

 

 


Az erőd belső elrendezése szakít a hagyományos táborépítkezésekkel. Az épületek szorosan a falak védelmében helyezkedtek el, talán azért, hogy az ellenség nehezebben tudja felgyújtani őket. Így a tábor közepén hatalmas szabad tér maradt. Épületei közül csak egyről van információnk: ez a sacellum, a táborszentély, ahol a csapatjelvényeket őrizték. Alakja a IV. században már az ókeresztény templomokra hasonlít, s „így e helyre mint római keresztény templomra épült a belvárosi templom román kori, ma is konstatálható ősének elődje.” Gerevich László pedig e templomot, vagy inkább csak kápolnát, háromkaréjos (cella trichora) szerkezetűként rekonstruálta. A táborszentélyek keresztény templommá történt átalakításának legközelebbi párhuzamait Ausztriában (Bécs, Traismauer, Schwechat) találjuk. Nagy Lajos régész kutatásai nyomán tehát kijelenthetjük, hogy a Belvárosi-templom területét a IV. századtól megszentelt helynek tekintették.


A középkori templom

A román kori templom építésekor még ismerniük kellett a cella trichora keleti apszisát, különben nem alapozhatták volna rá a román templom középszentélyét, amelynek pontos idejét nem ismerjük, valószínűleg Szent István uralkodása alatt épülhetett a Boldogságos Szűz tiszteletére. Az bizonyos, hogy 1046-ban már állt, mert a szeptember 24-én a pesti révnél vértanúhalált szenvedett Szent Gellértet a krónika szerint itt temették el, bár az újabb kutatások ezt Budára helyezik. Az átkelő mindkét oldalát ekkoriban Pestnek hívták, temploma azonban csak a bal parti Pestnek volt.
Valószínűsíthető, hogy a Szent István-kori templomot később átépítették, mivel a napjainkra fennmaradt román kori emlékek alapján Lux Kálmán és Gerő László egy a XII. század végén, XIII. század elején épült, bazilikális elrendezésű templomot rekonstruált. A részben ma is látható maradványok a legszebb román kori építőhagyományokat mutatják, amely összehasonlítható Jákkal, Zsámbékkal és Lébénnyel.
A gótikus átépítés során a román kori hajó szélességében kiépült a körüljárós rendszerű, sokszögzáródású csarnokszentély, amelynek ideje vitatott. Az újabb kutatások stiláris és építéstechnikai érvek alapján elképzelhetőnek tartják, hogy ez a XIV. század derekán, Nagy Lajos uralkodásának elején történhetett.

Amennyiben abból az előbbi állításból indulunk ki, hogy 1355-ben a pesti plébánia feletti joghatóságot már az esztergomi érsek gyakorolta, nem zárható ki, hogy a templom gótikus átalakítása összefüggésben lehetett a joghatóság kérdésével. Tudjuk ugyanis, hogy az esztergomi Szent Adalbert-székesegyház átépítését Telegdi Csanád érsek (1330– 1349) végeztette. Vagyis az Esztergomban már elvégzett átalakítások után, vagy még alatt exemptként megszerzett templomot is az érseki székhelyhez méltóvá kívánták tenni a saját korának stílusában történt átépítéssel. Az azonban bizonyos, hogy a gótikus stílusban végzett építőmunkák a XIV–XV. században több szakaszban zajlottak, mire a templom a XVI. század elején elérte végleges gótikus formáját.
A gótikus szentély építésének a korábbiakhoz képest újabb datálását befolyásolja az a „trónoló Madonna” falkép, amely 2010 márciusában került elő a falkutatás során. A freskó készítését Wehli Tünde művészettörténész a XIV. század utolsó negyedére teszi.
A XIV–XV. század fordulóján használt plébániai pecsét erősen emlékeztet erre a falképre.
A plébániatemplom rangját és méreteit jelzi, hogy 1490 júniusában helyet adott a II. Ulászlót magyar királlyá választó országgyűlésnek is.


A török uralom és a barokk újjáépítés

A törökök 1541-ben kezdődő uralmának kezdetén dzsámiként használták a harcok miatt megrongált, többször felgyújtott templomot. Ennek emlékét idézi a templom falában ma is megtekinthető török imafülke, a mihráb. Miután felépült Pest két szultáni mecsetje, a templom visszakerült a katolikus egyházhoz, amely a török uralom alatt Pest egyetlen keresztény temploma.
A török kiűzését követően csak a ma is látható, gótikus szentély maradt használható. A korábbi templom alapjain épült hajók romosakká váltak, tetőzete leégett, boltozata beszakadt. Széchényi György esztergomi érsek 1687-ben a Dunán egy sajkán átkelve meglátogatta a templomot, és annak javításaira a bortizedekből származó 1000 akó bort rendelt. Az adományból a templom beboltozása és renoválása megtörtént, amely valószínűleg a gótikus épületrészt érintette.
A barokk átépítés 1725-ben a felső-pfalzi Neustadtból érkezett Paur György építőmester tervei alapján kezdődött meg, melynek során újraboltozták a szentélyt is. A déli torony 1725–1726-ban, az északi 1739–1740-ben készült. Az új főhajó 1735-ben már készen volt, arányait, felosztását a korábbi, gótikus templom falai és pillérosztása határozták meg, így dongaboltozata szokatlanul nyújtott, 16 m-es fesztávú kialakítást kapott. Az építkezést az 1739–1743 között kitört pestisjárvány nehezítette meg. A plébános a járvány elől Tirolba menekült, a vezetést pedig 1752–1761 között az 1717-ben letelepedett piarista rend vette át. Ezt az időszakot a virágzás jelképezte, a járvány borzalmai után nyugodt, békés fejlődés köszöntött a pesti hívekre és a templomra is. Gerő László arra következtet, hogy a szentély a XVIII. században beomlott és ezért volt szükség 1775-ben a Nepauer Mátyás által végzett újra boltozásra. A tornyok végleges formájukat 1795-ben nyerték el, amikor a XVI. Lajos stílusában, vörösréz lemezzel borított, elegáns toronysisakok elkészültek.
A XIX. század elején, 1805–1808 között Hild János tervei szerint restaurálták a templomot. A kórust Hild János fia, Hild József bővítette klasszicizáló stílusban 1832–1835-ben. Ezzel a bővítéssel a román, gótikus és barokk építészeti elemek mellett egy újabb, művészeti stílus is megjelenik a templomban. A már idős Hild József tervei szerint 1839-ben a templom körüli támpillérek közeit üzletekkel építették be. Az így kialakult bódésort 1932 tavaszán bontották el.
A szentélyben a szükséges javítások elvégzésére Steindl Imre kapott megbízást 1889-ben. Neki köszönhető a szentély boltozatának erőteljes, színes festése, amely az építészeti elemeket jól kiemeli, de a szentély építésekor ehhez hasonló festés nem volt szokás, így némileg csorbult a boltozat korhűsége.
A templom a XIX. században is megőrizte rangját Pest több plébániatemploma között, hiszen a városi polgárok, sőt a vidéki birtokos nemesek is előszeretettel kötöttek itt házasságot és temetkeztek ide. E templom volt Liszt Ferenc hazai egyházzenei működésének fő helyszíne. Számos művét vezényelte itt, így a Missa Choralist és a Magyar koronázási misét is.


A templom eltolásának terve

A XIX. század végén a templom komoly veszélybe került. A millenniumi városrendezés idején környezete megváltozott, így a templom teljesen új kontextusba került át, amelyben városépítészetileg kevésbé hangsúlyos szerepet kapott, mint korábban. 1898 és 1903 között épült meg a templom mellett az Erzsébet híd, amelynek útjában állt a templom. Ezért vetődött fel már 1895-ben a templom lebontása, és új, a megújult városképhez jobban illeszkedő templom felépítése. 

Bobula János építész 1898. október 22-én beadványt nyújtott be a főváros tanácsához Horváth Gyula chicagói építész megbízásából a belvárosi templom eltolásának ügyében. Levelükben biztosítják, hogy a munkálatok szakszerűen és teljes biztonsággal végrehajthatók, és hivatkoznak amerikai és németországi, remek eredménnyel megvalósult munkáikra. Budapest tanácsának mérnöki irodája megvizsgálta az ajánlatot és azon nyomban visszautasította, hivatkozva arra, hogy a templomot a város hosszútávon nem szándékozik megtartani, és azt költségesen eltolni, mivel az új pesti városképbe nem illeszkedik az épület. 1899-ben Friestedt L. P. és Horváth Gyula amerikai mérnökök ismét levelet írtak a fővároshoz, melyben részletesen kifejtik, hogy a belvárosi plébániatemplom állapotát felmérték, és azt az eltolásra teljesen alkalmasnak találják. A munkálatok időtartamát 1 évre becsülték meg, költsége pedig 175 000 forint lett volna. Beadványukra ismét elutasító választ adott a mérnöki hivatal.
Annak ellenére, hogy a városépítészet új templom építését javasolta, a városvezetése a templom elbontását nem merte felvállalni, mivel a pesti nép erősen kötődött ősi templomához. Így időközben az Erzsébet híd nyomvonalvezetését úgy alakították, hogy kikerülje a templomot. Az „Amerikai Rendszerű Épületemelő és -toló Vállalat” 1902-ben újabb ajánlatot tett a szakszerű eltolásra. A főváros válasza a korábbiakkal megegyezett. A hídépítés közben mégis sérülések keletkeztek a templom híd melletti, déli tornyán.
A mérnöki iroda megvizsgálta a repedés okait és megállapította, hogy a déli torony sokkal ingoványosabb talajon áll, mint az északi, ezért nem a hídépítés okozta a repedéseket a falon. Ekkor megvizsgálták az eltolás lehetőségét, amit biztosító intézkedések mellett nem tekintettek lehetetlennek. Ez tetemes költséggel járt volna. Az eltolás gondolata sokáig napirenden volt, amit 1937-ben végleg elvetették. Az elutasításához hozzájárult a templom műemléki értéke. Lux Kálmán építészmérnök, a bódésor lebontása után előkerült gótikus elemek kapcsán, a gótikus helyreállításra tett javaslatot 1933-ban. A Lux-féle feltárások a templom román és gótikus periódusából számos leletet hoztak felszínre, mint például a szentély falában elhelyezkedő ülőfülkék a bennük lévő freskókkal.


