|
Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) hírei II. A CCEE elnökének közleménye  (Frissítve: 2010. március 3.)
Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke közleményben üdvözölte az Európai Bíróság Nagy Kamarája bírói testületének döntését. A közleményt az alábbiakban olvashatják:
Megelégedéssel értesültem az Európai Bíróság Nagy Kamarája öt bíróból álló testületének döntéséről, amellyel elfogadta az olasz kormány folyó év január 29-én kelt fellebbezését, a Lautsi c. Italie perben hozott – a keresztek olaszországi iskolai tantermekben való elhelyezésére vonatkozó –, 2009. november 3-i ítélettel szemben.
Nyomatékosan hangsúlyozom annak szükségességét, hogy a vallási kérdéseket nemzeti hatáskörben, a szubszidiaritás elve szerint kezeljék, hiszen a vallási érzékenység és a laicitás felfogása országonként különbözik. Úgy gondolom, hogy a Nagy Kamara körültekintő bölcsességről tenne tanúbizonyságot, ha az ügy felülvizsgálata során elfogadná ezt a tényt. Biztos vagyok abban, hogy így számos olyan hívő keresztény és nemhívő európai polgárnak adná vissza az európai intézményekbe vetett bizalmát, akiket ez az ítélet érzületükben mélységesen megsértett.
Erdő Péter bíboros,
esztergom-budapesti érsek
a CCEE elnöke
Forrás:MKPK Sajtószolgálat/Magyar Kurír
Az Egyház útja az ember útja – Beszélgetés Erdő Péter bíborossal  (Frissítve: 2009. október 17.)
Egyház és állam kapcsolata húsz évvel a berlini fal leomlása után volt a CCEE idei plenáris ülésének fő témája – az ülés kapcsán nyilatkozott Erdő Péter bíboros, a CCEE és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke egyház és állam kapcsolatáról, a világban tapasztalható erkölcsi válságról, és a kivezető útról.
– Egyház és állam kapcsolata húsz évvel a berlini fal leomlása után volt a CCEE idei plenáris ülésének fő témája. Hogyan változott egyház és állam kapcsolata ez idő alatt Magyarországon?
– Eleinte viharosan, később elhúzódó módon. 1989 után általánosan elterjedt „csodavárás” jellemezte a magyar társadalmat, s ez érvényes az egyházi, vallási területre is. Mindenki a szabadságtól várta a problémák megoldását. A rendszerváltozás hevében született az 1990. évi IV. törvény, amely máig meghatározza állam és egyház viszonyát, és a vallásszabadság gyakorlását Magyarországon. Ebben a törvényben volt néhány olyan sajátosság, ami kissé eltér az európai szabadságjogi chartáktól. Nem ellenkezik vele, hanem konkretizálja magyarországi megnyilvánulását és megjelenését. Ilyen például a vallás vagy a világnézeti meggyőződés kifejezésétől, kinyilvánításától való tartózkodás jogának deklarálása. Ez nem nélkülözhetetlen kelléke a vallásszabadság elméleti fogalmának. Másik ilyen fontos sajátosság volt, hogy egyházként nyilvántartásba lehet venni a száz alapító által kérvényezett közösségeket. A környező országokban például Csehországban tízezer főhöz kapcsolták ezt a lehetőséget. Jelentős eleme ennek a törvénynek, hogy kifejezetten tiltja, hogy az állam külön hivatalt hozzon létre az egyházak irányítására, igazgatására, továbbá deklarálja az egyházak jogát, hogy különböző közhasznú tevékenységek területén intézményeket tartson fenn – oktatás, egészségügy, kultúra, sport vagy szociális területen. Deklarálja továbbá azt is, hogy ezen intézményeknek – legalábbis néhány szektorban, így a közoktatásban – a hasonló állami intézményekkel egyenlő normatív finanszírozáshoz van joguk. Ez szükséges feltétel volt ahhoz, hogy az egyházak merjenek újra valamiféle jelentősebb intézményes tevékenységet vállalni. Hiszen Magyarországon sem az egyházak, sem az állampolgárok nem kapták vissza az annak idején ellenszolgáltatás nélkül elvett termelőeszközeiket. A társadalomnak nem alakult ki az a képessége, hogy bizonyos szükségleteiről maga gondoskodjon. Sőt, erre ma kilátás sincsen. Szemben a 20 évvel ezelőtti helyzettel, ma biztosak vagyunk benne, hogy legalább további 30 évig nem lesz képes a társadalom arra, hogy önálló, saját erőre építve vállaljon jelentősebb terheket. Ez vonatkozik az összes nagy társadalmi szociális rendszerre is. Illúzió volna az állami részvétel lecsökkentésére törekedni, úgy mint egy olyan társadalomban, ahol ezek az erők, és ezek a lehetőségek az állampolgárok kezében maradtak.
Állam és egyház jogi viszonya ezt követően az 1991. évi XXXII. törvényen alapult. Ebben bizonyos épületek visszaszolgáltatásáról volt szó, de csak azokéról, amelyeket hitéleti vagy közszolgálati célokra használtak 1948-ban. Ebből látszik, hogy elvileg is mindent megtettek az ellen, hogy bármelyik egyház termelőeszközt kapjon vissza. Ez nagy hiba volt, hiszen olyan épületek kerültek vissza, amelyek rossz állapotban voltak s ma sem tudjuk őket saját erőből felújítani, sőt fenntartani sem. De nem csupán azokat, amelyeket visszakaptunk, azt sem, ami eddig is megvolt. A templomépületek karbantartásáról és állagmegóvásáról több mint hatvan éve intézményesen nem gondoskodik senki, és az egyháznak nincs is lehetősége, hogy ezt biztosítsa. Ezek nem a hívek perselypénzére épültek annak idején. Megszűnt a városoknak és a termelőeszközök tulajdonosainak kötelezettsége arra nézve, hogy ezen épületeket fenntartsák, de ennek a garanciának a helyébe nem lépett semmi. Ma is erről beszélnek a legkevesebbet a tömegtájékoztatásban, nem tartozik a napi viták közé, bár katasztrofális a helyzet ezen a vonalon. Példaként említem az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyét, ahol a tatarozási költségigény hatvanszorosan felülmúlja az egyházmegye önálló lehetőségeit. Kiáltó fedezetlenség és aránytalanság van ezen a területen.
Ezután minden évben újra és újra fölmerült, hogy az egyenlő támogatás sem egyenlő, vagy hogy az egyéb jogcímen juttatott összegeket évente mindig másként számítják ki. Az egyház csupán azt szeretné, hogy a jogszabályok legyenek az irányadók. Ez az idő gyakorlatilag elég volt arra, hogy a jogállamiság teljesen diszkreditálódjon. Nem csak ebben a kérdésben, hanem az élet sok más területén is. Ma sokszor nem is tudjuk, hogy mely intézmények azok, amelyekhez egy jobban meghatározott feladatkör vagy kötelezettségrendszer alapján, mint állami strukturákhoz tudunk viszonyulni. Illetve a demokrácia oldalán felmerül a kérdés, hogy van-e az állampolgárnak vagy az államon belüli jogi személyeknek egyáltalán bármilyen pozíciójuk az állammal szemben vagy inkább az alattvaló helyzete stabilizálódik? Azt hiszem, ez utóbbi kezd egyre világosabb lenni.
