Köszöntelek az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye honlapján. Ebben a cikkben a tizenévesekhez szólok, és azokhoz a szülőkhöz, akiknek van(nak) tizenéves gyermeke(i). Vagy azokhoz, akiknek vannak tizenéves barátai.
Tizenévesnek lenni nem mindig könnyű. Sokan közületek alig várták, hogy belépjetek a kétszámjegyű életkorba. Amerikában az igazán tinédzser kort 13 éves kortól számítják, mert sem tíz, sem tizenegy, sem a tizenkettő számok nem tartalmazzák a "tin" szótagot.
Amikor átléptétek a tízedik életévet már éreztétek, hogy egy felsőbb csoportba kerültetek. Megkezdődik a tizenéves korra jellemző külső és belső változás. Az ember szervezete állandóan változik, de ez pontosan a tizenévesek csoportjában lesz erősen látható, tapasztalható. Sokaknál a test változása nehéz problémákat hoz a felszínre. Sokszor kellemetlen szituációkat, érzéseket okozhatnak. Ez nem könnyű sem a tinédzser korúaknak, sem környezetüknek. Ezt az időszakot el kell viselni és segíteni azoknak, akiknek szükségük van segítségre.
Nektek, akik ebben a szép, sokat ígérő, de nehézségekkel küszködő ciklusban vagytok, alázatosan el kell fogadnotok azok segítségét, tanácsait, akik tudják, hogyan kell segíteni, együtt tevékenykedni veletek. Óriási az erő, a képesség bennetek, a talentumok, amiket az Isten teremtett belétek életetek kezdetén. Néhány esztendővel születésetek után csodálatos dolgokat tudtok produkálni. Például említem az olimpiai teljesítményeket!
A tinédzserek világcsúcsai, arany, ezüst, bronz érmei. Hihetetlen teljesítményeket tudtok produkálni: testi, lelki, szellemi, akarati erőitek által.
Köszönet és dicséret elsősorban a Teremtő Istennek, akitől a tehetséget, az erőt, akarat kegyelmeit kaptátok, másodsorban szüleiteknek (vagy gondozóitoknak), akik segítettek benneteket kis gyermek kortól kezdve, és köszönet nektek tinédzsereknek, akik csodálatos eredményekkel kápráztatjátok el a "szájukat széttátó világot".
Már Szent Pál apostol is nagyra becsüléssel írt a versenyzőkről. 2012. október 11-től 2013. november végéig XVI. Benedek pápa meghirdette és megnyitotta a HIT ÉVÉT.
Titeket is meghív egy "Lelki Olimpiára" a Hit Évére. Nektek nem kell megmagyarázni, hogy hogyan kell felkészülnötök az olimpiára. Tudjátok, hogy mire odajuttok, nagyon kemény előkészületeken, edzéseken kell keresztül mennetek, nap mint nap. Nincs leállás, nincs még csak lazítás sem. Csak az első három helyezett kap érmet. A többi küzdő nem. Benedek pápa a Hit Olimpiájára hív benneteket. A hit olimpiáján résztvevők nem aranyért, ezüstért vagy bronzért vagy hírnévért versenyeznek. Akik itt részt vesznek, azok mind nyertesek. Nem a verseny végén, hanem indulásuk pillanatától kezdve.
EZ A VERSENY NEM OLYAN TEHÁT, MINT A HAGYOMÁNYOS SPORT VERSENYEK. Itt nem egymás mellett vagy mögött vannak a versenyzők. Sőt, a versenyzők sem valakik ellen versenyeznek. Ez egy "fitness"- szerű edzés a léleknek. Épp úgy, amint Szent Pál apostol írta: "Futok a kitűzött cél felé, az égi hívatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban."(Fil 3, 14)
Kedves Tinédzserek! A Szentatya benneteket is, bennünket idősebbeket is erre a "FUTÁSRA" hív a HIT évében. Futsz? Futunk? Futunk együtt az apostollal. Remélhetőleg már elkezdtük a futást, de ajánlatos mindig emlékezetünkben tartani az apostol szavait: "Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem."(Fil 3, 12)
Igen, amit nap mint nap kell futnunk, az a "hit versenypályája". Korábbi és későbbi írásaimban már volt, és lesz szó arról, amit a hit erősödése érdekében kell tennünk. A különböző versenyeken azért küzdötök, hogy vetélytársaitokat legyőzzétek, hogy jobb helyezést érjetek el.