A második világháború után

A nagyszabású kutatómunkát 1944-ben a második világháború szakította félbe. A templom a harcok során súlyos károkat szenvedett. Északi toronysisakja megsemmisült, boltozatai átlyukadtak, tetőzete szétzilálódott, egyik támpillérét kilőtték, kórusoszlopai megsérültek, szentélypillére eltörött, főoltárát telitalálat érte. A helyreállítást Gerő László végezte, aki új főoltárt tervezett az elpusztult helyébe, ez áll jelenleg is a szentélyben. Az új toronysisak pedig 1957-re készült el.
A helyreállítás 1963-ban Borsos László tervei alapján folytatódott. A templomot ezekben az években többször felújították. A 2010. évi belső restaurálások tovább gazdagították a templom középkori történetével kapcsolatos ismereteket, míg a 2011-ben megkezdett külső javítások célja a tornyok renoválása volt.
A világháborút követő diktatúra időszakában is zsúfolásig voltak a templom padjai, annak ellenére, hogy a megfélemlítések, a besúgók működése mindennapos volt. Az ekkori plébánost, Balázs Lajost kétszer is bebörtönözték, először 1951–1956, majd a forradalom után, 1956–1958 között. Az állampárt elsősorban bátor, őszinte szentbeszédei, illetve a fiatalokra gyakorolt hatása miatt tartotta őt veszélyesnek.
A plébánia életének fő helyszíne ma is a templom, amelyben kulturális rendezvények, koncertek követik egymást, sőt az énekkar határokon belül és túl méltán öregbíti hírét a templomnak. Az eleven hitélet legszebb megnyilvánulása a minden évben nagy ünnepélyességgel megtartott úrnapi körmenet, melyet a plébánia öt templomának papjai és hívei együtt szerveznek és összetartó közösség tagjaiként vesznek rajta részt. Így a mindig forgalmas belvárosban tesznek tanúságot hitükről, és egy nagy múltú plébánia híveiként Szent Pál apostollal együtt hirdetik: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13,8).


A templom

A plébániatemplom szorosan az Erzsébet híd pesti hídfője mellett áll. A kelet–nyugati tájolású templom nyugati homlokzata egységes barokk stílusú, míg keletelt szentélye gótikus. A két torony a homlokzat síkjába idomul, látszólag mindkettő azonos kiképzésű, ám a déli torony szélessége valamivel nagyobb. A tornyok négy szintjét enyhe kiülésű párkányzat választja el egymástól. Emeleti zsalugáteres ablakai szegmensívesek. A tornyok sarkain lizénák húzódnak, amelyek a harangok szintjén megkettőződnek. A díszes süvegek XVI. Lajos korának stílusára utalnak. A főhomlokzat közepén álló, korinthoszi oszlopokkal közrefogott kapunyílása fölött Hörger Antal műve, a Szentháromság-szoborcsoport látható. A tornyok sarkain egy-egy egyszakaszos támpillér áll.
Az oldalhajók és a főhajó magasságkülönbségéből létrejövő gádorfalakon 4-4 szegmensíves ablak látható. A déli mellékhajó első szakasza gótizáló, ablaka csúcsíves, majd barokk szakaszban folytatódik az épület. Itt kétszakaszos támpillérek és barokk ablakok között impozáns méretű, mérműves, gótikus csúcsívben záródó, kettős osztású kapuzat látható. Az ajtók befalazottak, a szegélyei liliomdíszesek. A déli oldalon is jól látható, a nyolcszög öt oldalával záródó Jézus Szíve-kápolna csatlakozik az épülethez. Az északi oldalhajón ennél egyszerűbb és kisebb, csúcsíves befalazott kapumaradvány látható. A gótikus épületrész ablakai csúcsívesek, mérműves kialakításuk egymástól eltérő. A középső szentélyablak alatt Szent Flórián 1723-ban készült szobra látható.
A belső tér a bejárat felől barokk, a szentély felőli része pedig gótikus stílusú. A barokk térfelet négyszakaszos, hevederekkel elválasztott, fiókos dongaboltozat fedi, melynek lenyűgöző és szokatlanul nagy a fesztávja, ami a középkori alapok megtartása miatt vált egyedi arányúvá. A hajó boltozata falfestmény nélküli, a falak egyszerű, sárga festésükkel a gazdag díszítésű oltárokat, szobrokat emelik ki. A bejárat felőli oldalon a kettős toszkán kőoszlopokon nyugvó, kőbáb korláttal ellátott kórus húzódik.
A templom első, pedálos, 8 regiszteres orgonáját 1715-ben a körmöcbányai Zorkowsky Mátyás orgonaépítő készítette el. Néhány évtized múlva egy kis pozitív orgona is került a templom birtokába. Josef Herodek pesti orgonaépítő 1794-ben javította az orgonát, ám 1806-tól két éven keresztül egy új, 24 regiszteres nagy orgonát épített, amelynek mind pompás külseje, mind a hangja lenyűgözte a korabeli hívőt. 1807-ben a templomból kiselejtezett kora barokk orgonát a nehéz körülmények között épülő józsefvárosi templomnak ajándékozták. 1893-ban új, 50 regiszteres orgona épült Szautner Zsigmond, a templom karnagya által tervezett hangképpel a Rieger Testvérek építésében, mechanikus Barker-szerkezettel opusz 445-ös szám alatt. Orgonaházát Barcza Elek városi főépítész tervezte. A régi Herodek-orgonát a Szeged-Csanádi Egyházmegyében fekvő Gádoros község templomába telepítette az Országh Sándor és Fia orgonaépítő cég. Kereszty Jenő terve szerint az orgonát 1929-ben 2376-os opuszszámmal a Riegerorgonagyár átépítette. Új hárommanuálos játszóasztalt kapott a hangszer, a karnagynak pedig kis hangadásra szolgáló játékasztal készült. Az orgona 62 regiszterre bővült, és részint pneumatikus szerkezetű lett. A második világháborúban megsérült hangszert a Rieger cég javította, később a győri Gonda cég. 1991-től Virágh Endre orgonaművész, a templom karnagya 90 regiszteres hangszín-összeállítási tervével megkezdődött az orgona átépítése, ami Bárdos Ferenc kanonok-plébános támogatásával 2000 decemberére készült el. A Váradi és Fia cég által épített orgona hárommanuálos, 78 regiszteres, elektromosan vezérelt kúpládás szerkezetű.

A kórus alatti boltozott csarnokból a templom tulajdonképpeni terébe lépünk. A főhajó mindkét oldalán 4-4 oldalkápolna sorakozik. A szentély felé haladva baloldalt a Szent Kereszt-oltár áll, a templom egyik legjelentősebb szobrászati együttese. A lenyűgöző barokk alkotás fából készült. Korinthoszi oszlopok között főalakként a Megfeszített Krisztus látható, akinek művészien faragott keresztje a kék földgolyón nyugszik. A kereszt alatt három síró női alak áll, középen Szűz Máriával. Az oldalkápolna oltárával szemközti falon két kisebb – Kray Amália és Festetics Leoné – síremléke között Kultsár Istváné látható, amelyet Ferenczy István faragott fehérmárványból. A szemközti déli oldalon lévő Keresztelő Szent János-kápolna oltára bár nem éri el a Szent Kereszt-oltár művészi színvonalát, „de nemes ízlést és művészi készséget árul el.” A szentély felé továbbhaladva a Rózsafüzér Királynéja-kápolna következik, melynek párja az északi oldalon lévő Máriacelli-kápolna.
A következő kápolnapár a két oldalsó bejárat szakasza, melyek közül a bal oldali bejáratként szolgál, míg a jobb oldaliban a pócsi Máriaképpel díszített kegyoltár áll. Eredetije a bécsi Stephanskirchében van, másolata Máriapócson és ebben a templomban látható. Végül a negyedik, a szentélyhez legközelebb eső szakasz két kápolnájában két reneszánsz szentségház áll. Az északi oldalon Nagyrévi András plébános által adományozott, reneszánsz alkotás látható, benne Szent Erzsébetnek 2006-ban elhelyezett ereklyéjével. Az átellenben lévő kápolnában Pest város adományából készült tabernákulum áll, melynek feliratából ismerjük a készítés pontos évszámát (1507) is. Itt helyezték el 2006-ban Szent László király ereklyéjét.
A barokk és gótikus szakasz találkozásánál álló diadalív két oldalán egy-egy ülő fehérmárvány szobor, Damkó József alkotásai. A bal oldali pillér előtt Szűz Máriát, a jobb oldali előtt Szent Józsefet láthatjuk. A szószék az empire stílus kiemelkedő darabját 1808-ban Ungradt Fülöp készített.
A templom legértékesebb része a gótikus, körüljárós, nyolcszögzáródású csarnokszentély, amelynek falát 23 ülőfülke tagolja. Az északi oldalon még egy ülőfülke megléte valószínűsíthető. Az ülőfülkék eredetileg festettek voltak, közülük kettőben (10., 17.) Krisztus szenvedéstörténetének, többen pedig (2., 9., 17., 21.) angyalábrázolások freskói láthatók.
A szentélyből északon és délen egy-egy oldalkápolna nyílik. A déli oldalkápolna gótikus stílusú, a XV. században épült Jézus Szíve tiszteletére, oltára neogótikus stílusú, mely a Szentsírt is magában foglalja. A kápolna fölött a templom oratóriuma helyezkedik el. Vele szemben egykor a Lourdes-i kápolna volt, jelenleg a keresztelőkápolna került. A kápolna melletti falon Kray Pálnak, az osztrák–francia háborúkban kitűnt tábornoknak 1804-ben készült síremléke látható.

 A templom főoltárát az évszázadok alatt többször kicserélték. A barokk helyett 1805ben Hild József tervei alapján új, klasszicista stílusú főoltár készült oszlopos szentségházzal. Az oltárkép Szűz Mária Mennybevételét ábrázolja, két oldalán Szent István és Szent László királyok szobraival. A Steindl-féle átalakításkor ezt az oltárt eltávolíttatták a templomból, Rákoskeresztúrra szállították, és helyébe új, majolikával gazdagon díszített, színes Zsolnay-oltár került.