Húsz évvel ezelőtt az ember azt gondolta, hogy itt nagy dolgokat kell és lehet majd megvalósítani. A különböző új lehetőségek természetesen óriási konkurenciát is jelentettek. Gyakorlatilag ma sokszoros intézményes erőfeszítéssel érjük el azt az eredményt, amit a 80-as évek közepén sokkal kisebb ráfordítással és energiával.
A lelkekben végbemenő folyamatokat nem lehet ilyen könnyen mérni. Ott az az igazi kérdés, hogy a nyugati kultúrát a fejekben fölváltja-e valami más, illetve milyen mértékig roskadt össze máris. A tudásnak, a szakmai tudásnak, az általános műveltségnek és a hitnek a továbbadási mechanizmusai a kultúra tényeinek megfelelően alakultak. Ha ez a kultúra nem működik, akkor nyilván alapvetően másképpen kell abban is tájékozódni. Nekünk ilyenkor kettős feladatunk van. Egyrészt ki kell alakítani a minőség szigeteit, próbálni kell összegyűjteni mindazt, ami egy kultúrából értékes. Ha másként nem, úgy ahogyan az ókor végén a kolostorokban őrizték és elmélyítették az antik kultura értékeit. Ugyanakkor más kultúrák kommunikációs útjain is el kell indulni. Ahogy annak idején a barbár népek közé is elment az egyház, ma hasonlóan egyrészt a világon létező más, nem nyugati típusú kultúrákban is ki kell tudni fejezni magunkat és el kell tudni igazodni, másrészt az olyan emberek felé is meg kell találni a nyelvet, akik itt élnek az ún. nyugati világban, de elvesztették ezt a kultúrát, vagy már nem nőttek bele a kultúrájába. Hát ezt szolgálja a városmisszió, ezért az összes új útkeresés és azt hiszem, hogy mindezekben fő dolgunk a serénység. Nem alhatunk, nem mondhatjuk, majd lesz jövőre is valahogy. És ebben a kultúra és a hit, a kultúra és az egyház viszonya a legfontosabb tényező, nem az állam és egyház viszonya.
– Hasonlóan alakult ez a húsz év Európában is?
– Európában kicsit más a helyzet. Egyrészt sokféle állam van és szinte időben egyszerre lehet megfigyelni a különböző típusú rendszerek működését és következményeit. Egy biztos, nem ott a legjobb az egyháznak, ahol a legtöbb pénze van. Egy régi polgári társadalomban mely időközben szekularizálódott, az erőteljes finanszírozás, az erőteljes társadalmasítás a közgondolkodás elvilágiasodásához, az egyházak belső kiüresedéséhez vezet és ilyen módon veszedelmesebb mint a pénztelenség. Ezt mutatják a vallási statisztikák is sok országban. Nem a pénz az értékmérője annak, hogy milyen jó a viszony. Másrészről az Európai Uniónak is vannak olyan intézményes működési jelenségei, amelyek érintik az egyházak életét. Az egyházpolitika, az egyházak jogi helyzetének témája a tagállamok illetékességébe tartozik, mégis az emberjogi bíráskodás, az alapjogok egyensúlytalan vagy irreális bővítése lehetetlen helyzetbe hozhatja az egyházakat is egy-egy országban vagy kontinentális méretekben, és hozzájárulhat a nyugati világban való kommunikációnk kulturális alapjának gyors széteséséhez. Ha ez az alap szétesik, akkor a gazdaság és a politika is szétesik. Úgy gondolom, igaza volt II. János Pál pápának, amikor azt mondta, hogy a vallásszabadság az összes szabadságjogok fokmérője. Ennek állapota jelzi a társadalom állapotát is. A kategóriák bomlása, az egyes részletek mértéktelen túlhangsúlyozása sok kárt okozhat kontinentális méretekben is. A CCEE szintjén tartjuk a kapcsolatot az afrikai, latin-amerikai püspöki konferenciákkal, és látjuk, hogy a világban sok olyan folyamat van, amely valószínűleg Európa súlyának csökkenését jelenti.
– Vagyunk-e lemaradva Európa nyugati országaihoz képest valamiben?
– Értékek dolgában nem vagyunk lemaradva. Szétesés dolgában sem vagyunk igazán lemaradva, csak nálunk más volt az útja ennek. Nem olyan szervesen, nem olyan észrevétlenül történt, mint nyugaton. Nálunk, ahogy a marxista ideológiának sem volt igazi hitele, ugyanúgy kevés a szélső liberális gondolkodó is, és valószínűleg kevés is marad. Miért? Mert a valóság, amit látunk, rácáfol. Kész „csomagként” akarják ránk erőltetni, miközben ezek nem az itteni tapasztalatokból sarjadtak ki. Nálunk a szekularizációnak egy külső és erőszakos formáját láthattuk az elmúlt évtizedekben. Ennek megvolt a negatív hatása, de más kérdés, hogy sokan nem fogadták el ezt a világnézetet. A kultúra és a lelkek világa nálunk is felégetett szántóföld, ebben nem vagyunk lemaradva a nyugathoz képest. Viszont ez nem annyira egy ideológia miatt vált ilyenné, hanem az üresség és zűrzavar miatt. Az értelmiségi emberek között is rengetegen vannak, akik teljesen bizonytalanok világnézetileg. Megragadnak a részletekben, nem merik fölemelni fejüket, hogy egy összképet alakítsanak ki, igazi világnézetet, és ez meglátszik az emberek gyakorlati viselkedésében is. Az egészről alkotott kép hiánya lehetetlenné teszi a saját helyem és a saját felelősségem érzékelését is. A gazdaságban és a polgári felelősség tekintetében az a parttalan, felelőtlen, önző magatartás, ami a volt kommunista országokra sajátosan jellemző, részben ebből az ürességből fakad.
