Pünkösdi szentmise az esztergomi bazilikában

Főpásztorunk az újra megnyitott főtemplomban mutatta be a nyilvános, de online is közvetített szertartást.

Erdő Péter szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük:

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Hallottuk ma a szentleckében a Szentlélek kiáradásának a történetét. Hallottuk, hogy az emeleti teremben gyűltek össze a tanítványok. Ez az az emeleti terem a hagyomány szerint, ahol az utolsó vacsorát is elfogyasztotta Jézus a tanítványaival. A feltámadásnak, Krisztus megváltó áldozatának a gyümölcse és a záloga a Szentlélek. Az evangéliumban úgy olvastuk, hogy Jézus már a feltámadása után azt mondja a tanítványoknak: „Vegyétek a Szentlelket!”, most pedig ilyen feltűnő formában jelenik meg előttünk a kiáradásnak ez a nagyszerű története. Teli van ez mélységes utalásokkal az üdvösségünk történetére. Mert hát ez az emeleti terem, hol is van? Mi van ott a földszinten? Ha meghallgatjuk Szent Péter pünkösdi beszédét, szó esik benne - ugye különös - Dávid sírjáról. Ha elmegyünk Jeruzsálembe, ott láthatjuk egyazon épületben, a földszinten Dávid király sziklasírját, amit a hívő zsidók ma is ott tisztelnek, és az emeleti termet, az utolsó vacsora és a Pünkösd csodájának színhelyét hagyományunk szerint. Igen, több emelete, több szintje van ennek a történetnek, Isten történetének az emberiségben.

2. Kezdődött az ígéretekkel, kezdődött a Dávidnak és fiának adott ígérettel, akinek a lába alá zsámolyul alázza majd az Úr az összes ellenséget, aki nem ismer majd halált. De hát Dávid sírja ott van közöttünk. Jézus az, akiben megmutatkozik Isten győztes szeretete az emberiség számára. És a Szentlélek őrzi Jézus feltámadásának az eredményét.

Még valamit jelent nekünk a Pünkösd, ami rímel az ősi ünnepekre. A Tóra ünnepét ünneplik a zsidók a Pászka ünnepe után ugyanannyi idővel, amennyivel a Pünkösdöt ünnepli a húsvét után a kereszténység. Hiszen miért gyűlnek össze a soknyelvű zarándokok Jeruzsálemben, hogy meghallhassák a Szentlélek ajándékaként a mindenki számára érthető hírt, a nyelvek csodáját, Jézus feltámadásáról? Összegyűlnek, hogy ünnepeljék a Tóra ünnepét. Mert Isten szólt a népéhez, és ez a szó népet, választott népet kovácsolt abból a közösségből - ha tetszik - az üdvösség történetének értelmében ekkor születik meg az igazi választott nép, amely hordozza már Isten parancsait és tervét. A keresztény pünkösdről pedig mondják azt is - de mondják méltán az utolsó vacsora történetéről is -, hogy ez az Egyház születésnapja. Tehát több lépésben, több ünnepélyes pillanatból kirajzolódó módon megszületik az Egyház.

3. Két elemet tart fontosnak az evangélista a Szentlélek elküldésével kapcsolatban. Két dolgot kap az Egyház, amikor megkapja a Szentlelket. Egyrészt öröm tölti el, békesség tölti el, mert a bocsánatot kapja meg az ember. Ez az egyik, ami egyesíti az Egyház tagjait. Krisztus megváltása árán mindannyian megkapjuk bűneink bocsánatát. Ezzel lehetőségünk van arra, hogy új emberré szülessünk. A másik, amit kapunk: a küldetés. Krisztus küldetését kell folytatnunk a történelemben. És ehhez a kettőhöz kapjuk meg a Szentlelket az állandó bocsánat, az állandó újjászületés képességét, és a Szentlelket, aki alkalmassá tesz minket arra is, hogy a küldetést teljesítsük is.

4. A nyelvek csodájára szeretnék még kitérni. Ahogyan a Bábeli torony elbeszélésében az ember Istentől önállósítani akarta magát, és ezért egymást sem tudta megérteni többé, ezért megzavarodott a nyelve és ellenségeskedni kezdett egymás között, úgy Pünkösdkor, a bocsánatot megkapva, Istenre hangolódva, egymás szavát megérti az emberiség. Ezt az egyesítő, ezt a szeretet és békét adó Szentlelket ünnepeljük a mai napon és kérjük, tegyen képessé bennünket a bocsánat elfogadására, tegyen képessé bennünket egymás megértésére és szeretetére és tegyen képessé arra a küldetésre, amit Krisztus az egész Egyháznak adott.

5. Ez az a küldetés, amelynek teljesítésére ma új lendülettel indulunk. Két és fél hónappal ezelőtt fokozatosan felfüggesztettük templomainkban a nyilvános liturgiát, de nap mint nap bemutattuk a szentmiseáldozatot az Egyházért, önmagunkért és az egész világért. Megtanultunk egymással a távolból is kapcsolatba lépni. Felfedeztük, hogy hívő közösségünket hogyan erősíthetjük szentmisék, elmélkedések és más programok sugárzásával, hogyan szervezhetjük meg a segítő szeretet feladatait. Ráébredtünk, hogy különböző munkakörök és hivatások képviselői milyen fontosak mindannyiunk számára. Megérintett minket az összetartozás érzése. Talán azt is mondhatnám, hogy rég elfelejtett erővel izzott fel bennünk a szeretet. Amikor a bérmálásokat, az elsőáldozásokat őszre halasztottuk, amikor Ferenc pápa jövő év szeptemberére helyezte az Eucharisztikus Világkongresszust, tudtuk hogy ebben is a Gondviselés működik. Talán nem várt módon, de mégis időt kaptunk a további lelki felkészülésre, a megtérésre és az imádságra. „Áraszd ki Lelkedet és minden életre kel! És megújítod a föld színét.” – így imádkozik az Egyház a zsoltár szavai nyomán. Mi is azt kérjük a Szentlélek Úristentől, hogy újítsa meg életünket, itt Esztergomban, a bazilikában, családjainkban, hazánkban és az egész világon. Ámen.

Fotó: Nyári Andrea