Napi homília – 2020. április 29.

Húsvét III. szerdája az idén Sienai Szent Katalin ünnepére esik. Sienai Szent Katalinban egyháztanítót, Európa társvédőszentjét tiszteljük, de régi idők óta Itália védőszentjeként is tisztelik őt az olaszok. Sőt az idén, ebben a nehéz megpróbáltatásokkal, zűrzavarral teli évben külön kilencedet is tartanak, így készültek fel Sienai Szent Katalin ünnepére. Eligazítást, pártfogást, segítséget kérnek tőle ebben a nehéz történelmi időszakban, amit az olasz népnek át kell élnie.

Egyháztanító Sienai Szent Katalin? Hiszen nagyon későn ismerkedett meg a betűvetéssel is, biztos, hogy nem volt a kor nagy teológusai és tudósai közül való. Hanem a Lélek olyan bensőségesen működött benne, hogy végül is az egész Egyház számára utat mutatott. Az ő egyénisége prófétai jellegű volt, nem abban az értelemben, hogy előre megmondta volna pontosan a jövendő eseményeket, hanem abban az értelemben, hogy azt tudta megjelölni egyén és közösség, népek és az Egyház számára, hogy Isten szándéka szerint mi most a történelmi teendő. Elment Avignonba, és rávette a pápát, hogy térjen vissza Rómába, térjen vissza Itáliába. Még azt is elfogadta, hogy Firenze városának, városállamának követe legyen ebben a misszióban, de nemcsak ezért, és főleg nem ezért járt el olyan határozottan, hanem azért mert megérezte, biztosan megérezte, hogy mi Isten akarata. Tehát az adott pillanatban követte mindig a sugallatokat, amiket kapott.

Ez megmutatkozott egyébként a hétköznapi helytállásában is, hiszen azért lett híres, mert nagylelkűen ápolta a betegeket bűnbánati szónoklatokat tartott. Tehát nő létére, harmadrendű domonkos nővér létére járta az országot és tartotta a szónoklatokat, papok kísérték, akik utána meggyóntatták a bűnbánókat. Szóval egy egész feltűnő jelenséget indított meg, egy népmozgalmat. Egy 33 évesnél fiatalabb nő részéről a középkori Európában nem mindennapi cselekmény volt ez.

De a nők szerepe az Egyházban kezdettől fogva valami nagyon különleges. Ha meggondoljuk, a legrégibb keresztény iratok is arról számolnak be, hogy vannak olyan asszonyok, nők, szüzek, özvegyek, akik imádkoznak az Egyházért. A legrégibb egyházi iratokban, a Traditio Apostolicában, a Didaszkáliában, a Szent Apostolok Egyházi Kánonjaiban, mind arról van szó, hogy például az özvegyek imádkozzanak az Egyházért, magáért az Egyházért. Sőt a Szent Apostolok Egyházi Kánonjaiban egy olyan ősi utalás is van, hogy „szükséges özvegyeket rendelni a helyi egyházban, mert kinyilatkoztatásokért is lehet hozzájuk fordulni, ha ez szükséges” [vö. Az ókeresztény kor egyházfegyelme, (Ókeresztény írók 5.), Szent István Társulat, 1983, 41.]. Tehát az imádkozó, az egész életét az Egyházért való imádságnak szentelő özvegyek minthogyha Isten különleges útbaigazító szavának is a közvetítői lennének, és erre az Egyház régen is felfigyelt.

Úgyhogy a személyes odaadásnak, annak az odaadásnak, ami a jézusi példabeszédben a szegény özvegyasszony két fillérjének a perselybe dobásában mutatkozott meg, ennek a teljes odaadásnak a válasza Isten részéről az, hogy Ő is komolyan veszi, és fontos eszközeként használja fel az egész közösség javára az olyan lelkeket, akik teljesen ráhangolódtak az Ő akaratára.

Sienai Szent Katalin ünnepén kérjük mi is a közbenjárását, kérjük, hogy igazítson el bennünket, hogy Európa egyházát, Európai népeit is ébressze rá arra, hogy mi a jelenlegi történelmi órának az üzenete, mi az, amit Isten kíván tőlünk, bármilyen nehéz is. Nehéz volt Sienai Szent Katalin korában is: a pápa nem nagyon akart eljönni Avignonból, a francia politika mindent megtett, hogy megmaradhasson az ő területén a pápaság, az ő befolyása alatt, de végül mégis sikerült meghozni a döntést, és ez bizony az Egyház szabadsága szempontjából is igen értékes, gondviselés szerű lépésnek bizonyult.

Kérjük Sienai Szent Katalin közbenjárását mai életünkben Európáért, az Egyházunkért, Itáliáért, és mindannyiunkért is külön-külön!

Hallgassa meg a homíliát az alábbi linken: