Isten hozta weblapunkon!
 

Esztergom-Budapest

125 ÉVE SZÜLETETT SERÉDI JUSZTINIÁN

  A 125 éve született Serédi Jusztinián életrajza Meszlényi Zoltán tollából címmel tartott nyilvános előadást november 30-án Erdő Péter bíboros a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében.
  A Szent István Társulat közgyűlésén tartott előadásában a bíboros elmondta, hogy az életrajz felbukkanása az érseki levéltárban azért is örvendetes, mert Serédi – aki rendszeresen felszólalt a társulat közgyűlésein – maga is szorgalmazta a tudományos igényű egyháztörténet-írást.
  Az életrajz pár hónappal a bíboros halála előtt megszakad, azonban biztos, hogy mégis azután íródott. Mint Erdő Péter mondta, az életrajzot „olyan ember írta, akinek igényes, jó stílusa volt, és aki Serédi Jusztiniánt korai ifjúságától fogva jól ismerte, érseki kinevezésétől pedig szinte minden jelentős programjának személyes tanúja és részese volt. De jelen volt például a Sixtus-kápolnában is, amikor Serédi Jusztiniánt a pápa püspökké szentelte.” Hozzáteszi, hogy „a Serédi Jusztiniánról írott életrajzban politikai elfogultságnak vagy markáns legitimizmusnak nyomát sem találjuk”.
  „Serédi Jusztinián alakja ebből az életrajzból meghitt, bensőséges módon rajzolódik ki. Különösen családja, gyermekkora, ifjúsága leírása bővelkedik olyan részletekben, amilyeneket a prímás csak legközelebbi munkatársainak, barátainak mesélhetett el, amikor például a vágsellyei kastély tatarozásának ügyeit magyarázta neki egy delegáció a II. világháború elején, röviden megjegyezte: ismerem az épületet, sokat jártam a tetején. Gimnazista korában ugyanis tetőfedő édesapjának segített ebben a nagy munkában. Ugyancsak elgondolkodtató Serédi testvéreiről olvasni: tizenegy gyermek volt a családban.” – idézte fel előadásában az érsek. – „Különösen is finom és személyes eleme Meszlényi Zoltán munkájának a Serédi prímás és testvérei közötti kapcsolattartás leírása. Az egyszerű, de nagy méltósággal és kiegyensúlyozottan viselkedő testvérek tiszteletet ébresztettek a prímás környezetében.”
  Mint azt Erdő Péter ismertette: „Vívódik az életrajzíró Meszlényi Serédi háború alatti politikai szereplésének ismertetése során. Mondataiból is ismerhetjük a korszak drámai feszültségét. A magyarság sorsáért érzett aggodalom és mindenfajta rasszizmus és kollektív felelőssé tétel elutasítása a katolikus hit nevében jellemzői maradnak Serédi magatartásának. Ennek az időszaknak a történetében mintha Meszlényi püspököt leginkább az érdekelné, hogy milyen megfontolások, lelkiismereti, vallási és társadalmi-politikai megfontolások vezették főpásztorának döntéseit. Ami a kollektív felelősség következetes elutasítását illeti, méltán beleillik az összképbe Serédi Jusztiniánnak a Szent István Akadémia ünnepi ülésén 1941. december 14-én tartott előadása. Ebben a prímás hangsúlyozta: .”
  A bíboros rámutatott: „Azóta is újra meg újra megjelenik a kísértés, hogy népeket, közösségeket, kisebbségeket, vagy akár a Katolikus Egyházat vagy a magyarságot kiáltsák ki egyesek kollektíven bűnösnek vagy felelősnek, aggassanak rá elmarasztaló jelzőket egyes személyek súlyos és elfogadhatatlan cselekedetei miatt. Katolikus hitünk tiltakozik minden ilyen szemlélet ellen és ragaszkodik az igazságosság és a szeretet parancsához.”
  Erdő Péter hangsúlyozta: „Meszlényi püspök munkája ráirányítja figyelmünket az egyháztörténet-írás fontos szempontjaira és kívánalmaira. Az egyháztörténelem, amelyet teológiai intézményeinkben tanítunk, amely az Egyháznak mint Isten népének legszentebb és elidegeníthetetlen örökségéhez tartozik, a hit szempontjából való, igaz emlékezés. A Tradíció, a végső soron az apostolokig és Krisztusig viszszamenő hagyomány közvetíti számunkra a kinyilatkoztató Isten üzenetét, a hitbeli tanítás, az erkölcs, a liturgia, az egyházi fegyelem vonatkozásában egyaránt. Az Egyház pedig, mint a II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium kezdetű hittani rendelkezése is hangsúlyozza, részesedik Krisztus küldetésében, és így az üdvösség jele és szentsége az emberek között. Érthető tehát, ha egyháztörténeti tudatunk, önismeretünk egyben küldetésünk tiszta felismerését és tanúságtételünk erősödését is szolgálja.”
  Mint mondta, az Egyház és nagy személyiségeinek tanúságtevői szempontból való feldolgozása még várat magára. Erdő Péter szerint fontos volna a nagy tanúságtevők életének monografikus feldolgozása, mivel „Isten kegyelme folytán éppen ezek révén van ma is katolikus élet hazánkban. Ezért olyan különleges érték Meszlényi Zoltán életének megismerése, és sajátosan az a munkája is, amelyben ilyen emelkedett szempontból rajzolja meg a nagy jogász bíboros, Serédi Jusztinián alakját.”