A volt kommunista országok is egy külön világ: vannak közép-európai országok, vannak balkáni országok és igazi kelet-európai országok. Mi a közép-európai régióhoz tartozunk, tehát latin kulturális háttérrel rendelkezünk, ami szerkezetileg és kulturálisan nyugathoz köthető, annak egy végvidéke, ahol általában kintről jövő erőszakos hatások váltakoznak, néha egészen hirtelenül is. Ez megint csak az ideálok felületességét, felcserélhetőségét és komolytalanságát eredményezi. Magyarország ebben különlegesen is rossz helyzetben van. De a szekularizáció különböző megjelenési formái tipikusak az egész térségben. Ma Szlovákiában is, Lengyelországban csökken a vallásgyakorlás. Nem olyan látványosan, mint Csehországban, ahol talán már el is érték a minimumot. Egyes területeken viszont a fiatalok nagyobb érdeklődését lehet tapasztalni. Viszonylag erős a népi vallásosság például Romániában. Meg kell azért jegyezni, hogy egyrészt ott is látszik az elvilágiasodás, másrészt a vallás hétköznapi életet befolyásoló ereje gyakran igen szűk területre korlátozódik. Fontos persze, hogy milyen volt a tradícionális, többségi vallás egy országban. Másképpen születik újjá az ortodoxia, mint egy katolikus ország vallási intézményei. Jól megfigyelhető ez Kelet-Európában, ahol a vallásos meggyőződés terjedése nem olyan mértékű, mint bizonyos egyházi intézményeké. Ugyanakkor a vallás tanulható része – a hittani ismeretek – igen alacsony szinten állnak. Mégis előfordul, hogy művelt emberek, értelmiségiek egyrészt nemzeti azonosság kifejezése érdekében vallják magukat ortodoxnak, másrészt érzelmileg, családi alapon, ami nem biztos, hogy egyben személyes világnézeti állásfoglalás is. Ez azonban a keleti egyházak sajátos feladata, hogy ezt a lelkiállapotot hogyan szólítják meg. Néhány területen hangsúlyokat helyeznek el, ezek közül a művészet – az ikonfestészet-, képzőművészet, a zene – is sokszor katekézis. A nyugati gondolkodás inkább racionalista, elválasztja az élet területeit. A nyugati egyházaknak erőssége az intézményfenntartó tevékenység. Kárpátalján meg lehet figyelni, hogy a görög katolikusok több iskolát és intézményt létesítettek, mint az ortodoxok, és szervezettebben végzik ott a tevékenységet. Ugyanakkor lehet, hogy elnyomás vagy nagy tudatbeli pusztulás után az újjáéledés egyik esélye az, ha nem túl igényes: ha nem kívánja, hogy valaki ismerje meg és fogadja el a hit minden részét mielőtt bekapcsolódik, hanem elég, ha egy-egy mozzanat erejéig elkezdi a kapcsolatot, és később – esetleg a következő generációban – lehet ebből egy mélyebb, alapvetőbb világszemlélet is. Ezekben az országokban a lelkek világában messze nem dőltek még el a dolgok.
– A világot sújtó erkölcsi válságból milyen kivezető utat tud az egyház mutatni?
– Az egyház útja az ember útja. II. János Pál tökéletesen kimondta a lényeget: nem magunknak akarunk bárkit is megnyerni. Mi azt akarjuk, hogy az emberek boldogok legyenek, és hiszünk abban, hogy megtaláltuk az igazgyöngyöt, az elrejtett kincset, és tudunk valamit arról, hogy mi teszi az embert boldoggá. Mert ez a fő kérdés: mi a jó az embernek. Ezt kell összefüggően, társadalmi szempontból megválaszolni ahhoz, hogy a közjóra orientált állami tevékenységet lehessen szervezni.
Forrás: Török Viktória/Magyar Kurír
Bízzál Európa! – a CCEE párizsi ülésének záróüzenete (Frissítve: 2009. október 5.)
Húsz évvel ezelőtt, a berlini fal leomlása fordulópont volt, amely nem váratlanul következett be, hanem olyan határozott és bátor emberek hatására, akik szabadságra vágytak. Számos áldozat előzte ezt meg, azok áldozata, akik életüket kockáztatták ugyanezért a szabadságért. Azokra a harcokra gondolunk, amelyeket Közép- és Kelet-Európában vívtak a szolidaritásért és az emberi méltóság tiszteletben tartásáért. Fontos újra felidéznünk és tovább haladnunk a II. János Pál pápa által előrevetített, a hiten, a közjón és a békén alapuló Európa felé.
A mindenkinek felkínált új szabadság a kegyelem időszaka az Egyházak számára. Újra felfedezték a cselekvés, a szervezés és az evangelizáció szabadságát. Bár sem ez a folyamat nem zárult le minden országban, sem a konfliktusok, amelyek a múlthoz kötődnek, felismertük, milyen messzire jutottunk a húsz év alatt. Mi, Európa püspökei, az idők jelét látjuk e szabadságban, és hálát adunk érte Istennek, az idő és történelem Urának.
Mindaz, ami a fal leomlása óta történt, mérföldkő Európa történelmében. A találkozások, látogatások során az európai emberek megtanulták megismerni egymást, felfedezni a közös vonásokat és jobban megérteni a különbözőségeket. Az európai országok közt vándorlók hullámai kétségtelenül hozzájárultak a jólét előmozdításához, ugyanakkor új nehézségeket is hoztak, családokat szakítottak szét vagy kényszerítették őket arra, hogy megszokott életüket feladják.
Húsz évvel a berlini fal leomlása után, látható, hogy az egykor erős erkölcsi alapokkal rendelkező hatalmas európai folyamat teljesen legyengült. A legutóbbi európai parlamenti választásokon való alacsony részvétel is erről árulkodott. Az Európa építésébe vetett remény nem teljesült be.
Az Európai Unió kéz a kézben fejlődött a fogyasztás növekedésével, legalábbis egyes emberekre vonatkozóan. Az örökös vagyonszerzés nem tölti meg a szíveket. „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” (Mt 4,4) A piac- és versenytörvények sosem válnak példaértékűvé.
A jelen társadalom minden lehetőséget meg kíván adni az egyénnek, hogy maga dönthessen mindenben és ezáltal valósítsa meg önmagát. Ezzel felmerül annak veszélye, hogy az egyén saját érdekeinek vagy szerzett vagyona védelmének csapdájába esik. XVI. Benedek pápa a kapzsiságot nevezte a most zajló világgazdasági válság rejtett motorjának. Az a társadalom, amelynek minden tagja, minden csoportja, minden nemzete kizárólag a saját szerzett jogainak védelmével foglalkozik, csak káoszhoz vezethet. Igazság, megosztás, szolidaritás nélkül a társadalmi élet erőszakba süllyed. Nem meglepő, hogy ebből a maffia és terrorista szervezetek húznak hasznot. A társadalmi béke és az emberarcú globalizáció ma másfajta szolidaritásra és nagylelkűségre hív.