A HIT OLIMPIÁJÁN" azonban mások az elvárások, mint ahogy a CÉL is egészen más. A HIT VERSENYPÁLYÁJÁN a szabály Szt. Pál apostol tanácsa szerint a következő: "Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másikét is."(Fil 2, 3-4)
JÉZUS HITT és mélységesen bízott az Atyában. Állandóan imádkozott hozzá. Óriási példa ez az apostolok számára. A példa mindig vonz, serkent. Ez nyilvánvaló volt az apostolok életében. Jézus szerint igyekeztek hinni, élni, beszélni, cselekedni. Nektek is, mindannyiunknak ugyan így kell törekednünk benső lelki életünk hittel történő formálásában, megélésében. Segítségünkre van a Mindenszentek Királynője a Szűzanya, de mellette ott vannak a többi segítőink, az angyalok, a Szentek hatalmas serege. De hogyan tudsz te egy TIZENÉVES a szentekhez, a hívőkhöz hasonlóvá lenni? Ismerni kell nektek őket, magatokévá kell tennetek tanácsaikat, javaslataikat, mint pl. Szent Pálét, aki arra kér benneteket és mindannyiunkat:
"Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt... Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig..."(Fil 2, 5; 7-8)
Gyönyörűek Szent Pál apostolnak a tanításai. De nem elég olvasnunk vagy gyönyörködnünk bennük. Be kell a szívünkbe engedni. És szívünkbe engedni csak egyes egyedül mi magunk tudjuk. Én az enyémbe, Te a tiedbe, Mi a sajátunkba. Nem szabad elfeledkeznünk arról, amit mindannyian tudunk, hogy a szívünk ajtaján csak belül van kilincs, amit csak mindenki saját maga tud kinyitni, senki más. Ezért mondja Jézus nekünk: "Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem."(Jel 3, 20)
De amire még nagyon fontos emlékezni, neked és nekünk az az, amit folytatólagosan mond: "A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülők Atyámmal a trónon. Akinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak."(Jel 3, 21-22)
Milyen nagy segítség, hogy a Hit Évében különleges hívást és buzdítást kaptunk Szent Atyánktól, XVI. BENEDEK pápánktól hitünk átvizsgálására és a kegyelmek segítségével a hitben való növekedésre, elmélyülésre. Ezekről a következő írásaimban olvashattok.
Szálljon rátok és mindannyiunkra Isten Szent Lelke, lelkipásztori áldással: Jelinek Antal
P.S. Imádkozzunk Benedek pápáért, hogy a jó Isten adjon neki erőt és egészséget február 28-a után is.
Amikor meghallottuk először, hogy a Szentatya meghirdeti a hit évét, biztos vagyok abban, hogy néhány kérdés megfogalmazódott bennünk.
Mit jelent ez a szó, hogy hit? Mi tartozik a hit fogalmába? Honnan van a hit? Miben hiszek? – Kinek hiszek?
Tulajdonképpen sokan, vagy tán legtöbben közülünk a hit első tanítóitól, szüleinktől, nagyszüleinktől hallottunk történeteket. Ezen történetek a Szentírás eseményei voltak. Amikor már hittanórákra mehettünk, sok történet volt a fejünkben. Érdekes és jó volt hallani a bibliai eseményeket a „főtisztelendő bácsiktól”. Sokunkkal még az is megtörtént, hogy kijavítottuk az atyát, ha nem teljesen úgy mondta el, ahogyan azt otthon hallottuk.
Ezek a történetek, amiket már pici gyermekkorban hallottunk, voltak az alapkövei a növekedő, érlelődő hitünknek. Érdekes az, hogy hallottunk meséket is, mint például a Grimm vagy az Andersen és sok más mesét, mégis már gyerekfejjel is tudtuk, hogy amiket a Szentírásból hallunk azok igazi történetek, igazi tanítások. Soha nem tévesztettük vagy kevertük őket össze mesékkel.
Biztos vagyok benne, hogy legtöbb szülő éppúgy, mint a mi szüleink, nagyszüleink az egyházi ünnepekkel kapcsolatosan mondták el a történeteket.