A Zsolnay-gyárban készült neogótikus főoltár a második világháborúban megsemmisült. Ennek pótlására egy Gerő László által tervezett új szárnyas oltár készült, melynek táblaképeit Molnár C. Pál festőművész készítette. Felmerült annak a gondolata is, hogy a templom értékéhez méltó műalkotás kerüljön a főoltárkép helyére. Ennek érdekében a Fővárosi Műemléki Felügyelőség a Szépművészeti Múzeumhoz fordult, kérve M. S. Mester híres Visitatio című képének átengedését.
A főoltár feletti boltozatot tartó északi pillérsornak a főoltártól számított második pillére az ún. szentségházoszlop, amely a templom gótikus tabernákulumát foglalja magában.
A főoltár mögötti szentélyfal kutatása során 2010 márciusában került elő a Trónoló Madonna-falkép. A freskó, amelynek legismertebb típusait az itáliai trecento festészet kínálja, igen jó kvalitású, igényes munka. Mária gyermekét a balján tartja, így ő a jobb oldali előkelő személy, azaz az együttes főszereplője. Mária koronát visel, megkoronázása pedig mennybevétele után történt. Így a falkép ikonográfiai szempontból a templom titulusához igazodik, vagyis a Megváltót világra hozó és mennybe felvett Nagyboldogasszonyt állítja elénk. A freskó készítését egyesek a XIV. század utolsó negyedére teszik.

Archontológia
1235–1244 Acatius
1318–1319 Concilinus
1332–1337 Petrus de Pesti
1398– Babocsay Gregorius
1413 Johannes
1435 Ágoston
1480–1506 Nagy-Révi András episcopus Thermopylensis
1506–1518 Joannes Jakabffy de Hernad
1518 Péter
1524 Nagy-Révi Pál, episcopus Kalipolensis
1537–1541 Pesthi Ferenc
1686–1688 Makay György
1688–1690 Nagy János
1690–1695 Putanicz János
1695–1699 Kolocsányi György
1699–1702 Nedeczky Ferenc Ádám
1703–1704 Mayrhauser Lambert
1704–1705 Örtl Frigyes
1705–1709 Baranyi Pál
1709–1710 Ambler Thomas
1710–1712 Cini Joannes Paulus
1712–1743 Wellenzon Joannes
1743–1752 Herich Franciscus
1752–1754 Erdős Stephanus
1754–1755 Mucz Sebastianus

1755–1757 Fontani Eduardus
1757–1758 Linkis Antonius
1760–1761 Cörver Nepomucenus
1761–1763 Weingruber Joannes Georgius
1763–1809 Tóth Stephanus
1809–1819 Pfingstl Michael
1819 Schönbach de Schindwolf Josephus
1819–1845 Feichtinger Dominicus
1846–1850 Samuel Aloysius
1850–1854 Simunchich Ignác
1854–1861 Szántófy Antal
1861–1885 Schwendtner Mihály
1885–1895 Romeiser József
1895–1904 Kirner Károly
1904–1923 Bakács János
1923–1945 Bednárz Róbert

1945–1950 Balázs Lajos dr.
1950–1957 Babócsa Endre dr.

1957–1958 Tóth Alajos dr.
1958–1966 Halász György dr.

1966–1984 Gerőfy Béla
1984–2000 Bárdos Ferenc
2000– Osztie Zoltán dr.


A Belvárosi Ferences Templomigazgatóság

A templom – mai barokk formájában – csak a XVIII. század elején épült fel, története azonban a XIII. század közepéig nyúlik vissza.
Az 1209-ben megalakult ferences szerzetesrend tagjai már II. András uralkodása alatt megjelentek Magyarországon. IV. Béla király maga is Szent Ferenc harmadik rendjének tagja volt, kolostorokat, templomokat alapított a ferenceseknek. Ekkor létesült a pesti templom és kolostor is, amelynek romjaira épült később a mai barokk épületegyüttes. 

A középkori Pest peremén, a Hatvan felé nyíló kapu közelében a tatárjárás utáni időben, 1250 és 1260 között épült fel a ferencesek első temploma. A rendi szabályok szerint megvalósult és Veronai Szent Péter vértanú tiszteletére felszentelt gótikus templom a mai helyén állt. A ferences rendházon túl már Rákos mezeje terült el, ahol IV. (Kun) László óta az országgyűléseket tartották. Ilyen alkalmakkor e templomban Veni Sanctét mondtak, sőt az 1298. évi országgyűlés után a törvényszövegezés színhelye is e templom volt. A templomban a mohácsi csatáig tartottak országgyűlési tanácskozásokat, ismereteink szerint az utolsót 1525 májusában.

Itt őrizték Szent Gellért püspök ereklyetartó szekrényét, amelyet II. Ulászló felesége, Anna királyné készíttetett. Fia, II. Lajos király az ereklyetartót a törökök elleni háború céljaira lefoglalta, és abból pénzt veretett, amelyet Tomori Pál kalocsai érseknek küldött. Ugyanezen okból 1526. június 21-én a ferences zárdától a király átvette a Kapisztrán Szent János szentté avatására szánt 630 régi és 500 új aranyforintot azzal az ígérettel, hogy a hadjárat után kárpótolni fogja a ferenceseket.
A templom és kolostor területe abban az időben jóval messzebbre nyúlt, a mai Astoria, Kossuth Lajos utca, Reáltanoda utca által határolt rész is hozzá tartozott. A város gyors fejlődése révén a városfalak is kijjebb kerültek, a mai Károly körút vonalába. A ferencesek nemcsak Pest városának híveit gondozták, hanem a környék falvainak lelki szükségleteit is szolgálták, sőt a kun missziók munkájában is tevékenykedtek.
A szerzetesek – hitéleti tevékenységük mellett – irodalmi és tudományos munkát is folytattak. Egyik legismertebb a XV. században Temesvári Pelbárt tudós szerzetes, aki a budai, később az esztergomi kolostorban tanított. Az ő növendéke volt Laskai Ozsvát, a pesti templom neves hitszónoka, a kolostor házfőnöke, később a magyarországi provincia helytartója.
II. Ulászló alatt működött a kolostorban Vásárhelyi András, a középkori vallásos költészet egyik legszebb gyümölcsének, az Angyaloknak nagyságos asszonya kezdetű éneknek a szerzője. Őt a törökök megölték, halálának körülményei azonban tisztázatlanok. A helyi hagyomány őt is a templom vértanúi között tartja számon.

A mohácsi csatavesztést követően, 1526. szeptember 23-án a törökök Pestet is elfoglalták, a várossal együtt a kolostort és a templomot is felégették. A helyben maradt szerzetesek az öldöklés áldozatai lettek. Az új ferencesek – nagy erőfeszítéssel – 1537-re a templomot újjáépítették. Ám nem sokáig örülhettek az új épületnek, négy év múlva ugyanis a török végleg megszállta Pestet, a templomot pedig imaházzá építették át. Pesten három dzsámi és egy mecset létesült, a ferences templom lett Szinán bég dzsámija. A harcokat túlélő néhány szerzetes a templom közelében maradt és szolgálta a híveket. A dzsámi alapfalai a mai napig megmaradtak, ezek a templomhajó bejárati padozata alatt találhatók. A négyszer 8 m-es, középen oszloppal megerősített csehsüveggel borított terem északkeleti tájolásával az egykor itt állt dzsámira utal. Buda és Pest felszabadítása után a dzsámit Kalcher Márton, osztrák származású pesti kőműves alakította át templommá, akit 1701-ben a ma is meglévő kriptában temettek el.

A templom idővel kicsinek bizonyult, ezért az eddigre már elhunyt Dvornikovich Mihály váci püspök anyagi támogatásával és más adakozók segítségével 1715-re felépülhetett az újabb templom és konventépület. A végleges, ma is meglévő templom alapjait 1727-ben tették le. Patachich Gábor kalocsai érsek, 1743. szeptember 21-én szentelte fel Alkantarai Szent Péter tiszteletére.
Az egyemeletes kolostor építése 1748-ban fejeződött be. A rendház mögötti területet 1784-ben a Pestre helyezett egyetem botanikus kertje számára vették igénybe, majd a rendház déli és nyugati szárnyába az Egyetemi Könyvtárat helyezték el. A változások során le kellett bontani a templom épülete melletti Lorettói kápolnát, hogy a rendháznak új kijárata legyen. A birtokok egyre csökkentek, 1876-ra a rendház helyén felépült az Egyetemi Könyvtár új palotája. A botanikus kertet áthelyezték az Illés utcába. Ennek a helyén megnyitották a Szép utcát, és Hild János szabályozási tervei szerint a területet beépítették. Az új rendházat közvetlenül a templom mellé építették.
II. József a szerzetesrendek megszüntetésekor, a ferences templomot csak plébániaként engedte működni, de tizenöt atya és két laikus testvér továbbra is elláthatta a lelkipásztori munkát. A templom 1822-től ismét rendi templom lett.
Az 1848–1849. évi szabadságharc után, a megtorlás éveiben a ferencesek számos menekültnek és üldözöttnek nyújtottak menedéket. A bencés Czuczor Gergely – börtönbüntetése előtt – öt hónapig internáltként volt a zárda lakója. Az 1849. október 6-án vértanúként halt gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt a kivégzés után jeltelen sírban akarták eltemetni, Dank Agáp házfőnök azonban titokban a templom kriptájába temettette. A kiegyezés után Királyi Pál képviselő indítványozta Batthyány újratemetését. Az első felelős magyar miniszterelnököt 1870. június 9-én a templomban felravatalozták, és hatalmas pompával, hatlovas halottaskocsin vitték végleges nyughelyére, a Kerepesi temetőbe, ahol mauzóleuma áll. A templomban és a zárdában gyakran megfordult Liszt Ferenc, akit kívánságára a rend konfráterévé avattak.
A két világháború közötti időszak országos hírű szónoka Buttykay Antal volt, a Katolikus Sajtó Vállalat egyik alapítója. A templomban kis márványtáblák emlékeztetnek a neves ferencesekre.
1950-ben állami rendelettel, a ferencesektől is megvonták a működési engedélyt, csak két iskola maradhatott fenn. A pesti rendházban megszakadt a ferences jelenlét történelmi folytonossága. Néhányan később világi papként visszatérhettek, de csak 1989-ben ölthették fel ismét a rend ruháját, hogy az 1990-ben visszakapott ősi templomukban szerzetesekként folytassák áldásos munkájukat.

