Isten hozta weblapunkon!
 

Karizmák ünnepe – Kezdetét vette a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus első előkészületi éve

Erdő Péter(Frissítve: 2017. június 5.)
  Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye hagyományos családi napján, június 5-én, Máriaremetén Erdő Péter bíboros, prímás útjára indította a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hároméves előkészületi programját. A főpásztor háromszázhúsz missziós küldöttnek adott át megbízólevelet.

  Ahogyan már sok éve, most is megismerkedhettek az érdeklődők a plébániák, a lelkiségi mozgalmak, a szerzetesrendek és a katolikus iskolák életével. A sátraknál mindenkit beszélgetésre invitáltak, a gyerekek játszhattak és kézműves-foglalkozáson vehettek részt.

  Budapest ad otthont 2020. szeptember 13. és 20. között az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak (NEK). Nem véletlen tehát, hogy az Erdő Péter bíboros részvételével megtartott pódiumbeszélgetés témája is az Eucharisztia, valamint az eucharisztikus kongresszusok története, szellemisége volt. A főpásztor Gőbel Ágoston, a NEK sajtófelelősének kérdéseire válaszolva elmondta, hogy az eucharisztikus kongresszusokat először nemzeti szinten tartották meg, később váltak nemzetközivé. Céljuk az volt, hogy erősítsék a katolikus hívek meggyőződését az Oltáriszentségben, és ennek erejét a világ felé is megmutassák. A nemzetközi kongresszusok záró eseménye a Statio orbis, mely arra hivatott, hogy Isten áldását kérje az egész világra. Ilyenkor lehetőség nyílik arra, hogy a hívek találkozzanak egymással és azzal a tágabb világi környezettel is, melyben élnek. A budapesti kongresszusra való készület lehetőséget ad egy különleges misszióra, egy közösségi ébredésre a plébániákon, az egyházmegyékben és az egész Kárpát-medencében. Erdő Péter

  Az Eucharisztia görög kifejezés, eredetileg hálaadást jelent, de magyarul háromféle szóval szoktuk visszaadni gazdag tartalmát. Magában rejti az eucharisztikus ünneplést – ez a szentmise –, a szentáldozást és az Eucharisztia szent jelenlétét, az Oltáriszentséget. Ez a három vonatkozás mélyen összefügg. Jézus Krisztus az utolsó vacsorán változtatta át a kenyeret és a bort testévé és vérévé, táplálékul adta önmagát, és azt is hangsúlyozta, hogy „ez az én testem, mely értetek adatik”, vagyis áldozatul adja magát értünk. Hogyan lehetséges ez, hiszen a keresztáldozatra csak később került sor? – kérdezhetnénk. Istennél azonban nincs idő, nála mindez egybeesik. Jézus múlt időben beszél feláldozott testéről és véréről, de a keresztáldozatot csak később hozza meg. De ha az Ő áldozata teljes volt, mi történik a szentmisében? – kérdezhetünk tovább. A szentmisében jelenvalóvá tesszük – térben és időben – Isten Krisztusban bemutatott keresztáldozatát.

  A szentmiseáldozat a kezdetektől fogva a kereszténység történetének központi eleme. Már az Apostolok Cselekedetében leírják, hogy „a kenyértörést házanként végezték” (ApCsel 2,47). Erről az evangéliumokban is olvashatunk, az Első Korintusi levél (1Kor 23-24) is beszámol róla, de a Szentíráson kívüli iratok is számtalan helyen megemlítik. Hangsúlyozzák a szövegek, hogy az Eucharisztiát a megkeresztelt veheti magához, és csak akkor, ha megtisztult a bűneitől: „Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg tehát az ember önmagát, és úgy egyék e kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza” (1Kor 11,27-29). Erdő Péter

  Az Eucharisztia másik vonatkozása a lakoma. Már az első századi szövegek Eucharisztia néven említik az átváltoztatott színeket; vallják, hogy a kenyér és a bor Krisztus teste, melyet a híveknek magukhoz kell venniük. A harmadik fontos elem a szent jelenlét, vagyis az, hogy a kenyérben és a borban nem csak a vétel pillanatában, hanem tartósan és ténylegesen is jelen van Krisztus. A Traditio apostolica (III. század) azt is megemlíti, hogy az Eucharisztiát gondosan kell őrizni. Korai hagyomány az is, hogy a diakónusok a betegeknek és a foglyoknak elvitték az Eucharisztiát, ez viszont azt jelenti, hogy a kenyeret és a bort a szentmise után is Krisztus testének és vérének tartották. A díszes szentségtartók készítése, a körmenetek és a szentségimádás hagyománya későbbi eredetű. Az időrendi sorrend fontos annyiban, hogy a szentmisén történik az átváltoztatás, ezt követi az áldozás és a megmaradt színek őrzése.

  Gőbel Ágoston a Fülöp-szigeteki Eucharisztikus Kongresszus tapasztalatairól is megkérdezte a főpásztort. Erdő Péter szívesen emlékezett vissza arra a pillanatra, amikor hivatalosan is kihirdették: a következő helyszín Budapest lesz. Erdő Péter kiemelte a jó szervezést, és azt is elmondta, hogy a körmeneten legalább kétmillió ember vett részt.

  A budapesti kongresszus előkészítésében segít majd a háromszázhúsz egyházmegyei missziós küldött. Feladatuk lesz, hogy a plébániai csoportok, a helyi katolikus iskolák és más közösségek számára bemutassák az Eucharisztikus Kongresszus célját annak a füzetnek a segítségével, melyet minden küldött kézhez vehet. De a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is kiemelten foglalkozik a kongresszus előkészületeivel. Ezen kívül a 2007-es városmisszió keresztje – melyet Ozsvári Csaba készített – egy szimbolikus országjárásra indul, hirdetve az Eucharisztikus Kongresszust országnak-világnak. Erdő Péter

  Az első előkészületi év – melynek jelmondata: Az Eucharisztia az egyéni keresztény élet forrása – kezdetét jelzi az a körlevél is, melyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia bocsát ki, és Úrnapján fognak felolvasni a templomokban. Ebben arra hívnak mindenkit, hogy a szentmisék végén – ősztől pedig a hittanórák végén is – imádkozzunk az Eucharisztikus Kongresszusért. „Azt szeretnénk, ha az Eucharisztikus Kongresszus eredményeképpen elevenebb, tudatosabb, aktívabb és összetartóbb lenne minden katolikus közösség.”

  A beszélgetés után adta át Erdő Péter bíboros az egyházmegyei missziós küldöttek számára a hivatalos megbízást és a pasztorális programot. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus első előkészítő évének megnyitása a hivatalos logó ünnepélyes leleplezésével végződött. A győztes logó megalkotója: a 78 éves Lampert János grafikusművész.

  A Karizmák Ünnepe zárásaként Erdő Péter bíboros Székely János segédpüspökkel és az egyházmegye papságával mutatott be szentmisét.

Az elhangzott szentbeszéd elolvasható Beszédek rovatunkban.

Fotó: MTI, Merényi Zita
Forrás: Magyar Kurír



Levél a lapgazdának!