Hitünk elsajátítása, mint evangéliumi magvetés, megkezdődött a kicsi gyermekben. Nem volt véletlen, hogy Jézus rászólt az apostolokra, akik látva munkatempóját, nem akarták a gyermekeket hozzá engedni: „Hagyjátok – mondta – hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hiszen ilyeneké…”(Mk 10,14)
Igen, a mi hitünk a szent iratokból az Ó és Újszövetségből, az apostoli tanúságtételekből jön. Amiket ők láttak, hallottak, tapasztaltak, azokat mondták el, azokat rögzítették tekercsekre: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk, és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. S azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen.”(1Jn 1,1-4)
Visszaemlékezve kicsi gyerekkorunkra, visszaidézem szüleinket, nagyszüleinket, milyen kedvesen, gyermekfejnek és szívnek érthetően mondták el a Szentírás eseményeit. És mi gyerekek, már akkor magunkba ittuk az igaz, örökéletet biztosító tanítást.
Emlékszem arra, hogy amikor valamelyik szülő nem volt otthon, amikor megérkezett, mi gyerkőcök örömmel újságoltuk el, amit a távolléte alatt hallottunk.
Nem lehet lebecsülni, és nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a szülőknek, nagyszülőknek, kereszt és bérmaszülőknek, hogy mondják el gyermeküknek, gyermekeiknek igenis már nagyon fiatal koruktól kezdve az egyházi ünnepek történetét. Ismételjék meg, és beszélni már képes gyermekeikkel beszéljék át ezeket a történeteket. Kérdezzenek ezektől a parányi emberkéktől egyszerű és okos kérdéseket. Ne gondolják a felnőttek, hogy a hitünk tanítása a kicsinyek számára túl magas. A gyerekek sokkal többet értenek, mint bárki felnőtt gondolná. Igen még a két-három évesek is, sőt…
A televízió előtt, a számítógép előtt tágra nyílt szemekkel figyelnek, s meglátják, meghallják – még ha nem is mindig értik – amiket nem kellene, ami fertőzi őket (csak még nem tudnak róla…).
Kedves Édesanyák, Édesapák!
Ti gyermekeitek első „papjai” vagytok. Amikor Isten megajándékoz benneteket – kölcsönös szentségi szeretetetek gyümölcseként – gyermek(ek)kel, nem csak az életadást bízta rátok, nem is csak az élelmezést és ruházást, de kéri tőletek, hogy engedjétek, vigyétek gyermekeiteket Őhozzá. Amikor tanítjátok ezeket a parányi csöppségeket és növekedő gyermekeiteket, ezek az órák, befektetett energiák saját hiteteket is erősíti, növeli. Nem elveszett idő! Nem elveszett energia! Amit a gyermek megtanul azt felnőtt korában is megéli.
Segítsétek az Istentől rátok bízott gyermekeiteket a HIT, az ISTEN HIT megismerésében és megélésében. Tanítással, beszélgetéssel, jó példátokkal hihetetlen gyorsasággal és könnyedséggel magukba szívják az igaz Isten hitet. (Szüleimnek érdeme, hogy 4, azaz négy éves koromban latinul ministrálhattam a szentmiséken.)
Ez a kezdeti hit, az isteni kegyelem által kiterebélyesedik bennük és elérheti a mustármag nagyságát: „... Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.”(Mt 17,20) vö. (Lk 17,6)
Kedves Olvasó! Kedves Szülők, Nagyszülők!
Sok egyéb teendőitek mellett a Hit Évében különös gondot fordítsatok saját hitetek erősítésére, növelésére, gyakorlására. Ne csak küldjétek gyermekeiteket a templomba, menjetek együtt velük. Vegyetek részt gyermekeitekkel, családtagjaitokkal a szentmisén. Ne csak küldjétek a gyerekeket áldozni, menjetek velük és együtt áldozzatok. Tegyétek saját családjaitokat „Szent Családdá”. Világító mécsessé kell a családjaitoknak válnia, kovásszá a többi családok között és az egyházközség nagy családjában.