A pluralista társadalom számára gyakran nagy veszély, hogy megkísérti a relativizmus, különösen az erkölcsi relativizmus. Minden személy saját normarendszert állít fel, s követeli saját jogait. A társadalmi élet csak a közösség szabályain alapulhat, egy olyan emberiség vízióján, amelyen nem változtatnak különböző érdekcsoportok vagy közvélemény-kutatások. Országainkban és az európai intézményekben a törvényhozás fejlődése aggodalommal tölt el minket, mert a valós jó ellen irányulnak. Felhívjuk a figyelmet tehát a jogi normák és a természeti törvények – amelyek az emberi méltóságon alapulnak és ezáltal meghatározzák minden személy elidegeníthetetlen jogait és kötelezettségeit – sürgős összehangolására. Ezeket a normákat a párbeszéd, a szabadság tisztelete és az igazság őszinte keresése kell, hogy jellemezze.
A válság, amely ma Európát sújtja igen komoly. Az alacsony születési arány és ennek jövőbeli demográfiai hatása nem ad okot optimizmusra. Mindazonáltal nem kívánunk a pusztulás prófétái lenni. Hitünk az európai társadalomra – amelyben élünk – irányítja figyelmünket, hogy reménnyel tekintsünk rá.
Felismerjük, hogy számos kortársunk törekszik olyan életre, amely a belső béke, az öröm és az igazság forrása lehet. Sok fiatal kész arra a világban, hogy elkötelezze magát egy nagyobb közösségvállalásra és szolidaritásra. A közjó előmozdításáért és a környezet tiszteletéért a férfiak és nők készek arra, hogy áldozatokat hozzanak és megosszák egymással.
XVI. Benedek pápa mondta a közelmúltban: „Éppen azért, mert az evangélium nem ideológia, nem feltételezi a szociopolitikai valóság merev sémákba zárását, hanem túllép e világ viszontagságain és új fénybe helyezi az emberi méltóságot minden korban.”
Európa építése olyan vállalkozás, amely megéri a fáradozást. Mindenkinek megvan és mindenki meg is találhatja a maga helyét. Az út nyitva áll előttünk, jobban mint valaha. Nem lassíthatunk, és nem ülhetünk az út szélén. Ne feledjük el, hogy az Úr tanítványai vagyunk, aki mindnyájunknak azt mondja: Ne félj! Kellj fel és járj! Forrás: CCEE/Magyar Kurír
Egyház és állam kapcsolatának változása az elmúlt húsz évben  (Frissítve: 2009. október 5.)
Egyház és állam kapcsolatának az elmúlt húsz évben végbement változása volt a fő témája az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) rendes évi plenáris ülésének október 1. és 4. között Párizsban.
A találkozón ismertették a CCEE által készített tanulmány eredményeit, amelyben az egyes államokban az egyház és állam kapcsolatának szabályozására létrehozott modelleket és jogi megoldásokat vizsgálták meg. E témához kapcsolódóan tartott előadást Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke is.
Az ülés során a testület tagjai közé választotta Luxemburg és a Monacói Hercegség érsekeit, Joseph Soueif ciprusi maronita érseket, valamint Kisinyov püspökét.
Caritas in Veritate néven új bizottságot hoztak létre, hogy elősegítsék a püspöki konferenciák egyes társadalmi kérdésekben végzett lelkipásztori tevékenységének megismerését.
Az ülés végén – áttekintve a kontinens elmúlt húsz évének történetét és tapasztalatait – „Bízzál Európa!” címmel üzenetet fogalmazott meg a testület. Az üzenet Dokumentumok rovatunkban olvasható.
A püspökök két levelet fogalmaztakt az ülés során: aggodalmukat fejezték ki a bukaresti katedrálist fenyegető építési munkálatok miatt, valamint támogatásukról biztosították Honduras népét és egyházát a jelenlegi nehéz politikai helyzetben.
A testület vezetőségét fogadta Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök. A találkozón szó esett többek között a francia laicizmusról, valamint az állam és az egyház kapcsolatáról Franciaországban.
Megtartották éves beszámolóikat a CCEE bizottságai és ismertették az előttük álló feladatokat. Ezek közül a soron következő események:
• November 12. és 15. között Rómában rendezik meg püspöki konferenciák média ügyekért felelős püspökeink találkozóját, amelynek témája: internet kultúra és egyházi kommunikáció. Hazánkat Kiss-Rigó László püspök képviseli.
• 2010. április 27. és május 1. között rendezik meg a migrációért felelős püspökök hetedik európai kongresszusát Spanyolországban, amelyen Cserháti Ferenc püspök vesz részt.
• „Ha békét akarsz, védd a teremtményt” mottóval európai zarándoklatra kerül sor 2010. szeptember 1. és 5. között Esztergom és Mariazell között, amelynek célja a teremtés védelmének előmozdítása.
A plenáris ülés további témái közt bioetikai kérdésekről tartott előadást Jean-Pierre Ricard bíboros, a gender-elmélet körüli problémákról beszélt André Vingt-Trois bíboros. Egyház és média kapcsolatát vizsgálta Angelo Bagnasco bíboros XVI. Benedek pápa szolgálatának szempontjából. Figyelemmel kísérve a Szentföldön élő keresztények helyzetét a testület aggodalommal figyeli a keresztények elvándorlását.
A Szentatya csehországi látogatásáról Frantisek Vaclav Lobkowitz püspök számolt be. A Papság Évének eddigi eseményeiről Josip Bozanić bíboros, a CCEE alelnöke tartott beszámolót.
A tanácskozáson jelen volt még Giovanni Battista Re bíboros, a Püspöki Kongregáció prefektusa, Dominique Mamberti érsek, a Vatikán államközi kapcsolataiért felelős titkára, André Dupuy érsek, az Európai Unió szentszéki nagykövete és Aldo Giordano prelátus, az Európa Tanács állandó szentszéki megfigyelője, valamint Baltazar Enrique Porrai Cardozo, venezuelai érsek, a CELAM alelnöke, Théodore-Adrien Sarr bíboros, a SECAM alelnöke.
A CCEE következő plenáris ülését, 2010. szeptember 30. és október 3. között Zágrábban rendezik meg.
Forrás: Török Viktória/Magyar Kurír
Véget ért az Európai Püspöki Koncerenciák Tanácsának ülése (Frissítve: 2009. október 4.)
Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) október 1. és 4. között Párizsban tartotta plenáris ülését Egyház és állam, húsz évvel a berlini fal leomlása után címmel. A tanácskozás résztvevői október 2-án találkoztak Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnökkel.
Amint arról már hírt adtunk, a találkozó célja volt, hogy megismertesse azokat a különböző modelleket és jogi megoldásokat, amelyeket az egyes európai államok dolgoztak ki annak érdekében, hogy a katolikus egyháznak törvényes státuszt teremtsenek, szabályozzák az államnak az egyházzal, valamint az egyház főbb pasztorális, szociális és oktatási szervezeteivel való kapcsolatát. A helyzet felmérésére a CCEE tanulmányt készített, amelyben olyan kérdésekre keresték a választ, mint mi a katolikus egyház jogi státusza az európai államokban? Milyen törvényeket vagy egyezményeket szüntettek meg a közelmúltban? Hogyan támogatják az egyes államok az egyház karitatív munkáját (oktatás, betegellátás…)? Milyen hatása van helyi szinten a különböző törvényeknek, szerződéseknek és egyezményeknek az európai intézményekben?