 

A templom épülete és értékei

A mai templom a törökök kiűzése után épült egy XIII. századi templom romjaira, 1727 és 1743 között, olasz barokk stílusban. Külsejében napjainkig szinte semmit sem változott, csupán a környezete épült be, de a XVIII. századi szobrokkal díszített homlokzat még így is monumentális. A háromtagú főpárkány fölötti háromszögű mezőben aranyozott Istenszeme látható, az oromzat tetején kovácsoltvas kereszt magasodik.

A timpanon két oldalán Szent Bonaventura és Szent Benvenuto, a felső párkányzat szélén Nagy Lajos király nagybátyja, Toulouse-i Szent Lajos és Szent Rókus kőszobra áll, középen egy fülkében, Alkantarai Szent Péternek a szobrát helyezték el. A középső mezőben, a kórusablak két oldalán, egy-egy fülkében Assisi Szent Ferenc és Páduai Szent Antal szobrai láthatók. A kapu felett a kosáríves kődombormű a kereszt alatt összeroskadó Krisztust ábrázolja, a felette lévő, ívelt párkányzatot korinthoszi pillérek tartják.
A párkányzat közepén a földgömbön álló Győzedelmes Szeplőtelen Szűz látható, karján a Gyermek Jézussal. A Kis Jézus a kereszt szárával a sátánt jelképező kígyót döfi át. A párkányzaton egy-egy adoráló angyalszobor teszi egységessé a kompozíciót. Ferences templomra utal a kapuzat felett elhelyezett címer: két sebzett kezű kar – az Üdvözítőé és Assisi Szent Ferencé –, középen a kereszttel. A főhomlokzaton elhelyezett díszek és szobrok egységes egészet alkotnak, változatos árnyékvetésük összhatása kellemes látványt nyújt a szemnek.
A templom Kossuth Lajos utcai oldalán a kettőzött falsávokban az ablakok félkörívesen keretezettek. Az oldalhomlokzat a szentélyig terjed, mert azt már 1876-ban bérházzal építették körül. Az oldalfalban Holló Barnabás által 1905-ben készített dombormű állít emléket Wesselényi Miklósnak, az „árvízi hajósnak”.
Az épület egyik legszebb része a torony. Ez a ferencesek gyakorlatának megfelelően a szentély és a hajó találkozásánál, a templom déli oldalán emelkedik. Csak távolról érvényesül a torony finom, aprólékos kődíszítése. A templom építésekor kezdték meg a torony építését is, de felső része, a díszesen faragott kősisak csak egy évszázad múlva, 1863-ban készült el, Wieser Ferenc tervei alapján. A kőfaragó-szobrászati munkákat Szandaház Károly szobrász- és Schuster Károly kőfaragómester készítette. Ívelt párkány választja el a négyszögletes részt a nyolcszögletes sisaktól, amelynek ovális és félköríves ablakait voluták díszítik. Wieser a négyszögletes rész sarkaira szobrokat tervezett, ezek helyén ma négy obeliszk áll. A toronysisak mészkőből készült, ezért ezt később az időjárás viszontagságainak ellenálló kővel helyettesítették. A második világháborús károk utáni újabb helyreállítás 1971-ben fejeződött be. Érdemes megjegyezni, hogy a párizsi nemzetközi kiállítás (1900) alkalmából ennek a toronynak a mása szerepelt a magyar pavilon díszeként. A lónyai és a miskolci templomok tornyainak kialakítása – amelyek szintén Wieser Ferenc tervei – csaknem teljesen megegyezik a pesti ferences temploméval.
A templomot tervező építész ismeretlen. A háromszakaszos mennyezet csehsüveg boltozatú, a kétoldalt elhelyezkedő kápolnák és a fölöttük húzódó galéria dongaboltozata is ilyen, a szentély fedése két mezőben szintén csehsüveg boltozatú. Az egyes szakaszokat hevederívek választják el egymástól. A templom hossza 52 m, szélessége 23 m, amelyhez az egyenesen záruló szentély tere járul. Az oldalkápolnák és a galéria nagyméretű, szegment íves ablakai napfényessé, világossá teszik a templombelsőt. Régebben a szentély megvilágítását szolgálta az oltár feletti ablak. Azonban a XIX. század végén, a „ferences bazár” építésekor azt befalazták, helyén ma a Szentháromságot jelképező Istenszeme fényeskedik. A főoltár 1740-ben épült gróf Grassalkovich Antal költségén, a kriptában eltemetett második felesége emlékére. A carrarai márvány oltár mögötti díszes faépítmény csúcsán két angyal tartja a magyar Szent Koronát, tetejének párkányzatán pedig az adományozó címere látható. Az oszlopok között áll Páduai Szent Antal és Szent Borbála szobra, az oltárépítmény szélein pedig, a két konzolon, Szent Péter és Szent Pál szobra látható. A díszes főoltár előtt 1984 óta egyszerű, nagyméretű, vörösmárvány szembemiséző oltár helyezkedik el.

A hajó két oldalán kápolnák nyílnak, amelyeknek páronként hasonló a felépítése és a díszítése. A bal oldali klasszicista stílusú kápolna oltárképe Szent József halálát ábrázolja, a jobb oldalon Szent Annát láthatjuk Máriával és Szent Joachimmal. Ebből a kápolnából emelkedik a szószék feljárója, amelyet a kis fülkékben elhelyezett tizenkét apostol fából faragott szobra díszít. A szószék mellett emléktábla hirdeti, Albach Szaniszló reformkori ferences szónok és író nevét. A Szent József-oltár tetejét a Szentháromság fából faragott szoborcsoport díszíti, amely egy régebbi lebontott oltárról származik. A klasszicista felépítésű oltárok barokk festményei nem okoznak stíluskeveredést.

A további mellékoltárok is barokk stílusúak. Ezek a templom építésével egy időben készültek, oltárképük azonban újabbak. Baloldalt Szent Ferenc stigmatizációja látható, a mögötte lévő oldalkápolnában Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának. Jobboldalt Szent Antal oltárképét láthatjuk, a mögötte lévő oldalkápolnában a Skapuláré-oltárban gyönyörködhetünk. A kórus alatti bal oldali kápolnában a Kis Jézust tápláló Madonna képe látható, amely a Réi csodára utal. 1494-ben, a kis olasz faluban, Rében a templom külső falán lévő Mária-festmény elkezdett vérezni, mert a szerencsejátékon vagyonát veszítő férfi, Giovanni Zucono egy követ vágott a képhez. Franczin Péter Pál, az Itáliából származó első budai kéményseprőmester 1694ben fogadalmat tett, hogy ha ő és családja az akkori pestisjárványt túléli, hazazarándokol Rébe. Visszatérve, hálából megfestette a csodálatos kép másolatát, amely 1743 óta a pesti ferences templom kegyképe. Az imameghallgatásokat számos hálatábla igazolja.
A kórus alatti jobb oldali kápolna oltárképe Jézust ábrázolja, amint a limbusban várakozó lelkeket kiszabadítja. A kápolna oldalfalában található díszes klasszicista síremlék az 1809-ben elhunyt Ágoston Elek pesti orvosprofesszor emlékét őrzi. A kápolnákban több neves személy – Albach Szaniszló, Buttykay Antal, Dank Agáp és Roncalli bíboros, a későbbi XXIII. János pápa – márványtábláját is elhelyezték.
Az 1787. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv nagy orgonát említ a kóruson, amelyet 1839-ben átépítettek. Az 1848-as szabadságharc alatt belőtt ágyúgolyó következtében az orgona nagymértékben megsérült. Péter Károly orgonaépítő, a templom orgonistája végezte a javítási munkálatokat. 1902-ben új orgona épült. Május 25-én, vasárnap ünnepélyes szentmise keretében szentelte fel Ozorai Izidor rendtartományi főnök a 30 regiszterével korában nagyméretűnek számító, szép hangú, új pneumatikus Rieger-hangszert.
1926-ban a Rieger-orgonagyár az orgonát 54 regiszteresre és két szekrényesre bővítette Richter Géza orgonaművész, a templom orgonistája terve szerint. 1943-tól Gergely Ferenc orgonaművész, a templom orgonistája tervei alapján újabb bővítések következtek. 1947-ben historizáló kis orgonaszekrény került a Jungfer Gyula műlakatos által 1894-ben készített kovácsoltvassal díszített karzatmellvédbe. A további átalakítások után 1991-ben új orgona épült Bucsi László templomigazgató megbízásából. A négymanuálos, 64 regiszteres hangszert az Aquincum Orgonaüzem Kft. készítette 4592 síppal.
A mennyezet szentély felőli második boltszakaszán a Szentlelket jelképező ezüstözöttaranyozott galamb képe látható, stukkókkal készült felhők között. Noha a mennyezetképek a XIX. század végén készültek, jól alkalmazkodnak a templom barokk világához. Az al secco falfestésű képek Lotz Károly és tanítványa, Tardos-Klenner Viktor művei. A hajó képei: Szűz Mária Mennybevétele, Szent István felajánlja a koronát Magyarország védasszonyának. A szentély boltozatán a Porciunkula-kápolna búcsúját és Szent Ferenc stigmatizációját szemlélhetjük.
A hajó bejáratától két oldalra stallumszerű padsor áll, művészi faragásukat ferencesek készítették. A stallumok faragásai között legértékesebb a Szentháromság hármas arcú ábrázolása. A kétszer tizennégy padsorok oldalai is ferencesek faragásai. A jobb oldali első padján kis tábla jelzi Liszt Ferenc helyét, aki pesti tartózkodásai idején szeretett a kolostor falai között megpihenni.
A templom alatt kripta húzódik, ahol az 1849. október 6-án vértanúhalált halt gróf Batthyány Lajos nyugodott 1870-ig. A régi vörösmárvány fedőkövet Dank Agáp készíttette e felirattal: 1849. ÉVI OKTOBER HÓ 6-KÁN AZ ÚRBAN ELHUNYT G. B. L. ÁLDÁS ÉS BÉKE HAMVAIRA. Az önkényuralom bosszújától félve a kőlapot befelé fordítva helyezték el, így a sír névtelen maradt. Az új emléktáblával befalazott üreg ma is látható a mellé helyezett régi fedőkővel.
A templom melletti gyóntató folyosó végén remekművű barokk feszület (festett fafaragás) várja a híveket, amelynek életnagyságú korpusza tövében bűnbánók százezrei imádkoztak. A folyosóról nyílik a sekrestye, a gyóntatóhelyiség és a hittantermek, amelyek teljes felújítása, korszerű kiépítése két ütemben, 1999-ben, illetve 2004-ben fejeződött be. Az épület stílusába illeszkedő átalakítások Lasetzky Frigyes, Bercsényi Pál és Hefkó Mihály mérnökök munkáját dicsérik. A sekrestyében említésre méltó a hatalmas tölgyfa szekrény, amelyet az Ecce homo, a Fájdalmas Szűz és szentek barokk képei díszítenek. A gyóntatóhelyiségben az épületgépészeti és belsőépítészeti felújítás során új, művészi üvegablakokat helyeztek el. Gonzales Gábor és Fűri Judit keze nyomán az ólomüvegablakok négy – Assisi Szent Ferenc, Szent Klára, Alkantarai Szent Péter, Cortonai Szent Margit – ferencest ábrázolnak.
A templom és a hozzá tartozó ferences rendház nemcsak fővárosunk értékes barokk kori emléke, hanem az egyik leglátogatottabb lelki központja is.