Természetesen, amikor Szentatyánk 2013. novemberében ünnepélyesen lezárja a Hit Évét, ez nem jelenti azt, hogy leállhatunk mindazokkal a tevékenységekkel, amiket hitünk formálásáért, erősítéséért tettünk a Hit Esztendeje folyamán. A hit erénye valójában a halálunkkal záródik le és „... akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.”(1Kor 13,12)
A Hit Esztendeje egy ajándék, egy Istentől kapott idő, amit elsősorban családunkban, a szülői házban kell megalapoznunk a kívülről és belülről jövő kegyelmek, imádságok, testi-lelki jócselekedetek, hitet erősítő olvasmányok, gyakorlatok által.
A SZÜLŐI HÁZ, AZ ELSŐ OTTHON KELL, HOGY A HIT ALAPKÖVE LEGYEN MINDENKI SZÁMÁRA.
Október 11-én Szentatyánk Benedek pápa megnyitotta a Hit Évét. Ötven esztendővel ezelőtt Boldog XXIII. János pápa ezen a napon nyitotta meg a második Vatikáni Egyetemes Zsinatot. Benedek pápa nyitó beszédében mondta: „1962. október 11-én a Vatikáni Zsinat nyitónapján a Boldogságos Szűz Mária, Egyház Anyja ünnepe volt.” Szentbeszédében a Szentatya arra buzdított bennünket, az Egyház tagjait, hogy mi is ajánljuk fel a hit évét a Boldogságos Szűzanyának, az Egyház Anyjának, ahogyan ő is tette, amikor egy héttel a nyitás előtt, ellátogatott Loretóba, és az egész esztendőt anyai oltalmába ajánlotta.
Most a HIT ÉVÉNEK kezdetén a Szentatya példáját követve nekünk is nagyon ajánlatos, hogy felajánljuk az egész évet a Szent Szűz anyai oltalmába.
Az élet rohanó forgatagában sok külső behatással találkozunk. Vannak közöttük jók, ígéretesek, sikeresnek tűnők, reményt sugárzók, de vannak közöttük bizonytalanságot, félelmet, reménytelenséget keltők is.
Ahogy a bevezetőben is írtam a szekularizáció, a világban tapasztalható politikai, gazdasági, erkölcsi káosz elkerülhetetlenül érint minden nemzetet, családot, csoportot, egyént.
Szükséges, hogy meg tudjunk birkózni a napi „kihívásokkal”, hogy meg tudjunk maradni embernek, hogy építő tagjai maradjunk nemzetünknek. Hűséges, hitünk szerint élő katolikus, keresztény személyek, családok maradjunk. Kell, hogy Krisztustól kapott hitünket ne csak magunkban éljük, de világi apostolként tovább tudjuk adni másoknak – ami mindannyiunk kötelessége a Vatikáni Egyetemes Zsinat tanítása szerint – ezért oda kell mennünk a Boldogságos Szűz Máriához, és közbenjárását, kegyelmi támogatását kell kérnünk. Igen oda kell mennünk hozzá, aki „az Egyház anyja”, aki az „Isteni kegyelem anyja”, aki „Tisztaságos anya”, „Szeplőtelen Szűzanya”, aki „Sérelem nélkül való anya”, aki „Szeretetre méltó anya”, aki „Csodálatos anya”, aki mindig a „Jó tanács anyja”, aki „Üdvözítőnk anyja”, aki „Irgalmas Szűz”, aki „Hűséges Szűz”, aki az „Igazság Tükre”, aki „Bölcsesség Széke”, aki „Örömünk oka”, aki „Betegek gyógyítója”, aki „Bűnösök menedéke”, aki a „Szomorúak vigasztalója”, aki a „Keresztények segítsége”, aki a „Vértanúk Királynője”, aki a „Hitvallók Királynője”, aki „Minden Szentek Királynője”, aki „Áteredő bűn nélkül fogantatott királynő”, aki a „Rózsafüzér Királynéja” (Hunyadi János kardmarkolatán körbe volt csavarva a rózsafüzér), aki a „Béke királynője” és aki nemzetünknek: „MAGYAROK NAGYASSZONYA”!
Ne értsed félre, Kedves Olvasó, amikor itt olvasod a litánia invokációit. Amikor a Szűzanyához megyünk, valamelyik invokációba vagy többe mi is beletartozunk. Jó odamenni az anyához, aki ismeri szükségeinket, előre tudja kéréseinket, mert Szeplőtelen anyai Szíve mindig segít. Nagyon sok imádságunk, nagyon sok szent énekünk tanúskodik erről. Hogy csak egy versszakot emeljek ki közülük: „Sok bajban és veszélyben segítettél, megvédtél. Az Istentől énnekem sok-sok áldást megnyertél. Ha fohászkodtam, hozzád szólottam, Tőled mennyei jókhoz jutottam, Köszönöm, mint Anyámnak, Kegyelmes pátronámnak.”