Sz.G.

A Pozsony vármegyei Deákiban, szlovák eredetű iparos családban született, eredeti neve Szapucsek György; szülei tizenegy gyermeke közül ő volt a tizedik. Tehetségére plébánosa, Gulyás Elek figyelt fel, s bírta rá édesapját, hogy taníttassa. A pozsonyi katolikus gimnázium első hat osztályának elvégzése után, 1901-ben felvették a pannonhalmi Szent Benedek-rendbe, ekkor kapta a Jusztinián nevet. A középiskolát Pannonhalmán, illetve Győrben fejezte be. A teológiát a római bencés Szent Anzelm Egyetemen végezte. Áldozópappá 1908. július 14-én szentelték Pannonhalmán. Ugyanazon év őszétől, Rómába viszatérve a Gasparri bíboros vezette egyházjogi kodifikáló bizottság munkatársa és a Szent Anzelm Egyetemen a kánonjog tanára. Az első világháború után ismét Rómában élt, a bencés kongregáció ülésén a magyar bencés rend képviselője, a vatikáni magyar követség kánonjogi tanácsnoka, majd a magyar egyházmegyék ügyvivője lett a Szentszéknél. Az ő munkája a Codicis Juris Canonici Fontes című kilenckötetes mű, amely az új kánonjog forrásait tartalmazta. Egyházjogi teljesítményét az oxfordi egyetem 1936-ban díszdoktori címmel ismerte el. XI. Piusz pápa 1927. november 30-án – annak ellenére, hogy a magyar kormány Szmrecsányi Lajos egri érseket jelölte – esztergomi érsekké nevezte ki, s még ugyanebben az évben bíborosi rangra emelte, majd 1928. január 8-án személyesen püspökké szentelte. 1928-ban a Magyar Tudományos Akadémia igazgatóvá, 1934-ben tiszteletbeli taggá választotta. A magyar katolikus egyház fejeként mindenben XII. Piusz pápa álláspontját követte a szélsőjobboldal megítélésében, állást foglalt az alkotmányos rend védelmében, tiltakozott a fajelmélet ellen. Az ország német megszállása után fellépett a zsidók, különösen a zsidó származású katolikusok védelmében. Az Országtanács 1944. október 27-i ülésén jogilag törvénytelennek nyilvánította Szálasi Ferenc hatalmát, és nem jelent meg a nemzetvezető november 4-i eskütételén. Esztergomban hunyt el.


