Isten hozta weblapunkon!
 

Márciustól újra várja a látogatókat a Keresztény Múzeum

(Frissítve: 2017. március 2.)
  Az esztergomi Keresztény Múzeum Magyarország leggazdagabb egyházi gyűjteménye, mely több évszázad európai és magyarországi emlékeit őrzi. Képtárának magyar, olasz, németalföldi, német és osztrák anyaga révén az ország harmadik legjelentősebb festészeti gyűjteményeként ismert, mely szorosan követi a budapesti Szépművészeti Múzeumot és a Magyar Nemzeti Galériát.

  Az esztergomi érseki képtárat 1875. október 12-én az ünnepélyes megnyitót mellőzve nyitották meg az 1853-ban emelt klasszicista főszékesegyházi könyvtári épületben.

  Egy régi jezsuita kolostor épület bővítése révén a következő években felépült a neoreneszánsz stílusú új prímási palota a vár alatt, a Duna partján. 1883-tól, a mai helyén, a második emeleten nyert a képtár nyert méltó elhelyezést. A múzeum története közel másfél évszázadot ölel fel. Az itt őrzött képzőművészeti és iparművészeti kincsek túlnyomó része három törzsgyűjteményhez tartozik. A három forrás, három gyűjtőt jelent, akik értékeket vásároltak, értékek létrehozását ösztönözték és gondoskodtak róla, hogy mindez megmaradhasson az utókor számára is.

  Az alapítás évtizedeiben Simor János (1813-1891) érsek, hercegprímás kulturális, pasztorális és oktató-nevelő célzatú koncepciója mentén kiválasztott tárgyak együttese jött létre.

  Simor 1867-ben közel 80 darab festménnyel érkezett meg Győrből új székvárosába. Ezen művek elsősorban kortárs, magyar, osztrák, német nazarénus művészektől származtak.

  A gyűjtőkör Esztergomban hamar kiszélesedett. Az akkori főegyházmegye Dunától északra eső területein sok templomban fellelhetők voltak még középkori emlékek. A fennmaradt, használaton kívüli, rossz állapotú, addigra már szinte pusztulásra ítélt szárnyas oltár töredékeket tudós kanonokok irányítása mellett gyűjtötték össze. A legismertebb ezek közül a garamszentbenedeki, egykori bencés kolostortemplomból származó Kolozsvári Tamás által festett szárnyasoltár 1427-ből, illetve az Úrkoporsó. A gyűjtői munka híre hamar elterjedt a műkereskedők körében is, így egyre több külföldi vásárlási ajánlatot is tettek Simor felé. 1878-ban a római Raffaele Bertinelli kanonok 60 darabos, reneszánsz táblaképekből álló hagyatékát vette meg. Az ekkor beszerzett Madonnaképek (Pesselino, Matteo di Gipvanni, Giampietrino művei) a látogatók kedvencei lettek. A kölni műgyűjtő Alexander Schnütgen (1843-1918) kanonoktól főként iparművészeti tárgyak kerültek Esztergomba, de ugyancsak tőle származik a múzeum legrégebbi szobra, 1170 körül készült szobra is.

  Ipolyi Arnold (1823-1886) nagyváradi püspök a 19. századi Magyarország legsokoldalúbb 14-18. századi művészeti magángyűjteményét halmozta fel. A tudomány igénnyel válogatott tárgyak beolvasztásával vált igazán értékessé az érseki gyűjtemény. A középkori magyar, osztrák, német, itáliai festmények, szobrok mellett, régi liturgikus tárgyakat gyűjtött. Különös érdeklődéssel fordult a textilművészet különféle ágai felé. Nagyra értékelte falikárpitokat, keleti szőnyegeket és a népi hímzéseket. Az elsők között tartjuk számon azon tudósok között is, akik az ortodox ikonfestészetet újra felfedezték a nyugati kultúra számára. Ipolyi múzeuma Nagyváradon nem jött létre, így a végrendelet értelmében a tárgyak Esztergomba kerülhettek. Az 1926-ban megérkezett San Marco gyűjteménnyel az iparművészeti és az újkori festészeti részleg teljesedett ki. Késő reneszánsz és korai barokk festmények mellett a hagyaték iparművészeti tárgyai a legfontosabbak: ötvöstárgyak, kerámiák, porcelánok. Azóta kisebb-nagyobb tételszámmal bíró hagyatékokból, ajándékokból származó műtárgy együttesek illetve egyedi darabok révén gazdagodott a múzeum leltára.

  Jelenleg az állandó kiállításon az első két teremben magyar, osztrák, német és németalföldi 15-16. századi táblaképeket és szobrokat láthat a nagyközönség. A garamszentbenedeki emlékeken kívül itt kaptak helyet MS mester 1506-ban festett passióképei is, valamint érdemes megkeresni az egyik vitrinben, a kisméretű, de annál értékesebb Fájdalmas Krisztus ábrázolását a brüggei Hans Memlingtől.

  A harmadik terem az itáliai művészet történetét öleli fel az 1280-as évektől a 17. századig.

  Falikárpitok borítják a negyedik terem falait. A hatalmas szövött textíliák a 15. században váltak népszerűvé Európa szerte, a leghíresebb műhelyek Franciaországban és Flandriában működtek évszázadokon át. A késő középkori, tournai kálvária a legrégebbi a Keresztény Múzeumban, de képviselteti magát a reneszánsz kor és természetesen barokk is. A történeti kárpitok között találjuk a 2000-ben 33 magyar művész által tervezett és kivitelezett Szent István és műve című 16 nm2-es darabot is. A végső kompozíció kialakításához számos Árpád-kori műtárgy adta az ihletet, így középre került a vizsolyi templom falképéről ismert köpönyeges Mária alapja, aki óvó kezeit a Szentkorona fölé tartja. A koronázási palást, a Képes krónika egy-egy részlete szintén felbukkan, ahogy idézeteket olvashatunk Szent István legendájából és Imre herceghez írt intelmeiből is.

  Az ötödik teremben a múzeumalapító kedvenc XIX. századi képeit tekinthetjük meg, illetve két új kortárs szerzeményt a magyar kárpitművészet különleges darabjai közül.

  A hatodik terem a barokk világába kalauzolja a látogatókat. A XVIII. század német, osztrák festészetének és szobrászatának szép emlékeit csodálhatjuk meg itt. A Magyarországon igen jól ismert Franz Maulbertsch Utolsó vacsora jelenete talán a legismertebb mind közül.

  A folyosón az igen változatos iparművészeti gyűjtemény jellegzetes darabjai előtt elhaladva fejeződik be az állandó kiállítás.

  A múzeum márciustól decemberig naponta 10-17 óra között tart nyitva. Tárlatvezetést magyar és idegen nyelven előre rendelhetnek a csoportok. Múzeumpedagógusunk gazdag programkínálattal várja az iskolás gyermekeket. További információk a múzeum internetes oldalán találhatók: www.keresztenymuzeum.hu

Fotó: Mudrák Attila
Forrás: Kontsek Ildikó/E.B.



Levél a lapgazdának!