Archontológia
2011 Bezzegh Gábor Kelemen OFM
2012– Reisz Péter Pál OFM




A Belvárosi Szent Anna Templomigazgatóság

A budapest-belvárosi szervita vagy Szent Anna-templom történeti jelentőségéhez képest a főváros egyik kevéssé ismert temploma. Ez abból is fakad, hogy a templom és kolostor építéstörténetével foglalkozó irodalom nagyon csekély.

A középkori alapítású szervita rend magyarországi letelepedése kapcsolatban áll a törökök kiűzését követő eseményekkel. A bécsi udvar és Széchényi György prímás is támogatta a szervita provinciális 1686. november 6-án kelt beadványát, amelyben a rend magyarországi letelepítését kérte.
Az 1688. november 13-án Budára érkezett legfőbb parancs a szervitáknak adta Pesten a Váci kapu melletti török mecsetet ideiglenes templomként, és intézkedett, hogy jelöljenek ki alkalmas telket egy újonnan építendő kolostor és templom számára.67 Erre 1688-ban sor is került, így kapta meg a rend a mecsettől nyugatra fekvő telken a johanniták egykori ispotályát,68 nagyjából a mai templom és kolostor helyén. Később, egy 1715. évi telekrendezés során kialakult a rend végleges helye a mai Szervita tér – Városház u. – Párizsi u. – Petőfi Sándor u. közötti területen.
A rend első tagjai 1689. július 2-án hajón érkeztek Bécsből, hogy elfoglalják új rezidenciájukat. A szerviták letelepedésükkor már meglevő épületeket vettek át, első templomuk a Szépmecset nevű török imaház volt. Schoen Arnold kutatása szerint ennek helyén a XV. századi johannita Szent Miklós-kolostor állt. A szerviták által elfoglalt épületek, a mecset és az ispotály elhanyagolt állapotban lehetett, mivel 1691-ig tényleges építőtevékenységről nincs említés, csupán a legszükségesebb helyreállítási és felszerelési munkákról.

Az első építkezésre 1694-ben került sor. Ugyanekkor végezték el a mecset és az ideiglenesen torony szerepét betöltő minaret első felújítását is. 1693 és 1696 között a rend négy harangot kapott, illetve vásárolt. Ezek elhelyezésére fa harangtornyot építettek 1695-ben, ezt 1700 körül átalakították. 1696-ban az egész mecsetet a kupolával együtt kifestették.

1691-ben készült el a Szent Anna titulusára szentelt főoltár. Ugyanakkor padok, új ablakok is készültek.
A kolostor alapkövét 1717. április 27-én tették le és az épületet 1722 áprilisára befejezték. A templom alapkövének elhelyezésére, 1725. szeptember 8-án került sor. A tervezéssel Hölbling János budai építészt bízták meg, aki ezt a munkát ingyen végezte.
A terv körüli viták miatt a tényleges építés csak 1727 után kezdődött. A kivitelező Pauer János György, a kőművescéh vezetője volt. Kedvező hatással volt az építkezésre, hogy 1722-ben a rend a városi kőbányákban fejtési engedélyt kapott, az 1716-ban kapott terézvárosi telken pedig téglaégetőt létesítettek. Az elkészült templomot 1732. augusztus 22-én áldotta meg Cyriacus Mra Weinhard superior. A templom első tornya is 1732-re épült fel, amelynek sisakját 1769-ben Faustinus Mra Amon prior átalakíttatta. Az első berendezéseket a Szépmecsetből hozták át, az újak 1735–1748 között készültek. A templomot 1748. június 23-án Csáky Miklós kalocsai érsek szentelte fel.
A templom utolsó átépítését 1871–1874 között végezték. A homlokzati átalakítás közben elvégezték a belső felújítást is. Csak a legszükségesebb javításokra került sor: 1872-ben letisztították és új tabernákulummal látták el a főoltárt, renoválták, sőt csekély mértékben átalakították a Szent Rafael- és Szent János-oltárokat. A belső munkálatoknál szerencsére érvényesült a rend azon törekvése, hogy a templom eredeti, barokk kori formáját minél jobban megőrizze. 1873. szeptember 13-ra elkészült az új, mintegy 12 m-rel magasabb torony is. Az egész építkezés 1874. június 13-ra befejeződött, a tényleges átadás azonban csak 1875-ben történt meg.
Az 1874-ben befejeződött átalakítással lényegében lezárult a templom építéstörténete. A következő évek már csak kisebb átalakításokat hoztak. A második világháborúban a pesti ház komoly károkat szenvedett. A templom keleti fala egy helyen ledőlt, a torony is találatot kapott. A kolostor északi szárnya megsemmisült, pincéje és földszintje maradt meg.
A templom helyreállítását a belső festés felújításával 1947-re befejezték. A kolostort nem építették fel, mert az egész ház lebontását és újjáépítését tervezték. A templom homlokzatát és tornyát 1961–1966 között Pfanl Egon terve szerint a Fővárosi Műemlék Felügyelőség helyreállíttatta. A templom teljes benső felújítása 1986– 1996 között történt – ez utóbbi saját erőből. Ebben elévülhetetlen érdemeket szerzett Mikolai Bálint templomigazgató.
A templom a szerzetesrendek feloszlatása után, 1950-ben került az Esztergomi Főegyházmegye kezelésébe.


A templom

Az észak–déli tengelyű épület alaprajzilag egyszerű, könnyen áttekinthető teremtemplom. A templomtér hevederekkel tagolt (karzatzóna + 3 boltszakasz + szentély) dongaboltozat fedésű, mezőnként haránt irányú fiókdongákkal. A hajónál alacsonyabb, egyenes záródású, szűkített szentély a hajóhoz diadalívvel csatlakozik. A szentély előtt, a hajó első boltmezőjének közepén fedőkővel takart lépcső indult a szentély alatti altemplomba.
Bár a templom alaprajzában változás nem történt, tömeghatása, aránya azonban a XIX. századi átépítés során nagymértékben változott az északi homlokzat megemelése és a torony magasítása miatt. A homlokzat alsó része kváderes kiképzésű, középen oszlopos-timpanonos bejárattal, felette a rendalapítókat ábrázoló domborművel. A bejárat bal oldalán lévő üres falmezőben 1930-ban helyezték el az első világháború hősi halottainak neveit, a jobb oldalon pedig a 7. cs. és kir. Vilmos huszárezred első világháborús emlékművét. A felettük lévő fülkékben XIX. századi szobrok láthatóak. A párkány felett lizénákkal szegélyezett, hármas osztású, gazdag plasztikai díszítésű felület közepén kórusablak helyezkedik el. Felette a régi toronyórának új, kör alakú ablakot készítettek. Az óra 1947-ig volt a toronyban. Hangsúlyos a főpárkány feletti ballusztrád és a homlokzat síkjában maradó, sarkain szobrokkal díszített kétemeletes torony, amelyet nemes arányú toronysisak fed.

Az átalakítás – a festést kivéve – a templom belső terét nem érintette, így az megőrizte eredeti, XVIII. századi alakját. A jól áttekinthető teret a szentély falát teljesen kitöltő, 1741–1748 között készült főoltár uralja, amelyet a bécsi templom mintájára Johann Samuel Hösendorfferrel és Thenny Jánossal készíttettek el. A megrendelés anyagi alapját Joseph Strasser 1736-ban tett jelentős adománya biztosította. A faragványokkal gazdagon díszített, aranyozott építményen, oszlopok között négy szent aranyozott faszobra áll: balról Szent István király és Szent Joachim, jobbról Keresztelő Szent János és Szent László király. Az oltárképen Gottfried Strasser műveként78 a templom védőszentje, Szent Anna látható, amint a kis Szűz Máriát tanítja. A fehérmárvány tabernákulum 1937-ben készült. 