AFRIKA SZINÓDUS

  Az afrikai egyház a kiengesztelődés, az igazságosság és a béke szolgálatában volt a mottója az október 4. és 25. között megrendezett püspöki szinódusnak Rómában. A találkozó középpontjában az afrikai egyház sajátos helyzete állt: a hagyományos struktúrák felbomlása, a globalizáció és a számos katonai konfliktus, amelyek különleges kihívást jelentenek. A főbb témák között szerepelt a prostitúció, az erőszak, a hagyományos vallások, a párbeszéd és az iszlám.
  A püspöki tanácskozásra a tagok egy részét maga a Szentatya nevezi ki. Ezúttal összesen 36 személy kapott kinevezést, akik közül 30 különböző nemzetiségű főpásztor, köztük volt Erdő Péter bíboros, 6 pedig világi vagy szerzetes pap. Három héten át 244 szinódusi tag, köztük 197 afrikai püspök tanácskozott az egyház kiengesztelődésért, igazságosságért és békéért végzett szolgálatáról a fekete kontinensen.
  A szinódust a Szent Péter-bazilikában ünnepélyes szentmise keretében nyitotta meg XVI. Benedek pápa, akivel 294 püspök és pap koncelebrált. Homíliájában a pápa hangsúlyozta: Afrika felbecsülhetetlen kincset hordoz az egész emberiség számára. Ez a kincs pedig nem más, mint az Isten iránti mély fogékonyság. Az afrikai kultúra kiemelkedő jellemzője Isten abszolút hatalmának elismerése. A kontinens gazdagságát nem pusztán az anyagi erőforrások képezik, amelyek sokszor magukkal hozzák a kizsákmányolást, a konfliktusokat és a korrupciót. Sokkal nagyobb gazdagságot jelent az a lelki és kulturális örökség, amelyre az emberiségnek még nagyobb szüksége van, mint az anyagi javakra.
  Az októberi rendkívüli szinódusi ülésről Nikola Eteroviç érsek, a Püspöki Szinódus főtitkára a Vatikáni Rádiónak adott interjújában elmondta: a fekete földrészen az 1978 óta eltelt időszakban a katolikusok száma 55 millióról 164 millióra nőtt. Afrikában jelenlétük 17,5%, magasabb, mint a világátlag, amely mindössze 17,3%.
  A szinódusi atyák a munka befejezésekor 57 javaslatot adtak át a pápának, aki a későbbiek során nyilatkozatban válaszol a javaslatokra. A dokumentumban többek között az alábbiakat fogalmazták meg Afrika szolgálatában a püspökök: nemet mondani a halálbüntetésre és az abortuszra; etikai mércék megfogalmazása az egyház működését illetően a kontinensen; az egyház vállalja fel a szegények, árvák, kitaszítottak szolgálatát, síkra szállni a békéért és kiengesztelődésért minden szinten; kiépíteni az AIDS-kutatást, fellépni az afropesszimizmus ellen.

Magyar Kurír


BÍZZÁL EURÓPA!