A plenáris ülésen több mint harminc európai ország püspöki konferenciájának képviselője vett részt.
Erdő Péter bíboros Hertay Mária képzőművész Szűzanyát a kis Jézussal ábrázoló tűzzománcát adta ajándékba a francia köztársasági elnöknek az az Élysée-palotában.
A tanácskozás végén kiadott záró üzenet hangsúlyozza: Európát komoly válság sújtja. A születések alacsony száma sem ad okot az optimizmusra. A püspökök azonban nem kívánnak a balszerencse prófétái lenni. Az élet védelme, fogantatásától kezdve a természetes halálig nem elveszett ügy. Az egyház optimizmusa nem emberi eredetű, hanem az Evangéliumból merít. A záróüzenet utal XVI. Benedek tanítására, miszerint az Evangélium nem ideológia, hanem túlmutat minden evilági eseményen, új fénnyel ragyogja be minden korban az emberi méltóságot. Forrás: Magyar Kurír
Európát az Atlanti-óceántól az Urálig a laicizmus kísértete járja be – a CCEE párizsi plenáris ülése (Frissítve: 2009. október 4.)
Csütörtökön délelőtt Erdő Péter bíboros, magyar prímás, a CCEE elnöke, sajtókonferenciát tartott a francia fővárosban az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának október 1-től 4-ig tartó összejöveteléről.
A plenáris ülés elmélyíti a katolikus egyház és az egyes nemzeti intézmények közötti kapcsolatokat, megvizsgálva az egyház jogi helyzetét az egyes törvényhozásokban. 20 évvel a Berlini Fal leomlása után az egyes európai országok és a területükön lévő helyi egyházak közötti kapcsolatok mélyreható változásokon mentek át. Ezek általában véve pozitívak, mivel a visszanyert szabadság lehetővé tette a keleti egyházi közösségek számára is, hogy újból hallassák hangjukat. Ennek ellenére a földrészen tovább kísért a laicizmus, amely gyakorlatilag az egészséges laicitás ellentéte.
Az egészséges laicitás különbséget tesz az egyház és az állam között, de nem kölcsönös ellenségeskedést, hanem párbeszédet és együttműködést jelent – mondta Erdő Péter bíboros a csütörtök délelőtti párizsi sajtótájékoztatón. Az állam ne azonosítsa magát semmiféle vallási világnézettel vagy filozófiával, de meg kell találni a közös értékek minimumát, amely nélkül nem lehetséges a közjó megvalósítása. A közélet jó működéséhez szükség van a párbeszédre. Ehhez kívánnak hozzájárulni az európai országok helyi egyházai.
A CCEE plenáris ülésének további témái: a bioetika, a nemek személyes megválaszthatóságának ideológiája (gender), a tömegtájékoztatás, a papság éve. Pénteken Nicolas Sárközy az Élysée-palotában fogadja az ülés résztvevőit, a tanács bíboros és püspök tagjait. Ez a tény is megerősíti, hogy a „laicista” Franciaországban a vallás ismét elfoglalja az őt megillető helyet a társadalomban. Forrás: Vatikáni Rádió
Egyház és állam – CCEE ülés Párizsban (Frissítve: 2009. szeptember 30.)
Egyház és állam, húsz évvel a berlini fal leomlása után címmel tartja soron következő plenáris ülését az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) október 1. és 4. között Párizsban. A tanácskozáson előadást tart Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke.
Az elnök és az elnökség tagjai, – Josip Bozanić bíboros, valamint Jean-Pierre Ricard bíboros, a szervezet alelnökei – október elsején sajtótájékoztatón ismertetik a zártkörű találkozó főbb témáit.
A plenáris ülésen több mint harminc európai ország püspöki konferenciájának képviselői mellett a Vatikán küldötteként jelen lesz Giovanni Battista Re bíboros, a Püspöki Kongregáció prefektusa, Dominique Mamberti érsek, a Vatikán államközi kapcsolataiért felelős titkára, André Dupuy érsek, az Európai Unió szentszéki nagykövete és Aldo Giordano prelátus, az Európa Tanács állandó szentszéki megfigyelője.
A találkozó célja, hogy megismertesse azokat a különböző modelleket és jogi megoldásokat, amelyeket az egyes európai államok dolgoztak ki annak érdekében, hogy a katolikus egyháznak törvényes státuszt teremtsenek, szabályozzák az államnak az egyházzal, valamint az egyház főbb pasztorális, szociális és oktatási szervezeteivel való kapcsolatát. A helyzet felmérésére a CCEE tanulmányt készített, amelyben olyan kérdésekre keresték a választ, mint mi a katolikus egyház jogi státusza az európai államokban? Milyen törvényeket vagy egyezményeket szüntettek meg a közelmúltban? Hogyan támogatják az egyes államok az egyház karitatív munkáját (oktatás, betegellátás…)? Milyen hatása van helyi szinten a különböző törvényeknek, szerződéseknek és egyezményeknek az európai intézményekben?
Az ülés második felében áttekintik, milyen feladatokat lát el jelenleg a CCEE az európai egyházban. Szó lesz még Benedek pápa csehországi látogatásáról, a Papság Évéről, az egyház és a szentföldi népek kapcsolatáról, az egyház és a média kapcsolatáról, a gender-elméletről az európai törvényhozás szemszögéből, valamint aktuális bioetikai kérdésekről.
A Tanács ökumenikus munkájának keretében bemutatják a november végén Görögországban megrendezendő II. Ortodox Fórum programját, amelynek középpontjában szintén az egyház és állam kapcsolata áll majd. Forrás: Magyar Kurír
A CCEE elnökségének közleménye az európai parlamenti választásokat követően (Frissítve: 2009. június 9.)
Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöksége jókívánságait küldi az újonnan megválasztott európai parlamenti képviselőknek.
Az új képviselők arra kaptak megbízást, hogy az Uniót az emberi jogok tiszteletben tartásán, az emberi méltóságon, a kölcsönös együttműködésen, a szolidaritáson és szubszidiaritáson, az igazságosságon és az élet védelmén alapuló, igazságosabb közösséggé tegyék.
Ha az Unió képes arra, hogy megfelelő válaszokat adjon az európai polgárok aggodalmaira és reményeire, akkor képes lesz megfelelni eredendő feladatának is.
A testület nevében a közleményt Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke, valamint Josip Bozanić bíboros és Jean-Pierre Ricard bíboros alelnökök írták alá. Forrás: Magyar Kurír
CCEE ülés Zágrábban Európa helyzetéről  (Frissítve: 2009. június 8.)