A szentélyben Szent Alajos képével díszített rokokó stallum – korábban oltár –, másik oldalon Szűz Mária-oltár áll. A részben átalakított szentélykorlát a berendezéssel egykorú. A szószék Deller József asztalos műveként a főoltárral azonos stílusban készült.
A nyugati oldalon jobbra az első oltár a rendalapítóké,79 melynek oltárképét 1930-ban
Hosszú Mihály festette. Jobb oldalon a középső oltárt Szent Peregrin tiszteletére szentelték. Maga az oltár 1735-ből, a névadó szent szobra 1784-ből származik. Az oltár főpárkányán az adományozó Koháry András gróf címere látható. Szent Peregrin ünnepe is nagy jelentőséggel bírt, mivel a XVIII. században a lábfájósok védőszentjeként tisztelték. A templomban ezzel kapcsolatban egy csodás gyógyulást is feljegyeztek: 1767. szeptember 6-án Szalder Károly, királyi sóhivatali joggyakornok lába állítólag csodás módon meggyógyult, miközben édesanyja a szentmisén érte fohászkodott, és 1768. február 26-án pecséttel és saját kezű aláírással ezt igazolta. Jobb oldalon utolsó a Tizennégy Segítő Szent oltára, melyet Mörzinger János patikus építtetett 1741-ben. Kvalitásos oltárképe ismeretlen mestertől származik.
A keleti oldalon balra az első oltár Pez Ráfael sebész adományából készült Szent Ráfael tiszteletére 1740-ben. Oltárképe új, mert az eredeti a második világháborúban megsérült. A keleti oldalon balra a középen áll a Hétfájdalmú Szűz oltára, melyet 1740–1744 között Thenny János készített. Az oltár jelentőségét felépítése is hangsúlyozza, hiszen a főoltár oszlopos szerkezetét követi. Az oltár készíttetője Weinmann Márton. A főpárkányon látható rendi címer mutatja a szervitáknak a Hétfájdalmú Szűz iráni megkülönböztetett tiszA templom padjai 1736-ból valók. A főbejárat feletti faragott kóruskarzaton 1698-ban állítottak fel új orgonát. A következő orgona építését 1782-ben fejezték be, amely 3 év múlva javításra szorult. 1891-ben új orgona készült. A saját korában hatalmasnak tűnő hangszert 1195 síppal a salzburgi Mauracher orgonaépítő gyár készítette. Ezt Gergely Ferenc orgonaművész tervei szerint 1951-ben a Rieger-orgonagyár hárommanuálosra bővítette.



Archontológia
2011– Gudenus, Philipp Ernst dr.

A Belvárosi Szent Mihály Templomigazgatóság

A hazánkban 1221-ben megtelepedett domonkosok pesti, Szent Antalról nevezett kolostorát 1232 körül alapíthatták. A templom pontos helye nem ismert, a város falain kívül állhatott. A kolostor már az 1220-as években felépült, mert 1233. február 4-én a kolostorba vonult Búzád bán itt rendelkezett, s ez év augusztus 20-án a beregi egyezményben II. András király arra kötelezte magát, hogy öt év alatt 10 000 márka ezüstöt tesz le itt a szerzetesek gyülekezete előtt az egyházi jövedelmek megrövidítésének kárpótlásaként.

Miután a tatárok 1241-ben Pestet megostromolták, a templomot az odamenekült tömeggel együtt fölégették. Ekkor ölték meg a templom oltára előtt az egykori pozsonyi főispánt, Bánfi Buzádot, aki Pál néven a rend tagja volt.

Árpád-házi Szent Margit a neki szánt, de el nem fogadott drága ajándékokból a Szent Antal-kolostornak is juttatott, abban Szent Miklós tiszteletére oltárt állíttatott.

Templomának méreteit és rangját jelzi, hogy több alkalommal adott helyet fontos rendi és országos üléseknek. Így 1273-ban itt tartották a domonkosok egyetemes káptalanját, 1299-ben az országgyűlésnek adott helyet, míg 1308-ban Gentilis pápai követ jelenlétében itt választották királlyá Károly Róbertet.
Ez a templom a kolostorral együtt 1541-ben a török pusztítás áldozatául esett. Az 1686 után visszatelepült szerzetesek házukat valószínűleg nem a középkori helyén építették fel, hanem a középkori Nagy utcában (ma Váci u.), ahol 1511-ben egy lakóházuk volt, és a XVIII. században ezt kaphatták meg mint domonkos házat.
Az első templom 1701-re készült el, ám ez 1716. október 26-án 29 környező házzal együtt leégett. A templom mai képét lényegében az 1747–1765 közötti építkezés alakította ki. A tornyot a templom homlokzata fölé úgy húzták fel 1755-ben, hogy a toronytestet a boltozat áttörésével a templom belsejéből indították. A korábbi szakirodalom a templomot óvatos stíluskritikai érveléssel Mayerhoffer András nevéhez kapcsolta. Írásos adat azonban erről nem került elő.
1784-ben II. József feloszlatta a domonkosok pesti konventjét is, helyükre átmenetileg pálosokat telepített (1785–1786), majd 1787ben az angolkisasszonyok tanító rendjének adta át. Az angolkisasszonyok a szomszédos épületükben 1950-ig folyamatosan leányiskolákat működtettek. 1950-ben, az angolkisasszonyok intézetének megszüntetésekor a templomot és a kolostorépületet szétválasztották. Ettől kezdve a templom az Esztergomi Főegyházmegye templomigazgatóságaként működik.
A rendházban 1950–1998 között egészségügyi iskola kapott helyet. Miután az angolkisasszonyok visszakapták az 1950-ben államosított szomszédos rendházukat és 1999-ben megkezdték fokozatos birtokbavételét, a templom és a rendház között több ponton ismét összeköttetést létesítettek. A templom és a rendház azonban egymástól jogilag továbbra is független maradt.
A második világháborúban a templom fedele megrongálódott, homlokzati plasztikája és tornya több helyütt megsérült, ezért 1945–1946-ban és 1964–1968-ban renoválták. 1998-tól több szakaszban folyik a templom külső és belső felújítása.
A templom
Az egyhajós, szentélyével nyugatra néző homlokzati középtornyos barokk templom homlokzatát négy pilaszter osztja három mezőre, s erőteljesen kiugró háromtagú főpárkány zárja le. Lent középen ión oszlopokkal keretezett kapu, párkányzata felett volutákra támaszkodó angyalokkal. A kapuzat felett magas falfülkében felhőkön trónoló Patrona Hungariae-szobor látható. Ennek két oldalán lévő falfülkékben balról Szent Domonkos, jobbról Aquinói Szent Tamás szobrai állnak.
A főpárkány fölött egyszerűbb párkánnyal lezárt attika húzódik, amelyről íves átmenettel indul a középrész fölött nyugvó torony. A lapos gúlasisakos, órapárkánnyal lezárt tornyon erőteljes osztópárkány húzódik, a főhomlokzati oldal közepén csigás kiugrással, az alatta lévő toronyszakaszt faltükrök, a felsőt sarokpilaszterek között nyíló félköríves ablakok tagolják.
A templomkapun át a torony alatti, csehboltozattal fedett előcsarnokba jutunk, melyhez kétoldalt egy-egy oldalkápolna csatlakozik. Fölötte az orgonakarzat helyezkedik el.
A karzat erkélyén hullámos párkányokkal tagolt és faragott angyalokkal díszített késő barokk orgonaszekrényben áll az 1801-ben Herotek József orgonaépítő által készített hangszer. Ezt 1893-ban bővítette és teljesen átépítette a jägerdorfi Rieger cég, amelyet 1951-ben a budapesti Rieger-orgonagyár újított fel. Az orgona jelenleg 25 regiszteres.
A kis kiülésű falpillérekkel három szakaszra osztott hajót fiókos dongaboltozat fedi, a templomtérbe erőteljesen benyúló diadalívvel elválasztott és a hajóval azonos szélességű szentély pedig magas csehboltozatos.
A szentélyben feltárt és helyreállított sokalakos mennyezetfreskó középpontjában a felhőkön trónoló Szentháromság látható, alatta a templom védőszentje, a kezében kardot tartó Szent Mihály főangyal, amint legyőzi a Sátánt.
A diadalív hajó felé eső oldalán felül három kartusban három kisebb kép látható: a középső kép egy domonkos rendi szerzetest ábrázol fehér-piros-arany zászlóval, kezében dobbal és dobverőkkel, a kép jobb alsó sarkában Mária-monogrammal. Ettől balra festett pálcatagokkal keretezett tondóban a pálos rend címere látható, a túloldalon pedig az előzőhöz hasonló keretben az angolkisasszonyok ruháját viselő apáca, kezében könyvvel.
A szentély teljes szélességét kitöltő főoltár eredetileg 1760 körül készülhetett, de a későbbi javítások alkalmával szerkezetét alaposan átalakították, a szobrok egy részét valószínűleg kicserélték, több új elemmel kiegészítették, s ez az eredeti ikonográfiai programot is megbonthatta. Az oltárkép Szent Domonkost ábrázolja, amint a Gyermek Jézust ölében tartó Szűzanyától megkapja a rózsafüzért – mestere ismeretlen. Az oltárképet oszlopos architektúra keretezi, a magas talapzatra állított korinthoszi oszlopok között négy szent életnagyságú, festett faszobra áll – attribútumaik részben hiányoznak, ezért azonosításuk bizonytalan. A hagyomány szerint (balról jobbra) Szent Antonius firenzei érseket, Szent V. Pius pápát, Boldog V. Ince pápát és Szent Ágostont ábrázolják. Szent Ágoston kivételével mindannyian domonkos rendiek voltak és V. Ince kivételével valamennyien szerepelnek a templomhajó padjainak ábrázolásain is. Az oltár egyetlen szerkezeti egysége, amelyen átalakítások nyomát nem fedezték fel, a szarkofág alakú menza, rajta az aranyozott tabernákulum szekrénnyel.
A diadalív északi pillérén elhelyezkedő szószék a főoltárral azonos stílusú rokokó asztalosmunka. Ajtaján az Utolsó ítéletet és Krisztus második eljövetelét ábrázoló dombormű, mellvédjének három oldalán Krisztus különféle példabeszédeit – Magvető, Jó Pásztor, Tékozló fiú hazatérése – illusztráló domborművek, négy sarkán a négy evangélista szimbólumai láthatóak.
A diadalív déli pillérénél álló, a szószékkel átellenben elhelyezett Lourdes-i oltár a XIX. század végéről való. A kövekből rakott barlangfülkében Mária festett faszobra áll.
A hajó középső boltszakaszának két oldalán egymással szemben álló oltárok azonos felépítésűek: középső félköríves fülkéjüket oszlopos-pilléres architektúra keretezi, oromzati díszeik között angyalszobrok láthatóak. A templom eredeti hat mellékoltárát 1787-ben lebontották, és azokat a XIX. század közepén neobarokk stílusban átalakították, titulusaikat megváltoztatták, szobraikat kicserélték. Mai titulusaik, illetve szobraik: a déli oldalon Jézus Szíve, kétoldalt Nepomuki Szent János és Nagy Szent Teréz, az északi oldalon Szent József, kétoldalt Xavéri Szent Ferenc és Loyolai Szent Ignác.
A templom előteréből balra nyílik a Szent Rita-kápolna, amelynek jelenlegi kegyképét Barth Ferenc festette 1952-ben.