  Egyház és állam kapcsolatának az elmúlt húsz évben végbement változása volt a fő témája az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) rendes évi plenáris ülésének október 1. és 4. között Párizsban. A találkozón ismertették a CCEE által készített tanulmány eredményeit, amelyben az egyes államokban az egyház és állam kapcsolatának szabályozására létrehozott modelleket és jogi megoldásokat vizsgálták meg. E témához kapcsolódó előadásában Erdő Péter bíboros áttekintette az elmúlt korok történelmi folyamatait, és a jelen helyzetet kulturális és szociológiai szempontból vizsgálva megállapította, hogy további lehetőségek és változások várhatók a kontinensen.
  Az ülés során a CCEE tagjai lettek Luxemburg és a Monacói Hercegség érsekei, Joseph Soueif ciprusi maronita érsek és Kisinyov püspöke. Caritas in Veritate néven új bizottságot hoztak létre, hogy elősegítsék a püspöki konferenciák egyes társadalmi kérdésekben végzett lelkipásztori tevékenységének megismerését. A testület vezetőségét fogadta Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök.
  A plenáris ülés további témái közt szó esett bioetikai kérdésekről, a gender-elmélet körüli problémákról, valamint megvizsgálták az egyház és a média kapcsolatát XVI. Benedek pápa szolgálatának szempontjából. A testület aggodalmának adott hangot a Szentföldön élő keresztények elvándorlását figyelve.
  Az ülés végén „Bízzál Európa!” címmel üzenetet fogalmazott meg a testület. Az üzenetben a püspökök testülete az Európát sújtó nem csupán gazdasági, hanem komoly erkölcsi válságra kívánja felhívni a figyelmet. „A jelen társa-dalom minden lehetőséget meg kíván adni az egyénnek, hogy maga dönthessen mindenben és ezáltal valósítsa meg önmagát. Ezzel felmerül annak veszélye, hogy az egyén saját érdekeinek vagy szerzett vagyona védelmének csapdájába esik. XVI. Benedek pápa a kapzsiságot nevezte a most zajló világgazdasági válság rejtett motorjának. Az a társadalom, amelynek minden tagja, minden csoportja, minden nemzete kizárólag a saját szerzett jogainak védelmével foglalkozik, csak káoszhoz vezethet. Igazság, megosztás, szolidaritás nélkül a társadalmi élet erőszakba süllyed.”
  A válság, amely ma Európát sújtja, igen komoly – hangsúlyozza a dokumentum. „Az alacsony születési arány és ennek jövőbeli demográfiai hatása nem ad okot optimizmusra.” Hitünk mégis arra irányítja figyelmünket, hogy reménnyel tekintsünk az európai társadalomra. Számos kortársunk törekszik olyan életre, amely a belső béke, az öröm és az igazság forrása lehet – fogalmaz a testület. „Sok fiatal kész arra a világban, hogy elkötelezze magát egy nagyobb közösségvállalásra és szolidaritásra. A közjó előmozdításáért és a környezet tiszteletéért a férfiak és nők készek arra, hogy áldozatokat hozzanak és megosszák egymással. (…)
  Európa építése olyan vállalkozás, amely megéri a fáradozást. Mindenkinek megvan és mindenki meg is találhatja a maga helyét. Az út nyitva áll előttünk, jobban mint valaha. Nem lassíthatunk, és nem ülhetünk az út szélén. Ne feledjük el, hogy az Úr tanítványai vagyunk, aki mindnyájunknak azt mondja: Ne félj! Kelj fel és járj!”

Török Viktória


A SZENTATYÁNAK MUZSIKÁLTAK

  Vitathatatlanul fontos mérföldkő a Rajkó Zenekar történetében, hogy a közelmúltban találkozhattak XVI. Benedek pápával, ha nem is a teljes zenekar, de legalább egy húszfős csoportjuk. Köztük volt Gerendási István, a művészeti együttes igazgatója, aki beszámolóját az előzményekkel kezdte:

  – A Rajkó Zenekar a hetvenes évektől számos templomban szerepelt, nemcsak idehaza, hanem külföldön is. Szerettünk volna az esztergomi bazilikába is eljutni. Ezt 2004-ben levélben megírtuk Erdő Péter bíborosnak, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érsekének, aki válaszában azzal biztatott bennünket, hogy keresi a megfelelő alkalmat a közreműködésünkre. Ennek egy év múlva el is jött az ideje: 2005. augusztus 15-én Mária mennybevételének ünnepén a mise alatt egyházi énekeket és zsoltárokat adtunk elő, majd a szertartás végén adtunk egy harmincperces koncertet.

  Talán nem kell mondani: nagy siker volt, a televízióban is beszámoltak róla. A következő esztendőben már a bíboros kérte fel a zenekart, hogy játsszanak egy magyarországi egyházi konferencián. Gerendási István az érsekkel való be-szélgetése során megjegyezte, hogy a Rajkó Zenekar fél évszázados fennállása óta a világ 108 országában szerepelt már, de Vatikánban még sohasem. Ettől kezdve már csak türelem kérdése volt, valóra válik-e az álom.