A gazdasági és pénzügyi válságról, a nemzetközi pénzrendszer összeomlásáról és az Egyház kezében lévő lehetőségekről lesz szó azon a tanácskozáson, amelyet a CCEE püspökeinek és püspökkari szakértőinek részvételével tartanak június 9-én a horvát fővárosban.
Az 1998-ban Frascatiban és a 2000-ben Varsóban megrendezett találkozók után az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) újra meghirdeti szociális kérdésekről tartandó tanácskozását. 21 püspöki konferencia képviseletében 34 küldött vesz részt a megbeszélésen, amelyen aktuális társadalmi és gazdasági kérdésekről lesz szó, valamint arról, hogy az Egyház hogyan tud hozzájárulni a válság megoldásához.
Az ülésre a zágrábi érsekség pasztorális intézetében kerül sor. Jelen lesz Giampaolo Crepaldi, a Iustitia et Pax Pápai Tanács titkára és Bernard Scholz, a Compagnia della Opere (Művek Társasága) elnöke. Az Igazságosság és béke a püspökök, a püspöki konferenciák és a CCEE küldetésében című témát Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke vezeti be.
Az ülésen érintik majd a munkanélküliség növekedése, a társadalmi elégedetlenség, a nyugdíjrendszerek válsága és a migráció témakörét is – áll a CCEE közleményében.
Forrás: CCEE/Magyar Kurír
Erdő Péter bíboros a keleti rítusú katolikus püspökök találkozóján  (Frissítve: 2009. május 20.)
Május 12. és 14. között rendezték meg Ungváron a keleti rítusú katolikus püspökök éves találkozóját, 40 küldött részvételével. Az összejövetelen jelen volt Cyril Vasil’ kinevezett érsek, a Keleti Egyházak Kongregációjának új titkára is.
A résztvevők Belorussziából, Bulgáriából, Ciprusról, Csehországból, Görögországból, Magyarországról, Olaszországból, Romániából, Szerbiából, Szlovákiából és Ukrajnából érkeztek. A tanácskozás idei témája az egyházi rend szentsége volt, amely a korábbi években elkezdett, szentségekről szóló sorozatba illeszkedett.
Az összejövetel újdonsága, hogy most az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) védnökségével került sor az eseményre, s részt vett rajta Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke. A magyar görög katolikus egyházat Kocsis Fülöp hajdúdorogi püspök képviselte. Janka Ferenc, a CCEE főtitkárhelyetteseként vett részt a találkozón.
Erdő Péter bíboros a „Szabadság, a hívek ellátása és a keresztény felekezetek közötti kölcsönösség” címmel tartott előadást. Bevezetőjében ismertette a CCEE védnökségének hármas célját is: a latin és a keleti rítusú sajátjogú egyházak közötti közösség kifejezése; a találkozók tartalmi és módszertani függetlenségének hivatalos formájú megerősítése; a tanácskozás értékeinek és a konzultációk eredményeinek közvetítése az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa felé.
A látogatásnak a határon túli magyarok lelkipásztori ellátását érintő mozzanata is volt. Május 13-án, az előadás előtti napon, a magyar prímás meglátogatta a tiszacsomai görög katolikus egyházközséget, amelynek paróchusa, Demkó Ferenc Szent István király ereklyét kért és kapott befejezés előtt álló új templomuk számára. A maroknyi közösség, amely a közelmúltban öt papi hivatást adott, örömmel fogadta a megtisztelő látogatást, a bátorító szavakat és a főpapi áldást. A hívek húsvéti éneke: „Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott”, imába tömörítve fejezte ki azt a csodát, hogy itt a hívő és a nyelvi közösség minden nehézség ellenére megmaradt, élni és épülni akar.
2010-ben ünnepli a bolgár görög katolikus egyház a Rómával való egység 150. évfordulóját. A keleti rítusú katolikus püspökök jövő évi találkozóját Szófiában, október 7-től 10-ig, e jubileum megünneplésének összefüggésében rendezik meg.
Forrás: CCEE/Magyar Kurír
"Tiszteletben kell tartani a vallásszabadságot Európában” – Erdő Péter bíboros előadása Strasbourgban  (Frissítve: 2009. május 6.)
A „Vallásos nevelés: erőforrás Európa számára” címmel május 4-én Strasbourgban tartott konferencián tartott előadásában Erdő Péter utalt a földrész különböző országaiban ebben a témában végzett felmérésre, amelyet az Olasz Püspöki Konferencia készített európai egyházi iskolákban 2005 januárja és 2007 novembere között, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) kezdeményezésére és támogatásával.
A felmérés megállapította: a hittan tanítása és a vallásos nevelés a közoktatásban jog és olyan szolgáltatás, amelyre családok milliói tartanak igényt. A katolikus egyház arra törekszik, hogy lehetőségeihez képest válaszoljon erre a szükségletre. A vallásoktatás helyzetét vizsgáló felmérés egyben arra is rávilágított, hogy ennek a jognak az elismerése nem mindig magától értődő. Egyes országokban még jogi nehézségek akadályozzák a vallások szabad és nyílt oktatását. A vallásszabadsággal együtt jár a jog, hogy a hívek szabadon kinyilváníthassák önazonosságukat és hitüket, tiszteletben tartva a másvallásúakat és az ateistákat.
Az egyház nem kér kiváltságokat vagy előnyöket – folytatta beszédében Erdő Péter bíboros. Tudatában van annak, hogy a vallásszabadság tiszteletben tartása alapvető kérdés, valamint annak is, hogy egyetlen hitet sem lehet senkire rákényszeríteni. Az emberi jogok alapja a személy sérthetetlen méltósága, amely megelőz minden jogi döntést. Ezt a méltóságot minden egyes személy fogantatása pillanatában elnyeri. A társadalomnak pedig kötelessége, hogy elismerje ezt a méltóságot és a személy értékét.
Azok, akik hosszú éveken át éltek olyan rendszerben, amely ellenőrizte és korlátozta cselekvési szabadságukat, tudják, mennyire könyörtelenek lehetnek a szabadság elleni merényletek. Megpróbálják uralni a személyeket és gondolkodási módjukat, az emberek életét a félelem, az erőszak vagy az ideológiák révén akarják ellenőrizni. Ezáltal a személy méltósága ellen követnek el merényletet, azt tárggyá vagy egy hatalom szolgálatában álló eszközzé fokozzák le – mondta beszédében a CCEE elnöke. Hangsúlyozta, hogy a család a nevelés bölcsője. A Teremtő terve szerint a gyermeket mindenekelőtt az őt szerető személyeknek kell nevelni. A természet rendje szerint ez a család és nem a közintézmények.
