ÉVFORDULÓK A FŐEGYHÁZMEGYÉBEN

  Főpásztorunk és egyházmegyénk életében számos jelentős program és évforduló esett az idei év első hónapjaira. Az egymást sűrűn követő események sorából most csupán négy évfordulót emelünk ki.
  Öt éve, 2000. január 6-án szentelte püspökké Szentatyánk, II. János Pál pápa a római Szent Péter Bazilikában Erdő Pétert, egyházmegyénk főpásztorát.
  Két éve, 2003. január 11-én foglalta el ünnepélyesen főpásztorunk az esztergomi érseki széket. Az ünnepségen jelen volt a Magyar Katolikus Püspöki Kar, számos külföldi bíboros és püspök, valamint közjogi méltóságok és a diplomáciai testület tagjai.
  Egy éve, 2004. február 24-én szentelte püspökké Erdő Péter bíboros-prímás, Paskai László bíboros, nyugalmazott érsekkel és Juliusz Janusz érsek, pápai nunciussal, mint társszentelőkkel egyházmegyénk két új segédpüspökét Kiss-Rigó Lászlót és Udvardy Györgyöt.
  Főpásztorunk egy éve, 2004. március 9-én vette birtokba római bíborosi címtemplomát, a Santa Balbina Bazilikát, miután Szentatyánk 2003. szeptember 28-án a bíborosok testületébe választotta.

Süllei László

LUCIA NŐVÉR ÚJRA LÁTHATJA A SZŰZANYÁT

  Lucia 1907. március 28-án született Aljustrelben. A hét gyermek (hat lány és egy fiú) közül ő volt a legkisebb. Hat éves korában járult először szentáldozáshoz. Fiatal életét pásztorként kezdte. Unokatestvéreihez (Ferenc és Jacinta) fűzte a legszorosabb barátság. Ők 1917-ben társultak hozzá a pásztorkodásban. Éppen a Szűzanya jelenéseinek éve volt ez. Lucia különleges helyzetbe került, hiszen a Jelenés csak vele beszélt.
  1917. június 13-án (második megjelenésekor) a Szűzanyától Lucia a következőt kérte: "Minket is vigyen az égbe!"A Szűzanya ezt válaszolta: "Igen, hamarosan jönni fogok Jacintáért és Ferencért, de neked továbbra is itt kell maradnod. Jézus téged akar arra felhasználni, hogy engem jobban megismerjenek és szeressenek az emberek. Meg akarja alapítani a világban Szeplőtelen Szívem tiszteletét ... Ne csüggedj el! Az én Szeplőtelen Szívem lesz a te menedéked és Istenhez vezető utad!" (Lucia nővér ragyogó személyiség volt, tele örömmel és boldogsággal azért, hogy részese és közvetítője lehetett a fatimai eseményeknek.)
  Idén, február 13-án délután 5 óra 25 perckor történt, hogy a coimbrai karmeliták kolostorában szelíden és jámboran becsukódtak azok a szemek, amelyek földünkön a Boldogságos Istenanya szemeibe tekinthettek. Bertone bíboros, genovai érsek, akit a Szentatya küldött, Portugália valamennyi püspöke és a hívők meg nem szűnő sora, imádságos és szeretetteljes lelkülettel vették körül a felravatalozott holttestet a nővérek kolostorának templomában. Február 15-én az ország minden intézménye megszakította tevékenységét, hogy e különleges személyiségnek megadja a végtiszteletet. A coimbrai székesegyházban, ahol a temetési misét bemutatták, és a karmelita kolostorban, ahol a fatimai események utolsó tanúját örök nyugalomra helyezték, mindenki át akarta élni a csendes rózsafüzér és az eukarisztia átható erejét.
  Életem egyik jelentős emlékeként őrzöm a 2003. október 8-i, Lucia nővérrel való, Főpásztorunk kíséretében történt találkozást. Azt kérdeztem tőle, hogy a Szűzanya mit üzen a magyar papoknak. Gondolkodás nélkül csak ennyit válaszolt: "Legyenek szentek." - Kevesebbel is beérnénk válaszoltam, mire ő határozottan kijelentette: "Mindannyiunknak szentté kell lenni, senki sem kivétel!"
  Lucia nővér, köszönöm a leckét. Amíg élek nem felejtem e1. Halálhíredet hallva, a nagyböjt napjaiban őszintén követem a felhívást.