  – Március végén kaptam egy emailt a Vatikánból, hogy részt vehetünk a katolikus egyházfő november elején esedékes audienciáján – szövi tovább a történetet az igazgató. – Nemcsak muzsikálhatunk, hanem néhány szót válthatunk is a Szentatyával. Bevallom őszintén: a levél olvastán elérzékenyültem. Ilyen lehetőség legfeljebb csak egyszer adódhat az ember életében. A Rajkó Zenekar alapítóira, Farkas Gyulára és Szigeti Pálra gondoltam, akiknek az együttes saját családjuknál is fontosabb volt. Mondhatni: azzal, hogy eljutottunk a Vatikánba, beérett munkájuk gyümölcse.

  A húsztagú zenészcsoport hetvenezres zarándoktömeg előtt csillogtatta meg tehetségét, Vincze Lilla énekes is közreműködött a rövid műsorban. XVI. Benedek pápával hárman foghattak kezet, a vezetőprímás, az oktatási-művészeti alapítvány kuratóriumának elnöke és az együttes igazgatója. Néhány bemutatkozó mondat közlésére volt lehetőségük, illetve átadhatták azt a herendi porcelánkelyhet, amelyet kifejezetten erre az alkalomra készíttettek. A Szentatya nagy figyelemmel hallgatta a magyarokat, kedvességével oldotta az izgalmakat, végezetül pedig megáldotta a zenekart.

  – A szertartás után azonnal a Vatikáni Rádióba indultunk, ahol egy élő műsorban léptünk fel – meséli Gerendási István – Harmincnyolc ország tudósítója előtt muzsikáltunk fél órán keresztül. Nagyon megható volt látni, hogy többek szemébe könny szökött. Szereplésünk után alig győztem válaszolni a kérdésekre. Megítélésem szerint ezzel a lehetőséggel Magyarország és a magyarországi cigánykultúra is sokat nyert.

B.T.


MIBEN SEGÍTHETÜNK MÉG?

  A karácsonyi ünnep közeledtével 800 ajándékcsomagot osztott ki a Szent Erzsébet Karitász Központ rászoruló családoknak, nyugdíjasoknak, hajléktalanoknak, nehéz anyagi és mentális körülmények között nevelkedő gyermekeknek. A csomagok bensőséges ünnepségek keretében kerültek átadásra.
  A Karitász Vasúti Szociális Szolgálatának munkatársai pedig hajléktalan gondozottaik bevonásával rendezték meg karácsonyi délutánjukat a Nyugati pályaudvar csomagmegőrző termében december 18-án. Igen emlékezetes volt, amikor a kórházi beteglátogató önkénteseink zenés-verses műsort adtak a Péterfy Sándor utcai Kórház rehabilitációs osztályain tartós ápolásra szoruló betegeknek.
  A rászorulók iránti társadalmi felelősségérzet felébresztését célzó, december 6-13-ig tartó „Egymillió csillag a szegényekért” akcióban a gyertyákért felajánlott adományokból a Karitász élelmiszert vásárolt a szegényeknek.
  Felsorolni is nehéz, hogy hányféleképpen siet a Karitász a rászorulók segítségére. A Központ 160 család számára nyújtott támogatást élelmiszercsomag formájában. „Mindent elfogadunk, mi mindennek örülünk!” – mondják a hozzánk érkezők.
  A kis karitász-raktárhelyiség nemcsak élelmiszer- és ruhaneműosztások színhelye: az érdeklődés a munkatársak és a segítségért a Karitászhoz fordulók között hamar segítő beszélgetéssé válik, sok esetben lelki kapaszkodót, biztonságérzést jelent számukra.
  „Miben segíthetünk még?” A találkozások alkalmával felszínre kerülnek az egyéb szociális, lelki problémák is. Ezek kapcsán a munkatársak nyújtottak már segítséget, például hivatalos ügyintézésben, munka-, szálláslehetőség felkutatásában, egészségügyi, életvezetési problémában, idős, illetve beteg emberek saját otthonukban történő ellátásában vagy intézményi elhelyezésében éppúgy, mint közüzemi díjhátralék rendezésében, iskolakezdésnél, vagy éppen hiányos felszereltségű lakás berendezésében.

Kovács Gyöngyi



Levél a lapgazdának!