Isten hozta weblapunkon!
 

Megnyílt Hertay Mária grafikusművész jubileumi kiállítása Budapesten

(Frissítve: 2017. szeptember 21.)
  A XI. kerületi Budai Klub-Galériában nyílt meg Hertay Mária Munkácsy-díjas grafikusművész jubileumi tárlata szeptember 20-án az Ars Sacra Fesztivál keretében. A kiállításmegnyitón Erdő Péter bíboros, prímás mondott köszöntőt.

  Hertay Mária 1932. október 5-én született Sopronban. 1955–59 között a Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult. 1959–63 között ugyanitt elvégezte a grafikus szakot is. Ék Sándor, Fónyi Géza, Pap Gyula és Kmetty János tanították.

  Litográfiákat, majd rézkarcokat, az utóbbi években tűzzománcot készít, nagyrészt bibliai témákban (keresztútsorozat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kápolnájában, a pápai nunciatúrán, a szegedi püspöki palotában, a mosoni plébániatemplomban, a büki templomban), továbbá templomi falképeket Várgesztesen, Hárskúton és Nyírlugoson.

  2005-ben nyílt meg állandó kiállítása a Csornai Múzeumban. A Csornai Premontrei Prépostság műemlék épületében működő gyűjteményben a művésznő grafikáiból és tűzzománcaiból látható válogatás igazán méltó környezetben mutatja be Hertay Mária különböző technikával készített, aprólékos, finom kidolgozású természetábrázolásait és bibliai témájú műveit.

  Szeptember 20-án a XI. kerületi Budai Klub-Galériában nyílt időszakos tárlata a Munkácsy-díjas grafikusművésznek. A kiállítást – melynek Hoffmann Tamás, Újbuda polgármestere és Simicskó István honvédelmi miniszter, a kerület országgyűlési képviselője a fővédnöke – Kratochwill Mimi művészettörténész nyitotta meg.

  Az eseményen Erdő Péter bíboros, prímás mondott köszöntőt, amelyet az alábbiakban közlünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Ünnepi alkalom a mai. Ünnep először is azért, mert minden tárlat, minden művészeti kiállítás megnyitása ünnep, hiszen a szépség új összetételben, új fényben, új meg új oldaláról mutatkozik be előttünk. Márpedig a szép a közvetlen hasznosságon túl is örömet okoz az embernek.

De még inkább ünnep ez a mai alkalom a művész miatt is, akit köszöntünk. Hertay Mária néhány nap múlva 85 éves. Ha felidézzük életrajzának legfontosabb pontjait, mindegyik alkalom az elmélkedésre. Sopronban született 1932-ben. Sopronban, ahol a német ajkú polgárság és a lutheránus örökség sajátos karaktert adott a városnak és kultúrájának. Sopronban, ahol ez a valóság kezdettől jelen volt Mária életében is. Abban a Sopronban született, ahol az épített örökség látványában is régebbi emlékeket hordoz, mint hazánk legtöbb városában, mert a nyugati végeket a török korban sem érte el a teljes pusztulás. És Sopron meghatározta Mária művészetének sajátos arculatát. Beszélhetnénk azokról a grafikákról, amelyek soproni témákat örökítettek meg, de beszélhetnénk egy általános stílusról és hangulatról is, amely különös fényben jelenítette meg a budapesti, pontosabban inkább a budai házak, lépcsők, kertek hangulatát és ábrázolását.

Mária középiskoláját Sopronban végezte. Évekkel később került a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. 1955-59-ig festő szakot végzett, 1959-63-ig pedig grafikus szakot. Ez a két irány határozta meg későbbi munkásságát is. Tanárai között olyan neves művészek voltak, mint Ék Sándor, Kmetty János, Papp Gyula és Fónyi Géza.

Gazdag alkotói tevékenysége markáns egyéni jegyeket visel. Gondoljunk csak a litográfiákra, amelyek között már találunk keresztúti stációkat is, és amelyekből egy nagyméretű Pietát papszentelésemre ajándékozott. Vagy a rézkarcok sokaságára - rézkarcok és nem rézmetszetek, ahogyan mindig hangsúlyozta. A növényi témákban is előtérben áll az emberi érzés, sokszor a finomság, a szenvedés, a részletek iránti különleges érzék és ugyanakkor a kompozíció egysége és harmóniája. A növények iránti különös szeretet Mária esetében nem csak alkotói témaválasztás volt. Körülötte mindig volt élő növény és sok virág. Nehezen viselte volna, ha ablakából nem láthatja a fákat és a bokrokat. De témája volt az ember is. Készített portrékat, bár nem túl sokat. Egyik legerőteljesebb rézkarca Szuromi néni portréja. Egy másik késői munkája nem élő modellről készült. Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspök képét örökítette meg először nagyméretű grafikában, majd rézkarcban, amelyet a boldoggá avatás után egyházmegyénk minden plébániája megkapott. Ezzel el is érkeztünk egy másik területhez, Mária vallási tárgyú művészetéhez. Az újra és újra születő keresztutak litográfiában, tűzzománcban egyaránt kifejezték istenközeli megrendültségét és mélységes együttérzését az emberi szenvedés iránt. Ez utóbbi dominál abban a sorozatban, amelyet pályaudvaron élő hajléktalanokról készített. Ott a személyes együttérzés már-már társadalomkritikai képpé áll össze.

De Mária igazi festőként állványokat járva díszítette templomok falát. Ebben a műfajban is maradandó alkotott. De talán éppen vallási művészete volt az, ami hosszú időn át gátolta, hogy művészi rangjához illő hivatalos elismerésben is része legyen. Egyéni kiállításai 1968 után már csak a rendszerváltozást követően lehettek. Akkor azonban bőséges gazdagságban tárta a közönség elé az előző évtizedek termését hazánkban és külföldön egyaránt.

A jól megérdemelt díjakban és kitüntetésekben is ebben a korszakban részesült. Így például a Magyar Érdemkeresztet, a Szent Adalbert-nagyérmet és a Munkácsy-díjat ezekben az években ítélték oda számára.

Amikor most a Szakrális Művészetek Hetének keretében nyitjuk meg Hertay Mária jubileumi kiállítását, ünnepélyesen elismerjük, hogy a szakralitás egész életművének szerves része és ihletője. Kérjük személyére és minden alkotására annak áldását, akit ő szemérmes visszafogottsággal, Pázmány Pétert követve gyakran Ő Szent Fölségének nevezett.

A kiállítás október 13-ig látogatható hétköznap a Budai Klub-Galériában 14–18 óráig (Budapest XI., Budafoki út 9–11.).

Fotó: KözPont Újbudai Kulturális, Pedagógiai és Média Kft.
Forrás: Magyar Kurír, E.B.



Levél a lapgazdának!