Varjú Imre

MEGÚJULÁS A HÚSVÉT EREJÉBEN

  Erdő Péter bíboros ünnepi gondolatai

  Amikor Húsvét előestéjén vagy éjszakáján a feltámadási szertartás után áldott Húsvétot kívánunk egymásnak, sokszor halljuk ezt a keleti Egyházban ősidők óta használt köszöntést: "Feltámadt Krisztus!". Válaszoljuk is egymásnak: "Valóban feltámadt!" De hogyan is hiszünk mi Krisztus feltámadásában?
  Tudjuk, hogy üresen találják a sírt. A puszta, üres sírból vajon hogyan is merne valaki arra következtetni mindjárt, hogy feltámadt, akit odatemettek? Még Mária Magdolna is azt mondja, hogy elvitték az Úr testét, és nem tudjuk, hova tették. Ennek hallatára elindul a sírhoz Péter és a másik tanítvány, akit az Úr szeretett: János. Azt látják, hogy nem rablók dúlták fel ezt a sírt, hisz a leplek összehajtogatva, rendben fekszenek. Erről a pillanatról azt olvassuk az evangéliumban, hogy ez a másik tanítvány látta ezt, és hitt.
  Mennyi minden kellett a többieknek, amíg azt merték mondani, hogy hisznek benne. Tudjuk, hogy a Feltámadottal való találkozások alapozzák meg a hitet és az örömet. Sőt, Tamásnak ez sem elég, neki az kell, hogy az Üdvözítő azt mondja: "tedd ide az 'ujjadat az oldalsebembe, és ne légy hitetlen, hanem hívő". De János már az üres sír láttán hisz a feltámadásban. És ez az üzenete nekünk szól, mert nekünk sem adatott meg, hogy találkozzunk a Feltámadottal testi valóságában itt az életben, látható módon. Hanem megadatott nekünk az üres sír, és megadatott nekünk a tanítványok hite és tanúságtétele. Ilyen bizonyságokra épül a mi hitünk is: az üres sírra és az Egyház hitére, az Ószövetségnek a tanúságaira, és mindazokra, akik találkoztak a Feltámadottal.
  Az Egyházban továbbélő apostoli tekintély nem valamilyen későbbi felépítmény, hanem visszavezethető személyesen magukra az apostolokra, sőt végső soron a feltámadt Krisztus gondoskodó szeretetére. A Mindenható Isten Krisztus képére minket is feltámasztó szeretetének újdonsága legyen előttünk a távlat. Ez a remény képes arra, hogy megújítson méltóságában egyént és közösséget, és megnyissa szívünket minden ember felé. Mert Krisztus nemcsak a hagyomány szerint, hanem valóban feltámadott.
  Ebben az örömben kívánok áldott Húsvétot lapunk minden olvasójának.

Az ÖRÖK ÉLET ÖRÖMHÍRE AZ ÖRÖK VÁROSBAN

  Róma városa az "örök" jelzőt az első római vértanúk hitvallása miatt kapta. Rómában a nagypénteki keresztút helyszíne, a Kolosszeum azokra a római vértanúkra emlékezik, akik halálukkal megvallották az örök életbe vetett hitüket.
  Ismerjük Szent Ilona buzgóságát, aki a szent helyeket Jeruzsálemből Rómába helyezte át. Szent Jeromos írja az 5. században, hogy "Róma Jeruzsálemmé változott át". Ezzel a Lateráni Bazilika Utolsó Vacsora termére utalt, ahol az asztal ereklyéit őrzik. A közeli Szent Lépcső 28 márványlapja a hagyomány szerint Pilátus palotájához vezetett. Krisztus lába is érintette ezeket a lépcsőket, ahol térden szoktak felmenni a hívők. A jeruzsálemi Szent Kereszt Bazilika volt a Golgota, a Szent Sír helye. Itt őrzik Jézus szenvedésének ereklyéit: a Szent Kereszt három nagyobb darabját, a kereszt eredeti titulusát (I.N.R.I.), egy vasszöget, amellyel keresztre feszítették Urunkat, töviskoronájából két tüskét és egy darabot abból az oszlopból, ahol megkorbácsolták. A Feltámadásra a Santo Stefano Rotondo templom (Mindszenty bíboros titulus-temploma) utal, a Mennybementelre pedig a Szent Kelemen Bazilika. Abban az időben tehát Róma magáévá tette Jeruzsálem eszkatológikus jellegét: Új Jeruzsálem, Szent Város, Örök Város.
  Már az első évezred derekára kialakult a stációS templomok szokása, ami kifejezi, hogy földi életünk zarándoklat. A stációs szent oly elevenen állt a hívők szeme előtt, hogy mintegy megjelenítve, maguk közt élőnek látták. A nagyböjti napok stációs miséi a liturgia által az Örök Város polgáraivá tesznek minket.
  A pogány római ünnepek ellensúlyozására 1552 nagyböjtjén Néri Szent Fülöp vezette be a héttemplomos zarándoklatot. Ez nekünk is felhívás arra, hogy induljunk útra, nagyobb bátorsággal és odaadással Krisztus követésére.
  A Szentatya Húsvétkor Isten békéjét adja áldásként a Városnak és a Világnak (Urbi et Orbi). Imádkozzunk érte, hogy gyenge testével is hirdesse a feltámadt Krisztus erejét, személyes szeretetét!

Héray András FSO