Nyilvánvaló mindenki számára, hogy az ateista diktatúrák kísérletei a vallás betiltására vagy felszámolására súlyos bűncselekményt jelentenek az emberiség ellen. A világi felfogás, amely a vallásról alkotott nézetét rá akarja kényszeríteni a társadalmakra, azt állítva, hogy a vallásnak a magánszférában kell maradnia, szintén nem tartja tiszteletben a szabadság közösségi szempontját. Ez alapjában véve azt jelentené, hogy Istennek, ha létezik, nincs semmi köze a társadalmi élethez. Ennek következtében pedig a hit olyasvalami lenne, amelynek nincs hatása életünkre, így Istennek nem lenne „lehetősége”, hogy kapcsolatban legyen az általa teremtett valósággal.
A kultúra közösségi dimenziójára utalva Erdő Péter bíboros megállapította: a helyesen megélt vallásos tapasztalat nem vezet intoleranciához. Éppen ellenkezőleg: az Istennel való találkozás élménye nagy belső békét eredményez. A vallásoktatás döntő szerepet játszhat egy olyan korban, amelyben sokan észlelik válság jeleit, mely nemcsak gazdasági és pénzügyi jellegű, hanem mindenekelőtt az értékek és az élet értelmének válsága. Az Egyház éppen ezért tartja kötelességének továbbra is nevelni a fiatalokat, megtéve mindent, hogy magas szintű oktatásban részesüljenek.
Ha a vallás az emberek életének természetes része, akkor ott, ahol nevelés folyik, a vallásoktatásnak jelen kell lennie, vagyis az iskolákban, és a mai világ minden areopagoszán. Meg vagyunk győződve róla, hogy általában véve a vallások, különösképpen a katolikus vallás új, szélesebb távlatot ad az életnek, emberibbé és képessé teszi arra, hogy szolidárisabb, reményben gazdagabb társadalmakat hozzon létre – fejtette ki strasbourgi beszédében Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke.
Forrás: Vatikáni Rádió/SIR/Magyar Kurír
A CCEE együttérzése az olaszországi földrengés áldozataival  (Frissítve: 2009. április 7.)
Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) nevében Erdő Péter bíboros, a testület elnöke levélben fejezte ki együttérzését az olaszországi földrengés áldozatainak. A közép-olaszországi L’Aquila városában és a környéken legalább kettőszázan meghaltak és mintegy ötvenezer ember vált hajléktalanná a hétfőn hajnalban történt földrengés következtében.
Megdöbbenéssel és szomorúsággal követjük figyelemmel a földrengés sújtotta L’Aquila tartományban az emberáldozatokat és anyagi károkat egyaránt okozó, pusztító csapásról szóló híreket. Az európai püspöki konferenciák elnökei nevében imáinkról és együttérzésünkről szeretném biztosítani mindazokat, akik e tragédia részesei.
Az ilyen fájdalom és szenvedés arra hívja Európát, hogy a remény jele legyen mindazok számára, akik nem csupán életük munkáját és áldozatait vesztették el egy pillanat alatt, hanem szeretteiket, barátaikat, szomszédjaikat, kollégáikat. Miközben arra hívom azokat, akiket e tragédia érint, hogy ne veszítsék el a reményt, arra buzdítok mindenkit, aki teheti Európában, hogy késlekedés nélkül adja konkrét jelét a segítségnek és a felebaráti szeretetnek, felhasználva az Egyház és a civil szervezetek számára rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat is.
2009. április 7.
Erdő Péter bíboros,
esztergom–budapesti érsek,
a CCEE elnöke
Forrás: Magyar Kurír
Kép: news.bbc
Ökumené és a teremtett világ megóvása Európában  (Frissítve: 2009. február. 23.)
Esztergomban ülésezett az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) és az Európai Egyházak Tanácsának (CEC) közös bizottsága február 19. és 22. között. Az ülés fő témája a teremtett világ védelme volt.
A bizottság megállapította, hogy az ökológiai válság egy mélyebb, lelki válságot tükröz. Hangsúlyozták: az embernek nem kizsákmányolnia, hanem gondoznia kell a teremtett világot, ez pedig szorosan összefügg az igazságossággal. Fontos, hogy Európa szolidáris legyen a világ legszegényebb népeivel, akik a teremtés iránti felelőtlenségünk legfőbb áldozatai – áll a CCEE ülésről kiadott közleményében.
A bizottság kimondta: Európa egyházainak a teremtett világ jó gazdáinak kell lenniük, mégpedig úgy, hogy mérsékelik saját környezetszennyezésüket. A résztvevők megemlékeztek I. Dimitriosz pátriárka 20 éve megjelent enciklikájáról, amelyben az egyházfő a teremtés napjának megünneplését javasolta. Szorgalmazták, hogy az egyházak a szeptember 1. és október 4. közti időszakot a teremtett világ gondozásának szenteljék, amikor örvendezve elmélkednek Istennek a teremtésben megnyilvánuló jóságáról. Fontosnak tartják továbbá, hogy minden egyház közbenjárjon az ENSZ 2009 decemberére tervezett koppenhágai klímakonferenciájának megvalósulásáért.
A bizottság a további közös munka mellett kötelezte el magát a Biblia olvasásának és ismeretének előmozdítása terén, valamint a természetvédelem, a bevándorlás és a béke ügyében. Szót ejtettek a vasárnap megünnepléséről, valamint az intézményi, pénzügyi és környezeti válságról.
A bizottság tagjai, miután megköszönték Erdő Péter bíboros vendégszeretetét, február 21-én ellátogattak a budapesti Szent István-bazilikába, megtekintették a Magyar Tudományos Akadémiát, majd a Parlamentben találkoztak Harrach Péterrel, az Országgyűlés alelnökével. A bizottság következő, 2010 márciusában tartandó ülésének fő témája a migráció lesz.
Forrás: Magyar Kurír
Közvetítők vagyunk… A CCEE-CEC közös bizottsági ülése Esztergomban
 (Frissítve: 2009. február. 21.)
Nem csak vendégek vagyunk a világban: nyomot hagyunk benne. Az ember az, aki közvetít a teremtett világ és a Teremtő között – hangzott el a CCEE és a CEC közös bizottságának üléséről tartott sajtótájékoztatón Esztergomban.
Amint arról már beszámoltunk, február 19-22. a Szent Adalbert központban tartja ülését az Európai Püspöki Konferenciák Bizottsága (CCEE) és az Európai Keresztény Egyházak Konferenciája (CEC) közös bizottsága. Az 1972 óta fennálló bizottság feladata a két szervezet közötti együttműködés biztosítása. A mostani ülés egyik témája a közös teendők számbavétele a környezetvédelem és az ökumené terén. A tanácskozáson résztvevők többek között beszámolnak arról a tevékenységről, amit egyházaik a teremtett világ megóvásáért végeztek eddig országaikban.
A február 20-án tartott sajtótájékoztatón Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke, Jean-Arnold de Clermont, a CEC elnöke és Anasztáziosz, Tirana és Albánia ortodox érseke vett részt.