„MÁRIÁN KERESZTÜL JÉZUSHOZ”, ahhoz a JÉZUSHOZ, akivel kapcsolatban a Zsidóknak irt levél ezt kéri: „Emeljük tekintetünket a HIT szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, …”(Zsid 12, 2.)
Hiszel? Mit hiszel? Kinek hiszel? Miért hiszel? Miben hiszel?
Tudsz ezekre választ adni? Tudsz válaszod által valaki mást vagy másokat is megértetni? A hiteddel ki tudsz állni, beszélni egyszerűen arról, hogy hiszel? El tudod magyarázni, hogy mit hiszel? Meggyőzően alá tudod támasztani, hogy akinek hiszel, valóban méltó arra, hogy a tőle hallottakról valóban érdemes elgondolkodni, érdemes a csend magányában elmélkedni róla, és magadévá tenni úgy, hogy a körülötted lévőknek is meggyőzően tovább tudod adni?
Bocsánat, itt megállnék a kérdésekkel. Ma a marketing világában tengernyi információkkal látnak el. A televízió adói, az internet ömlesztik a különféle híreket, kutatások eredményeit, azzal a szándékkal, hogy amiket mondanak fogadjuk el, higgyünk bennük és másokkal is ismertessük a hallottakat.
Most, amikor a HIT ÉVÉT Szentatyánk Benedek pápa megnyitotta, meg kell értenünk azt, hogy itt nem reklámról, kereskedelmi ajánlatokról, trükkös fogásokról vagy politikai manőverről van szó. Nem is valami új tanításról a hittel kapcsolatosan a szinódusi atyák révén, amit a Szentatya ex cathedra fog kijelenteni, kihirdetni.
Az utolsó századokban a szekularizáció mély nyomokat hagyott a világban, amelyek nem mindig pozitív hatást fejtettek ki. Sajnálatos, hogy ezek a hatások beszivárogtak az Egyházba is. Nem volt véletlen az első vatikáni Zsinat összehívása a 19. században, hogy a modernizmusból kivezesse az Egyházat és mindent megújítson Jézus Krisztusban. A pokol elszabadult a két világháború roncsolásai által, ártatlan embermilliók lemészárolása, az erkölcsök rohamos süllyedése, amit boldog emlékű dr. Tóth Tihamér püspök úr „erkölcsi tébolynak” bélyegzett.
Súlyos oka volt 23. János pápának arra, hogy 1962-ben meghirdesse és megnyissa a Második Vatikáni Egyetemes Zsinatot. Ezen időszakban ütötte fel fejét az un. „szexuális forradalom”, amely szerte a világban a mai napig tombol és különféle módon veszi az áldozatait.
Krisztus földi helytartója VI. Pál a Zsinatot végigvezető és bezáró pápa kiadja az emberi élet védelmében írt enciklikáját - „Humanae Vitae” - amely óriási ellenállásra talált a világban, az Egyházban egyaránt.
Mind a mai napig szerte a világban vannak magas rangú politikusok, akik tagadják, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatától kezdődik és a természetes halállal fejeződik be. (A Lélek a Teremtő Isten akaratából örökéletű!)
Hosszú lenne végigmenni napjaink hibás, problémákkal teli klaviatúráján, amelyeket a bölcs Szentatyánk jól látott és lát, s pontosan az ezekből kiáradó, hitet gyengítő veszélyek miatt meghirdette és megnyitotta a HIT ÉVÉT.
Imádkozzunk Szentatyánkért, Benedek pápáért, Péter bíboros, érsek atyánkért, a szinóduson résztvevőkért, hogy a Szentlélek Isten irányítsa szívüket-lelküket, hogy a Szinódus tanítása erősítse, segítse, növelje hitünket és mindannyian az Élő Istenbe vetve hitünket, tovább tudjuk adni környezetünknek és az egész világnak.
Kedves Olvasó, a Hit Éve címmel folytatom írásaimat az egyházmegye honlapján, kérve a jó Isten áldását, segítségét és az olvasók imádságát.
