Isten hozta weblapunkon!
 

Nagyboldogasszony ünnepe

Esztergom, 2017. augusztus 15-én

Erdő Péter
bíboros, prímás
esztergom-budapesti érsek

Kedves Testvérek!

  Nagyboldogasszony ünnepe van. A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Szűz Mária meglátogatja Erzsébetet. Erzsébet köszönti őt, mégpedig olyan emelkedett szavakkal, melyek megvilágítják Mária szerepét az üdvösség történetében. Szűz Mária pedig hálaénekével, a Magnificattal válaszol, mely nem csak a pillanat mélységeit tárja fel, hanem az örökkévalóság távlatába mutat. Hiszen a hálaének utolsó kijelentése az, hogy Isten megemlékezik irgalmasságáról „mindörökké”.

  Máriával jelenik meg a nagyszerű isteni tervnek, az üdvösség művének a beteljesedése. Ami addig távoli sejtés, homályos ígéret volt, az egyszerre belépett a történelembe. Ma különösen időszerű, hogy átérezzük, az emberi élet nem céltalan, nem véletlen, nem csupán a pillanatnyi jó közérzetünk a biztos pont benne. Nem távlat nélküli öncél. Ha így volna – és hányan éreznek így kortársaink közül, hányszor megérint minket, hívőket is ennek kísértése –, akkor egy gyógyíthatatlan betegség vagy bármilyen más szenvedés, vagy egyszerűen csak a céltalanság unalma és a világban lévő rossz miatt érzett szomorúság elvehetné a kedvünket a saját életünktől és értelmetlenné tehetné, hogy felelősséget vállalunk a jövőért. Nem lehet, hogy a környezetünk felelőtlen rombolása is végső soron ennek az érzésnek a következménye? Hiszen régen is voltak, akik önző módon pusztították az állatokat és a növényeket, akik rablógazdálkodást folytattak, de ma még nagyobb a felelősségünk, mert jóval többet tudunk a természet összefüggéseiről, a hosszú távú következményekről. Ma mintha a kollektív életuntság telepedne az emberiség nem kis részére.

  Pedig a tudatos és szabad ember csak akkor tud olyan szenvedéllyel élni, mint minden más élőlény, ha Isten értelmes tervét az egyes emberrel és az emberiséggel kapcsolatban elfogadja. Ekkor kerül harmóniába a világmindenséggel. Ebben pedig egy nagyszerű istenérv rejlik. A többi élőlényt az ösztönös élni akarás segíti. Ez feltétlen késztetés. Még a néha pusztító csordaösztön is alapjában véve a túlélést szolgálja. Az állatok és növények lehetnek betegek, de nem tudnak életuntak lenni.

  Ugyanaz a teremtett törekvés a létre, az életre, ami az emberen kívüli világban megvan, az ember Isten tervére mondott tudatos igenjében emelkedik magasabb szintre, ott éri el csúcsát. Mert az embert a puszta ösztönök nem irányítják teljesen. A Teremtő képmásai vagyunk, mert értelemmel és szabadsággal ajándékozott meg minket. Ha felismerjük, hogy életünk és a világ története nem puszta véletlen, hanem egy nagyszerű, értelmes és jóságos projekt része, ha eszerint igazítjuk a magunk és közösségünk életét, optimizmus, állóképesség, tenni akarás tölt el minket. Így kerülünk igazán összhangba a világmindenséggel, benne az élővilággal, amely „él és élni akar”.

  Mária igent mondott az isteni tervre, bár még nem értette. Nem csupán a teremtés tervét fogadta bizalommal, hanem a Krisztusban elérkező megváltás titkát is, amelyben neki is fontos szerepet szánt a Mindenható. A kegyelem rendjében igaz, hogy ha az első emberpár mintegy az egész emberiség nevében cselekedett, ha Éva, akit a Biblia „minden élők anyjának” nevez (Ter 3,20) utódai életének forrása, mintegy összefoglalója lett, Mária a krisztusi megváltásban részesülő, megújuló emberiség édesanyja. Az ő igenjében mondta ki az ember a feltétel nélküli elfogadás válaszát Isten hatalmas, boldogító tervére, mely a teremtés művét, a megváltás és az örök boldogság magasságába emeli. Az ő igenje ragyogtatja fel az új harmóniát, a teremtett és megváltott ember és a világmindenség között, mert újra megtalálja az összhangot Isten tervével.

  Az üdvösség tervének beteljesülése, amikor majd Isten „Krisztusban mint főben foglal össze mindent, ami a mennyben és a földön van” (Ef 1,10), Mária igazi szerepének nagyszerűségét is megmutatja „minden nemzedék” előtt. Hiszen a mennybe felvett Boldogasszony igenjére Isten válaszol a teremtett világnak. Mária – amint a mennybevétel dogmáját kihirdető pápa levél mondja – valóban királynői méltóságban tündököl. Ő a Világ Győzelmes Királynéja. Kérjük pártfogását a magunk, Egyházunk és népünk számára, hogy keressük és elfogadjuk Isten tervét. Hogy a felismert jót követni is tudjuk szüntelenül imádkozva, Isten segítségét és a Boldogságos Szűz közbenjárását kérve. Így váljék értelmessé, alkotóvá, jövőt és reményt hordozóvá az életünk!

Ámen.

Vissza a listához!


Levél a lapgazdának!