Archontológia
2011– Alberti Árpád



Az Egyetemi Kisboldogasszony Templomigazgatóság

Buda török megszállása után a visszatérni kívánó pálos rend nem tudta egykori budai birtokait visszaszerezni, hanem ezek helyett a pesti Kecskeméti kapu közelében kapott telkeket, amelyek a mai Papnövelde utca, Veres Pálné utca, Szerb utca, Egyetem tér közötti négyszöget alkották.93 Bár az uralkodó, I. Lipót a terület átadására vonatkozó rendeletét már 1688-ban kiadta, a tényleges átadásra csak 1693-ban került sor.94 Ezen a helyen ekkor egy török mecset állt, amelyet ideiglenesen misézőhellyé alakítottak át.95
Pénz híján a rendház építéséhez csak 1715-ben foghattak hozzá,96 amelyhez 1720– 1721-ben kis kápolnát építettek Krisztus öt szent sebe tiszteletére.97
A templom alapkövét 1725. április 8-án rakták le. Az építést Drenker Mátyás, Mayerhoffer András, majd Siegl Márton mester vezette. A pénzhiány miatt többször előfordult, hogy az építkezés hosszabb-rövidebb ideig szünetelt. Végül a templom 1742-ben elkészült, amelyet Patachich Gábor kalocsai érsek 1742. szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén, az ő tiszteletére szentelt fel. 1744-ben készült el a főkapu és a padok, 1746-ban a főoltár, 1748-ban a szószék, a kórusrács és a stallum faragása. Ugyanebben az évben, 1748. június 15-én szentelte fel Althann Károly bíboros, váci püspök – a pálosok protectoraként – a főoltárt. A tornyok végleges formájukat 1768ban, illetve 1771-ben nyerték el. Az elhúzódó építkezés 1776-ig tartott, ekkora készült el ugyanis Johann Bergl a belső tér kifestésével.
A templomot a pálosok 1786-ig, a rend II. József által történt feloszlatásáig használták, amely ezután a Pestre költözött egyetem tulajdonába került. Az egykori rendházban 1805 óta működő Központi Szeminárium a templomot az egyetemmel közösen használta.106 A központi szeminárium Lippert József által tervezett kápolnáját 1885-ben áldotta meg Simor János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek.


A templom

A három részre tagolódó főhomlokzat közepén, a tornyok között az oromzat háromszögében Istenszeme látható. Az oromzat csúcsán a pálos címer: oroszlánok között pálmafa, amelyen holló ül, csőrében kenyérrel. A háromszög befogóinak tövében egy-egy alak áll: baloldalon Remete Szent Pál, jobb oldalon Remete Szent Antal. Az oromzat alatti fülkében a Szeplőtelen Fogantatás szobra látható a tizenkét csillagból font koszorúval.
A szépen faragott kapu és díszes kőkerete azonnal fölkelti az érkező figyelmét. Az áttört attikát tartó párkányon négy angyal látható, melyek közül a középső kettő egy címerpajzson Mária nevének betűit emeli magasra. A kapuív záróköve szintén címerpajzs, amit fából faragott, fél térdre ereszkedő félmeztelen figura tart, szerves egységbe kovácsolva a gazdag kőkeretet és a dúsan faragott kaput. A kapu gyönyörű faragványai a barokk díszítőművészet magas fokú ismeretéről és a mester gyakorlott kezéről tanúskodnak.
A belépőt a kórus alatti mennyezetkép figyelmezteti: „Szent ez a hely, amelyen állsz!” (Kiv 3,5) A freskó az égő csipkebokor előtt saruit megoldó Mózest ábrázolja. Az el nem égő csipkebokor Mária örök szüzességének a szimbóluma, így magára a templom titulusára utal.
Innen indulva a boltozatok képei Mária Erzsébetnél tett látogatását és az Angyali üdvözletet ábrázolják, míg a középső freskón a Szeplőtelen Fogantatást láthatjuk. Bár ezt a hittételt az egyház csak 1858-ban mondta ki, az 1776 előtt készült kép jól bizonyítja, hogy e tételt a dogma kihirdetése előtt már a pálosok is vallották.
A következő, a diadalív előtti kép a Kis Jézus bemutatását ábrázolja. A szentély kupolautánzatú freskóján, a templom legmozgalmasabb mennyezetképén Mária Mennybevételét látjuk.

A főoltár Mária születését (Kisboldogasszony) ábrázolja. A Conti Antal Lipót által faragott szoborcsoport központi alakja az újszülött Mária, akinek csöppnyi testét kiválasztottságára történő utalásként bearanyozták. A jelenet fölött a czestochowai Madonna rézlemezre festett képét látjuk aranykeretben, melyet négy angyal tart. A pálos hagyomány szerint ugyanis a lengyelek nemzeti szentélyét a márianosztrai magyar remeték alapították,108 ezért került az Istenanya képe a főoltár hangsúlyozott, központi részére.
A főoltár két oldalát három-három oszlop között Hebenstreit József pesti szobrász alkotásai díszítik. A sekrestye felőli oldalon Remete Szent Antal, kezében a regulával, a másik oldalon Remete Szent Pál, jellegzetes pálmaháncs köpenyében. Az oltároszlopok lábazatain Mária életének eseményei és a lorettói litániából vett képek láthatóak.
A szentélyben álló, dúsan faragott, intarziás stallumok és az aranyozott fa domborművek Hyngeller János pálos szerzetes alkotásai.
A templom nyugati, jobb oldalán lévő kápolnák közül a szentély felől az elsőt Keresztelő Szent János, a másodikat Remete Szent Pál, a harmadikat Szent Júdás Tádé apostol, a negyediket Nepomuki Szent János domborműveik díszítik.
Az ezen az oldalon álló, méltán híres fafaragványokkal díszített szószék ábrázolásai Krisztus szavait fejezik ki: „Elmenvén az egész világra hirdessétek az evangéliumot minden népnek” (Mk 16,15). A hangvető legtetején Krisztus áll, alatta négy angyal, az egyik kezében nyitott könyv, egy másik kürtöt fúj, a négy világrész alakjai pedig az örömhírre figyelnek. A szószéken a négy sarkalatos erényt (okosság, mértékletesség, igazságosság, lelkierősség) jelképező szobrok között három domborművön a teológiai erények (hit, remény, szeretet) allegóriái jelennek meg. A szószék alatt bronzkoszorú őrzi az 1927-ben meghalt Prohászka Ottokár püspök emlékét, aki híres prédikációit ezen a szószéken mondta el.
A templom keleti, bal oldalán lévő kápolnák közül a szentély felől az elsőt eredendően Szent Anna és Joachim tiszteletére szentelték, ám az oltárkép helyett ma egy Jézus Szíve-szobor látható. Régebben Szent József és Páduai Szent Antal szobrai is itt voltak, ma azonban a bejáratnál állnak.
A bal oldal második kápolnájában a Fájdalmas Anya, a harmadikban Szent Márton oltára áll. E kápolna tulajdonképpen a magyar szenteké, Mártont Szent István, Szent László, Szent Imre és Boldog Vác remete veszik körül. A sorban negyedik, leghátsó kápolnában az Olajfák hegyén szenvedő Krisztus oltára áll.
A templomhajó tölgyfából készített padjai oldalt dús indaszövevényekkel, virágokkal, madarakkal, hollókkal, oroszlánokkal díszítve, szépségben a szentély stallumaival versenyeznek.
A kórus zenélő angyalkákkal díszített rácsa mögött emelkedik a hatalmas orgona, amelynek régi sípszekrénye jól illeszkedik a templom művészien kivitelezett terébe. Ismereteink szerint 1791-ben kétmanuálos pedálos orgona készült, amely helyett a Rieger-orgonagyár 1915-ben új, hárommanuálos pneumatikus orgonát épített. A mellvédbe épített eredeti orgonaház ekkor üresen maradt. A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat 1970 és 1972 között új, négymanuálos, 70 regiszteres hangszert készített az orgonaszekrényekbe a Rieger-sípanyag felhasználásával, újra beépítve sípművel a mellvédben álló késő barokk orgonaházat.

Archontológia
1995–2009 Bíró László
2009– Kuminetz Géza dr.



