2020. április 24. péntek

Napi homília – 2020. április 24.

Erdő Péter bíboros, prímás elmélkedése

Húsvét II. hetében, pénteken az evangéliumban a kenyérszaporítás csodáját olvassuk (Jn 6,1-15), egy olyan csodát, amely a többi evangélistánál is megtalálható, Jánosnál azonban egészen különös vonásokat hordoz. Sok a közös alapeleme ennek az elbeszélésnek: az ötezer férfi, akit jóllakatnak, feltűnik a többi evangéliumban is, a 12 kosár maradék, a füves hely, ahová letelepítik őket, ugyancsak megjelenik. Vannak viszont olyan elemek is ebben az elbeszélésben, amelyek a János evangélium sajátjai, olyan hangsúlyok, amelyek különösen is jelzik azt a mondanivalót, amit János evangéliuma ennek a csodának az elbeszélésében ki akar fejezni.

Először is maga Jézus az, aki a kenyeret és a halakat elosztja, nem bízza ezt a tanítványokra. Ő maga áll az események középpontjában, olyannyira, hogy Ő a kezdeményező is. Ő teszi fel a kérdést, hogy hogyan adjunk enni ilyen sok embernek (vö. Jn 6,5). Ő az, aki eleve tudja, hogy mit akar cselekedni (vö. Jn 6,6). Tervet hordoz magában, olyan tervet, amely minden emberi számítást és belátást messze meghalad. Olyan tudása van erről a csodáról, ami embernek nem lehet. Jézus az is, aki ezután a kenyér szétosztásakor olyan szavakat és olyan gesztusokat használ, amelyeknek a fényében az egész kenyérszaporítás előképpé, előjellé magasodik. Hiszen azt olvassuk, hogy „kezébe vette a kenyeret”, „hálát adott”, „kiosztotta” (vö. Jn 6,11). Ugye az Eucharisztia alapításakor, az utolsó vacsorán az átváltoztatott Krisztus-test megtörésének a vegyétek-egyétek szavainak az előképét ismerjük fel Jézusnak ebben a gesztusában.

Tehát Jézus személyében a mai evangélium szerint nagyobb van itt, mint a korábbiak közül bárki. Nagyobb Ő, mint Elizeus próféta, akiről pedig az Ószövetségben azt olvassuk (2 Kir 4,42-44), hogy 20 kenyérből sok embert jóllakatott, hiszen sokkal több ember van itt mint amennyi Elizeustól enni kaphatott, sokkal több maradékkal találkozunk, és nem lepődik meg Jézus a csodán, hanem eleve eltervezte azt, tehát szuverénebb módon lép fel, mint hajdan a próféta. De nagyobb Jézus Mózesnél is, hiszen a tömeg, a kórus a csoda után azt mondjam, hogy „ez valóban a próféta, aki a világba jön” (Jn 6,14). Márpedig Mózes ötödik könyvében azt olvassuk, hogy majd Mózeshez fogható, sőt nála nagyobb prófétát támaszt az Úr (vö. MTörv 18,15). Ezt a Mózesnél nagyobb prófétát ismerik fel az emberek Jézus személyében. De még nagyobb Ő, mint bármely próféta, hiszen az evangélium szerint már az utolsó vacsora előképévé teszi a kenyérszaporítást, mikor nem csak 5000 embernek, nem csak egy alkalommal fog majd táplálékot adni, hanem az egész világnak fogja adni nem is pusztán azt a kenyeret, amitől újra megéhezünk, hanem a saját testét, amely az örök üdvösségre szóló táplálék.

Ennek az előképe tehát a kenyérszaporítás, ezért mi akik a beteljesedés korában élünk, bizalommal forduljunk az Eucharisztiához, mert nagyobb csoda történik templomainkban napról napra, mint a kenyérszaporítás csodája volt. Az volt az előjel, ez a beteljesedés. Ez az étel, amely után, ahogyan Ő mondja, „aki ebből eszik, az örökké él” (vö. Jn 6,51). Így vegyük magunkhoz, ha tehetjük, a mostani időben is „az élet kenyerét” (vö. Jn 6,35.48): örömmel és szeretettel. Ha nem járulhatunk szentáldozáshoz fizikailag, akkor végezzünk lelki áldozást, és kérjük Krisztust, hogy táplálékával, testével, Önmagával alakítsa át egész életünket!

Hallgassa meg a homíliát az alábbi linken:

Esztergom-Budapest folyóirat

Esztergom-Budapest 2023/5. szám
Esztergom-Budapest 2023/4. szám

Összes folyóirat

Keresés

Az oldalon

 

Főegyházmegyei papok

Plébánia keresése

A főegyházmegye intézményei

 


 







Adó 1%-a, Katolikus Egyház
Partnereink:




Új Ember bolt