HARMADIDŐS MÉRLEG A JUBILEUMI ÉVRŐL

  A világszerte ismert Árpád-házi királylány születésének 800. évfordulója alkalmából meghirdetett jubileumi esztendő célja nem több és nem kevesebb, mint Erzsébet ma is aktuális, ma is erőt adó életpéldájának népszerűsítése, illetve közbenjárásának mind többek általi imádságos kérése itthon és szerte a világban.
  A budapesti Szent István–bazilikában főpapi szentmisével és a Művészetek Palotájában Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendája című oratóriumának bemutatásával nyitotta meg tavaly november 19–én az évet Erdő Péter bíboros. Az érdeklődés a nyitó események mindkét helyszínén várakozáson felüli volt, ami azt bizonyítja, hogy Szent Erzsébet több mint jeles történelmi személyiség. Ő sokak szívében ma is köztünk élő tevékeny asszony, aki támasz, vigasztaló, megerősítő a nélkülözés, a meg nem értettség elviselésében ugyanúgy, mint a szegényekről való, lemondással járó gondoskodásban, valamint a házasság szentségének szeretetteljes megélésében.
  Szülőhelyén, Sárospatakon megerősített csapattal működik a Szent Erzsébet Iroda, amelynek kettős a feladata. Egyrészt fogadni helyben az egyre számosabban érkező zarándokcsoportokat, másrészt az országos Szent Erzsébet–rendezvények, konferenciák, pályázatok, kiállítások szervezése, koordinálása.
  Az év sikere azonban jelentős részt azon múlik, hogy helyben, az ország számos Szent Erzsébetről nevezett egyházközségében, oktatási, egészségügyi és karitatív intézményében, illetve az ilyen közvetlen kapcsolódások nélkül is milyen kezdeményezések születnek országszerte. Örvendetes, hogy nemcsak egyházi iskolák, hanem önkormányzatok, állami iskolák és könyvtárak is többfelé az országban saját, Szent Erzsébet életét népszerűsítő programokba kezdtek.
  A jubileumi év előkészít bizottsága nevében Seregély István leköszönő egri érsek március közepén levélben fordult az ország valamennyi önkormányzatához, melyben kéri a polgármestereket, hogy a Szent Erzsébet–évben lehetőség szerint nevezzenek el közterületet településükön a világszerte legismertebb magyar asszonyról. Az első visszajelzések már meg is érkeztek. Körmenden, ahol IV. Béla óta töretlen Szent Erzsébet tisztelete, hiszen védőszentje a plébániatemplomnak, tárgyalni fogja a javaslatot az önkormányzat. A Balatonfenyvesi plébános szerint az ottani Erzsébet utca augusztus 20-án szent előtaggal bővül, a pálházai (Zemplén) önkormányzat vezetője, Lesovics Miklós polgármester pedig válaszlevelében arról tájékoztatta az érseket, hogy csatlakozik a kezdeményezéshez, és a most kezdődő városközpont–rehabilitáció során lehetőség lesz Szent Erzsébet utca vagy tér kialakítására.
  Természetesen felsorolásunk közel sem teljes, de jelzi azt a sokszínűséget, amellyel az ország hívő népe bekapcsolódik a püspöki kar által meghirdetett jubileumi évbe, melynek kétharmada még hátra van.

Szerdahelyi Csongor

A BAJÓTI KARITÁSZRÉGIÓ

  Most, mikor Európa, Szent Erzsébet születésének 800. évfordulójára emlékezik, a neki szentelt évben, öröm és megtiszteltetés bemutatni azt a szolgálatot, amelyet az ő példája szerint igyekszünk végezni.
  Az újrakezdés az 1994-es főegyházmegyei zsinaton körvonalazódott, amely feladatul jelölte meg a helyi karitásznak, hogy segítséget és reményt nyújtson a rászorulóknak, és tanúságot tegyen Isten szeretetéről az egyházközségekben. Egyházmegyénket régiókra osztották fel. Így jött létre vidéken a bajóti is, amelyhez 4 város és 29 falu tartozik. Induláskor a nyitott szemek és szívek jószándékával kellett megtalálni a segítségnyújtás megfelelő formáit.
  A karitászmunka szervezésekor négy fontos szempontra figyeltünk: az emberek mindennapi gondjaira, a vidéki élet pszichológiai problémáira, a spirituális szükségletekre, és a bárhol előforduló krízisállapotokra. A karitász nemcsak a gondokat kívánja enyhíteni, hanem tanúságot akar tenni Isten szeretetéről. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a szociális–karitatív munkát végzők maguk is szeretetközösséggé váljanak és megfelelő hitbeli és „szakmabeli” képzettséget szerezzenek. Ezért már kezdettől fogva szerveztünk önkénteseinknek szociális, mentálhigiénés és karitatív tanfolyamokat és lelkigyakorlatokat.
  Régiónkban 21 egyházközösségi karitászcsoport alakult, amelyekben közel 200 önkéntes munkatárs segíti a rászorulókat a következő településeken: Esztergom–Kertváros, Dorog, Nyergesújfalu, Lábatlan, Tardos, Süttő, Gyermely, Szomor, Bajna, Héreg, Epöl, Dág, Sárisáp, Annavölgy, Mogyorósbánya, Tokod, Bajót, Tát, Dömös, Pilismarót.
  Kiemelném az esztergomi karitász-csoport speciális szolgálatát, a kórházi beteglátogatást. Ez a csoport Felföldi Éva vezetésével hat éve kezdte meg tevékenységét a Vaszary Kolos Kórházban. A doktornő így foglalta össze munkájukat: "Ez a missziós munka nem kíván különleges tulajdonságokat. Az őszinte felebaráti szeretet, alázat, tapintat, együttérzés, biztatás, a bennünk levő öröm, imáink, a betegek figyelmes meghallgatása, türelmünk, a szeretet apró gesztusai, szabadidőnk felajánlása, amiket nap mint nap ajándékként viszünk a betegeknek."
  A karitászcsoportok működéséhez fontosak a havonkénti helyi találkozások, amelyeken a plébános atyák is jelen vannak, és rövid elmélkedéssel, buzdítással segítik a csoportok munkáját. Évente kétszer lelkinapot tartunk a régió minden csoportjának, mindig más településen. Ezáltal is megerősítjük a helyi csoportokat, akik így is megérezhetik támogatásunkat, az összefogás és a szolidaritás erejét.

Ferenczyné Molnár Éva

  Nem kis sikert aratott lapunk legutóbbi számában megjelent: Ne tétovázz, ha Isten hív! című írás, amelyben a papi hivatásról beszélget Tárnoki András, a Keresztény Élet főmunkatársa Papp Zoltán pestszentlőrinci káplánnal. Az írást – túl azon, hogy megjelent a Keresztény Életben – átvette az Evangélikus Élet című országos hetilap, valamint Birher Nándor veszprémi hittudományi főiskolai tanulmányi igazgató fordításában napvilágot látott a Rogate ergo című római havilapban. Utóbbi a papi hivatások felkarolását célul tűző rogácionista szerzetesrend többnyelvű és a világ minden részébe postázott folyóirata. Tárnoki András március 15–e alkalmából, életművéért az újságírók számára adható legmagasabb szintű állami elismerésben, a Táncsics Mihály–díjban részesült. A szerkesztőség nevében ezúton gratulálunk!