A Piarista Kalazanci Szent József-kápolna

A XVIII. század kezdetén Pesten megtelepedő Kegyes Tanítórend iskoláját a belvárosi plébániatemplom közvetlen közelében, a templomtól északra építette fel.
A XX. század elejére a pesti belváros átrendezése miatt szükségessé vált a régi piarista gimnázium és rendház átépítése. Ezért a piaristák és a város között létrejött telekcsere megállapodás után, Hültl Dezső tervei szerint új rendházépületet kezdtek építeni. Az 1913-ban kezdett és két évre tervezett építkezés csak négy év múlva, 1917-re fejeződött be. Az építkezés befejezését a kápolna fölszentelése jelentette, amelyet Várady L. Árpád kalocsai érsek végzett 1918. október 19-én.
Az épület reprezentatív része a Kalazanci Szent József tiszteletére szentelt kápolna volt, amely az Eskü térre (ma Március 15. tér) néző szárny első és második emeletén kapott helyet. A Piarista köz felől külön lépcsőháza és kapuja volt, amelyet Bezerédi Gyula két adoráló angyala díszített. A neobarokk berendezést Hültl Dezső tervezte. A Dudits Andor által 1918-ban festett főoltárkép Kalazanci Szent Józsefet ábrázolja, amint Szűz Mária elé vezeti tanítványait. Költségeit Hültl Hümér orvosprofesszor, a tervező bátyja vállalta magára, ezért a jobb oldalon álló két diákot a festő állítólag róluk mintázta. A festményen látható két adoráló angyalt megismételte a főoltár két szobra, amelyeket Radnai Béla készített gipszből, majd 1933-ban Derzsy Gergely márványból faragta ki. A kápolna hat mellékoltárára ugyancsak egy-egy életnagyságúnál nagyobb méretű márványszobor került, ruszkicai márványból: a főoltártól balra Szent Péter (Damkó József), Áldó Jézus (Vass Viktor), Szent Pál (Damkó József), jobbra pedig Szent István király (Istók János), Szűz Mária (Radnai Béla) és Szent László király (Holló Barnabás vázlata alapján Istók János fejezte be). A színes üvegablakokat Róth Miksa műhelye, a tölgyfa bútorzatot pedig Thék Endre gyára készítette. Az orgonát még 1916-ban megrendelték a pécsi Angster József és Fia orgonagyártól, de csak 1922 februárjára készült el.
A kommunista hatalom nyomására 1953-ban a piaristáknak a teljes épületet el kellett hagyniuk. Minden intézményüket és azok fölszerelésének mozdítható részét (bútorokat, könyvtárakat, szobrokat is) a Mikszáth Kálmán térre kellett költöztetniük. Az utolsó szentmise a kápolnában 1953. augusztus 27-én, Kalazanci Szent József ünnepén volt, ahol Balanyi György mondta a búcsúbeszédet. Rendtörténészként utalt arra, hogy a rend pesti működése óta immár ötödször költözik, és ez most sem tekinthető törésnek, mert „nem hivatásunk, hanem csupán teljesítésének színhelye változott meg”. Ezért úgy vélte: a rend bízhat benne, hogy a kalazanci örökséggel, az évszázadok tapasztalatával, az egyszerűség és a pietás szellemével, az egykori diákok szeretetével és főként Isten kegyelmével a Mikszáth téren is folytatni tudja hivatását.
A kiürített épületbe az ELTE Bölcsészettudományi Kara költözött, a tantermeket előadótermekké, a szerzetesi szobákat irodákká, a kápolnát pedig Egyetemi Színpaddá alakították át, amely 1957-től 1991-ig működött.
A diktatúra évei után a rend budapesti házából elsőként a kápolnát kapta vissza 1991ben. A kiürített Egyetemi Színpad helyén december 21-én Jelenits István piarista már adventi igeliturgiát tartott. Azonnal megkezdődött a kápolna ideiglenes felújítása, amely László Tamás vezetésével zajlott. A szerkezeti és épületasztalos-elemeket Tóth László tervezte. Visszakerült eredeti helyére az egykori főoltárkép, de a szentély tönkrement, és az új liturgikus igényeknek amúgy sem megfelelő berendezése helyett Csepely-Knorr Kristóf tervezett új, de a kápolna eredeti, neobarokk formavilágához igazodó ambót, oltárt és tabernákulumot. „A térformáláshoz a berendezési tárgyak tervezésénél azt az elvet követték, hogy a XX. század első negyedében elkészült, majd a század közepén stílhűen átalakított, végül a század végére eredeti funkciójában visszaállított kápolna maradjon meg eredeti formavilágában.” Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, felszentelt püspök 1992. május 2-án már négy piaristát szentelhetett pappá a kápolnában. Ettől kezdve itt voltak a vasárnapi és ünnepi diákmisék, miközben az épület többi részét továbbra is az ELTE használta.
Az egyetem kiköltözése után, 2001-től megkezdődött az épület átalakítása a központi rendház, a gimnázium és a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola céljaira. Az átépítés a kápolnát is érintette. Belső terének értékes műmárvány falburkolatait, a stukkó mennyezetdíszítéseket felújították, a szentély pedig klasszikus íves apszislezárást kapott. A főoltárkép kivételével a kápolnába teljesen új, sötétre pácolt tölgyfa berendezés került. A világítást a mennyezetről befüggesztett lámpatestek biztosítják. A homlokzati ablakok belső oldalán színes üvegablakok készülnek. A kápolnához tartozik egy önálló utcai bejárattal rendelkező lépcsőház és előtér is.

Archontológia
2011– Szakál Ádám SP

Hegedűs András


A Központi Papnevelő Intézet kápolnái

A Központi Szeminárium 1805-ben nyílt meg. A pálos szerzetesektől megörökölt épületet 1870–1883 között átépítették Lippert József tervei szerint. Ebben elévülhetetlen érdeme volt Ipolyi Arnoldnak, aki 1871–1883 között volt a szeminárium rektora. A szemináriumra harmadik emeletet húztak, elkészült az első emeleti díszterem, a házi kápolna a sekrestyével együtt. A kispapok a kápolna felépültéig az Egyetemi templom sekrestyéje fölötti oratóriumot használhatták. Ennek az üvegablakába 1918-ban Fieber Henrik bőkezűségéből Körösfői Kriesch Aladár készítette el a Jó Pásztor üvegképét gödöllői szecesszió stílusban.

A kápolnát is Lippert József tervei alapján alakították ki ókeresztény stílusban, de eklektikus ízlésben. A román stílusban készült márványoltár Torinóból érkezet. A kápolnában általában műmárvány burkolást alkalmaztak. Az apszis félkupoláját Lotz Károly freskója díszíti. Ez a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja ölében a Kis Jézus, mellette bal oldalon a koronát felajánló Szent István és jobb oldalon Szent László látható, amely 1884. június elejére készült el. A freskókat 1948-ban Dénes Jenő restaurálta. A szentély boltívéről függő keresztet Götz János alkotta 1970-ben. 1885-ben a gerendás festett mennyezet is elkészült, így még ezen év február 15-én Simor János hercegprímás felszentelhette a kápolnát. Tóth Tihamér rektorsága idejében 1936-ban Megyer-Meyer Antalt kérték fel a kápolna hátsó freskójának elkészítésére, amely az ókeresztény papszentelést jeleníti meg. A kápolna új, intarziás ajtaját is ő tervezte. 1936-ban ünnepelte Tóth Tihamér ezüstmiséjét és ebből az alkalomból könyveinek illusztrátorát, Márton Lajos festőművészt kéri fel a rektor a kápolna kilenc üvegablakának elkészítésére. Az üvegablakok közül hat a kispap életét – hivatás, beöltözés, tanulás, imádság, tonzúra felvétele, pappá szentelése – ábrázolja, míg három a papi hivatás szépségét – a Jó Pásztor, az isteni szeretetet az Eucharisztiával, a megfáradt pásztort az Örök Főpap alakjában – mutatja be. Tóth Tihamér 1938-ban veszprémi püspöki kinevezést kapott, de egy éven belül meghalt a szent életű püspök. Ekkor az utolsó üvegablak idős pap arcélét kicserélték Tóth Tihamér vonásaira.
A szentély előtt jobboldalt carrarai fehérmárvány Jézus Szíve-szobor Krasznai Lajos keze munkáját dicséri, amelyet Tóth Tihamér ajándékozott a kápolnának. A bejárattal szembeni fülkében Kerényi Jenő hársfából faragott Madonna-szobra áll.
A kápolna szentélyét a II. Vatikáni Zsinat után 1968-ban Kocsis Csaba tervei szerint alakították át. A korábbi oltár vidéki templomba került. A tabernákulumot Bartha Lajos, a diadalívben függő feszületet Götz János készítette. Az 1990-es években, amikor az épületet felújították, a kápolna berendezését kicserélték, csupán az otlár maradt a régi.
Az épület első emeletén, a kvadrum templom felőli szárnyán 1943-ban Tóth Tihamér-emlékkápolnát alakítottak ki Urbányi Gábor elgondolása szerint. A falakat Jeges Ernő ókeresztény szimbólumokkal és Krisztus követése könyvből merített motívumokkal festette. Az üvegablakokat Pituk József tervezte és készítette el 1944-ben, csak a Feltámadás jelenete maradt 1946-ra. Hat ablak a folyosó bal oldalán a szeminárium udvarára nyílt, a bejárattal szemben a Prohászka utcára nyíló volt a hetedik. A jobb, hosszanti fal az Egyetemi templommal épült össze, ablakai a templomba néznek. Míg a keresztút a szenvedést ábrázolja, addig az üvegablakok a feltámadás utáni jelenéseket mutatják be: Feltámadás, Mária Magdolna, Emmausi út, Jézus találkozik Máriával, Hitetlen Tamás, Jézus megjelenik Péternek, Utolsó ítélet. Ennek a folyosókápolnának piszkei vörösmárvány oltárát 1946-ra készítette el Kontuly Béla. A kápolnát kovácsoltvas rács zárta le, amely Kontuly Béláné keze munkáját dicséri. Ez a rács Kempis–Pázmány-idézetekkel és őskeresztény szimbólumokkal díszített.
Az 1943-ban Pándi Kiss János körtefából faragott keresztúti stációinak reliefjei Tóth Tihamérra emlékeztetnek. A keresztutat eredetileg Jakoby Károly nazarénus festő készítette 14 stációval.
A szeminárium épületében újabban egy görög katolikus kápolna is található az itt tanulmányokat folytató görög kispapok részére.
A szeminárium kertjében áll Ligeti Miklós alkotása, a Békekút. Ez 1915-ben készült és akkor a Központi Papnevelő Intézet tulajdonában lévő Práter utcai telken állt. A második világháború után hozták erre a helyre. A kutat díszítő Mária-szobor két oldalán pálos szerzetesek térdepelnek, bennük Rott Nándor (a későbbi székesfehérvári püspök) és Robitsek Ferenc (későbbi esztergomi kanonok) ismerhető fel. A kertben található egy Lourdes-i barlang, amely Megyer-Meyer Antal alkotása. A barlang falain a Lorettói litániából vett szimbólumok láthatók. Benne Kerényi Jenő Mária-szobra áll.


Archontológia
1995–2009 Bíró László
2009– Kuminetz Géza dr.


A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar kápolnája

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara külön kápolnával rendelkezik a Veres Pálné utcai bejárat felől, a földszinten. Az oltármenzát, az ambót, a padokat Licsik Titusz pilismaróti asztalosmester készítette. A kápolnát 1998. június 24-én áldotta meg Paskai László bíboros. A Conceptio oltárképe a Hittudományi Kar tulajdonába Kemp Mihály esztergomi kanonok ajándéka folytán került még 1854-ben, a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetése évében. Ma ez a festmény a kápolna hátsó falára került, míg oltárképül egy kereszt szolgál. A keresztút fa dombormű stációit Erdő Péter bíboros ajándékozta az egyetemnek. 

Beke Margit

Keresés

Főegyházmegyei papok

Plébánia keresése

A főegyházmegye intézményei

Eseménynaptár

szeptember 6. szerda

további események megtekintése »

Esztergom - Budapest Magazin

Esztergom-Budapest 2017/2. szám
Esztergom-Budapest 2017/1. szám

Összes magazin