Isten hozta weblapunkon!
 

Ma van a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja

(Frissítve: 2017. február 25.)
  Erdő Péter bíboros, prímás 2012-ben egy szentéletű elődjéről szóló konferencián így fogalmazott: „Isten Szolgája Mindszenty József bíboros élete összegzi számunkra a XX. század magyar vértanúinak és hitvallóinak életét, és a visszaemlékezésekből tudjuk, hogy ezek a tanúságtevők Mindszenty bíboros helytállásából merítettek példát és erőt.”

Számon tartjuk őket

  A kommunizmus áldozatai és üldözöttjei fontos tanúságtételt hagytak ránk. Életükben nem az a legfontosabb, hogy milyen rendszer miként üldözte őket, hanem hogy honnan merítettek erőt az életáldozathoz vagy a válogatott embertelenségek elviseléséhez. A hit és az emberiesség próbatétele volt mind a barna, mind a vörös diktatúra a XX. században, mely vértanúkat és hitvallókat termett, mi pedig számon tartjuk értékes tanúságtételük példáját. Mert Isten szeretete és az emberek egymás melletti kiállása átélhető valóság volt a kommunista önkényuralom időszakában is.

  Azok a sok darabra vágott habitusok, melyek a titkos szerzetesi beöltözések jelképes kellékei voltak, vagy Isten Szolgája Brenner János véres burzája, melyben az Eucharisztiát vitte a szíve fölött a vértanúság éjszakáján, a hit erejének bizonyságai. A fiatal „Jancsi atya” az ellene indított hajtóvadászat szörnyű éjszakáján mindig előre menekült, ahová őt mint papot tudomása szerint egy haldokló beteghez hívták. Ahogy sok hűséges paptársa, ő is minden körülmény ellenére teljesíteni igyekezett lelkipásztori hivatását. A kommunizmus bukását Isten után az ő áldozataiknak is köszönhetjük.

  Ez a mai emléknap Isten felé fordít bennünket. A hívő ember nem földi elégtételt vár vagy követel, hanem hálát ad és erőt merít az üldözött Egyház Krisztus-követéséből.

Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Közép- és Kelet-Európában elsőként Magyarország döntött úgy, hogy legyen emléknapja a kommunizmus áldozatainak, akikről először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban, s azóta minden évben tartanak emlékünnepségeket. 1947-ben a szovjet megszálló hatóságok ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát, akit országgyűlési képviselőként mentelmi jog védett. Ez volt az első lépés Magyarországon a totális egypárti diktatúra kiépítése felé, amely a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítésével, az FKGP feldarabolásával járt, s egyben megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.

Kelet-Közép-Európában a rendszer áldozatainak száma elérheti az egymilliót, ennyi ember vesztette életét kivégzés, éhínség miatt vagy kényszermunkatáborban. Jóval magasabbra tehető azonban azoknak a száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg nyomorított meg. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől. A magyar kormány 2013-ban rendeletet hozott a kommunizmus áldozatainak emelt juttatásáról.

A kormány a 2015-ös évet a 70 évvel ezelőtt a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé nyilvánította, majd az emlékévet 2017. február 25-éig meghosszabbította.

Forrás: Kovács Gergely/MTI

E.B.



Levél a lapgazdának!