A CCEE elnöke szólt a Magyar Püspöki Konferencia Felelősségünk a teremtett világért című körleveléről, amelynek angol nyelvű fordítása is elkészült. Elmondta azt is, hogy a körlevélhez olyan módszertani segédanyagok is készültek, amelyek segítségével nem csak a szakemberek, hanem a témában kevésbé járatosak, illetve a fiatalok, gyermekek is feldolgozhatják a körlevél anyagát.
Anasztáziosz érsek kiemelte: a teremtett világ élő szervezet, amelynek Krisztus a szíve. Az ember az, aki közvetít a teremtés és a Teremtő között, ezért szerepe és felelőssége nagy. Isten ajándéka – fogalmazott –, hogy ez a kihívás mindegyik egyházat érinti, így közösen gondolkodhatunk, cselekedhetünk, ezáltal az ökumenikus mozgalom is gazdagodik. Mivel ez a téma nem csak a keresztény világot érinti, mindenkit meg kell hallgatnunk, a párbeszédet a többi egyházzal s a nem hívőkkel is folytatnunk kell figyelmeztetett Tirana és Albánia ortodox érseke.
Jean-Arnold de Clermont, a CEC elnöke is a közös felelősségről szólt a tájékoztatón. Nem csak vendégek vagyunk a világban: nyomot hagyunk benne, s meghatározzuk az utánunk következő nemzedék jövőjét is. Mindez tehát nem csak ökológiai, hanem erkölcsi kérdés. Nem kerülhető meg az egyes ember felelőssége, de az intézmények felelőssége sem – figyelmeztetett.
Mint a tájékoztatón elhangzott, a konferenciák nagyon lényegesek, de ki kell emelni, hogy minderről nem csak intellektuális szinten kell beszélgetni, hanem a gyakorlatba is át kell ültetni azt. E téren mindegyik egyház sokat tehet, és komoly tartalékai is vannak.
A tanácskozás további részében a bizottság tagjai áttekintik a két szervezet idei feladatait. A program során Erdő Péter bíboros közös fogadást tart a magyarországi egyházak vezetői és a bizottsági ülés résztvevői számára. Az ülés várhatóan közös nyilatkozat közreadásával ér véget. Forrás: Magyar Kurír
Esztergomban ülésezik a CCEE és a CEC  (Frissítve: 2009. február. 18.)
Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) és az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) közös bizottsága február 19. és 22. között tartja évi rendes ülését az esztergomi Szent Adalbert Központban. A találkozó fő témája a környezetvédelem.
Az 1972-ben alakult bizottság feladata a két intézmény közötti együttműködés biztosítása. A testületbe mindkét szervezet hét-hét tagot delegál.
A találkozó során a résztvevők beszámolnak az egyházak és a püspöki konferenciák környezetvédelmi tevékenységéről, tapasztalatairól és feladatairól.
A bizottság kiértékeli a III. Európai Ökumenikus Nagygyűlés közös kezdeményezéseit, valamint szó lesz a CCEE és a CEC közötti együttműködésről az európai ökumenizmus helyzetének szempontjából.
Végül áttekintik a két szervezet idei feladatait, különös tekintettel a július 15. és 21. között Lyonban megrendezendő 13. CEC-gyűlésre.
Forrás: Magyar Kurír Tovább a CCEE-vel foglalkozó korábbi híreinkhez!
Sok teendővel és tapasztalattal térünk haza – Erdő Péter bíboros a CCEE elnökségi üléséről  (Frissítve: 2008. 12. 19.)
December 18-án ért véget az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnökségi ülése Rómában. Erdő Péter bíboros az elnökség vatikáni hivatalokban, dikasztériumokban tett látogatásról beszélt a Vatikáni Rádiónak adott interjúban. Gondolatait szerkesztett formában közöljük.
A CCEE tevékenysége nagyon sokféle lelkipásztori munkaterületet ölel fel. Ezért sok szentségi hatóságnál jártunk, ahol beszámoltunk az utóbbi másfél évben végzett munkánkról, másrészt pedig ötleteket, ösztönzéseket, útmutatásokat kaptunk a továbbiakra. Ilyen volt a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsával folytatott megbeszélésünk – ismeretes, hogy idén a média, a tömegtájékoztatás volt plenáris ülésünk témája. Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa tőlünk várja azt, hogy a jövőben az európai szociális kérdésekről rendezzünk kontinentális méretű összejöveteleket, megbeszéléseket. A jövő évre egy másik kongresszus is szerepel a programban, amelyet nem mi kezdeményeztünk, de hasonló témákat vizsgál.
Jártunk a Vallások Közti Párbeszéd Pápai Tanácsánál, Tauran bíboros úrral beszélgettünk az iszlámmal folytatott párbeszédről, amely szintén rendkívül fontos folyamat Európában. Foglalkoztunk a Keresztény Egység Elősegítése Pápai Tanácsánál az ortodoxiával való párbeszéddel, amelynek eredménye volt az első európai katolikus-ortodox fórum Trentóban, amelyet a család témájáról tartottunk. Lényeges kérdés volt az egész tevékenységünk vázolása a Püspöki Kongregációban, a COMECE-hez fűződő viszony, azután az európai püspöki konferenciák működése. Az Államtitkárságon tett látogatásunk alkalmával a bíboros államtitkárral fontos európai fejleményekről tudtunk tapasztalatot cserélni és kaptunk hasznos útmutatásokat. Hasonlóképpen jártunk a Migráció Pápai Tanácsánál, amely most együttes vezetés alatt áll az Igazságosság és Béke Pápa Tanácsával. A Világiak Pápai Tanácsánál nagyon értékes megbeszélésre került sor azokról a szervezetekről, amelyek Európa-szerte a világiak munkájával foglalkoznak, illetve ezek tevékenységének koordinálásával.
A Katolikus Nevelés Kongregációjában, ahol a papnevelés és a hivatásgondozás kérdésein kívül – hiszen erre is külön bizottságunk működik – beszéltünk a felsőoktatásról és a katolikus iskolákról. Most decemberben mutattuk be Rómában annak a több éves kutatásnak az eredményét, amely az egyházi iskolák helyzetét vizsgálta az egész kontinensen. Ennek az eredményeit is a kongregáció asztalára tettük, illetve beszéltünk a jövő évi egyetemista találkozóról, és szóltunk arról is hogy a katolikus felsőoktatásban a Bologna-folyamat az európai országokban hogyan valósult meg, illetve melyek a Szentszék tervei egy esetleges közös teológiai akkreditációs szervezet felállításával. Gazdag programot bonyolítottunk le, és nagyon sok sok teendővel és tapasztalattal érkezünk haza – zárta gondolatait Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke.
Forrás: Magyar Kurír Tovább a CCEE-vel foglalkozó frissebb híreinkhez!
Tovább a CCEE-vel foglalkozó korábbi híreinkhez!
|
