Napi homília – 2020. május 16.

Húsvét V. hetében szombaton a szentírási olvasmányok továbbra is János evangéliumából (Jn 15,18-21) és az Apostolok Cselekedeteiből valók (ApCsel 16,1-10). Az Apostolok Cselekedeteiben azt a történetet olvassuk, hogy Szent Pál újra missziós útra indul, de most már másnak a társaságában, már nem Barnabással, hanem Szilással jut el megint csak Derbébe, Lisztrába. Ott Timóteust, aki már akkor tanítványnak számít, és fiatalember, maga mellé veszi, és a későbbiekben a missziós munkájában társának tekinti. Ez a Timóteus pedig zsidó anyának és pogány apának a gyermeke. A zsidó anyáról azonban megjegyzi a szöveg, hogy hívő zsidó anyának – ez itt azt jelenti, hogy Krisztus-követő, tehát keresztény irányzathoz tartozó anyának – a gyermeke (vö. ApCsel 16,1).

Az a Szent Pál, aki Jeruzsálemben kiharcolta az apostolok és presbiterek előtt, hogy a pogányságból megtérőknek ne kelljen megtartani a mózesi törvényt, ugyanez a Szent Pál most azt mondja Timóteusnak, hogy ő viszont metélkedjen körül (vö. ApCsel 16,3). Tehát mózesi törvény megtartását a zsidóból lett keresztények számára nemcsak, hogy nem utasítja el, hanem még azt is kezdeményezi, hogy bár már ők is keresztények, de a gyermekeinknek is adják tovább ennek a követését. Rendkívül érdekes korfordulón zajlanak ezek az események, és Szent Pálról is egysíkú lenne a képünk, ha csak azt mondanánk, hogy ő a mózesi törvény és a szokások ellenfele volt, és egyszerűen azért küzdött, hogy ezektől megszabadulva mintegy teljesen más rendben folytatódjék a közösség élete. Tehát az a csoport, aki a zsidóság köreiből lett hívővé, ahogy láttuk a jeruzsálemi események kapcsán, bizony követte a törvénynek az előírásait, és nem érezte úgy, hogy ezzel fel kellene hagynia.

Persze azt mindannyian elfogadták, hiszen Krisztus követői lettek, hogy Jézus Krisztusban elérkezett a teljesség, hogy Ő felszabadított minket Isten fiainak a szabadságára (vö. Róm 8,21), és sokkal többet hozott, mint amit a törvény puszta követése hozhatna az ember életében. S hogy a történelem utána hogyan alakította tovább a közösségek életét, az egy igen nehéz és többértelmű folyamat: még a pünkösdnek meg a húsvétnak az ünneplése is, azoknak a dátuma nagyon sokáig vitás maradt, és kellett ahhoz várni még vagy 200 évet, amíg túlsúlyba került egyértelműen a zsidóságtól elkülönülő és mindig vasárnap húsvétot ünneplő irányzat.

Azt hiszem, hogy ebben a mostani szentleckében pillanatfelvételt kapunk egy időszakról, amikor bizonyos dolgok még nem dőltek el. Érdemes ebbe belegondolunk, érdemes belegondolnunk abba, hogy milyen sok lehetőség van a mi hitünkben, és hogy mennyire mindenkinek szól, mennyire nem akarja elvenni senkinek az azonosságát, hanem kiteljesíti azt, ami egy egyénnek és közösségek a küldetése.

Hallgassa meg a homíliát az alábbi linken: