Napi homília – 2020. április 17.

Húsvét hetének pénteki evangéliumában (Jn 21,1-14) Jézus megjelenik feltámadása után az apostoloknak a Tibériás-tó partján. Ez a jelenet sok szempontból emlékezetes és az Egyház teológiai gondolkodását mindmáig sok szempontból meghatározza.

Mindjárt a jelenetnek az eleje egy drámai mondattal kezdődik. Simon Péter azt mondja két másik tanítványnak, hogy „elmegyek halászni” (Jn 21,3). Ő, akit a háló mellől, a halászat foglalkozásából szólított el Jézus annak idején, így szegődött a tanítványok közé, végigjárta Jézussal nyilvános működésének útját, tanúja volt a szenvedésnek, tanúja volt most már a feltámadásnak is, találkozott a feltámadt Krisztussal. De telik az idő, valamiből meg kell élni. Az ő foglalkozása az volt, hogy halászott. Ha nem is azzal a csüggedt lelkülettel, mint az emmauszi tanítványok Húsvétvasárnap folyamán, de mégiscsak ő is elindul, hogy akkor a saját régi foglalkozása szerint keresse tovább a megélhetését. Van ebben a „kimegyek halászni” mondatban egyfajta igen szomorú mellékzönge is.

S valóban, emberi erővel a saját foglalkozásokban, a saját munkaterületükön dolgoznak egész éjszaka, és nem fognak semmit. Csak aztán reggel, amikor Jézussal találkoznak, akkor változik meg minden, mert amikor kiveszik a hálót, akkor az megtelik úgy, hogy alig bírják a partra vonni. 153 nagy halat fognak, ami jelképes szám. Sokak szerint abban az időben úgy tartották, hogy ennyi fajta hal létezik a világon. Mindenesetre azt jelenti, hogy minden nemzethez szól a küldetésük, hiszen Jézus mondta nekik korábban, a halászoknak, akiket elhívott, hogy „emberhalászokká teszlek titeket” (Mt 4,9), és most Ő az, aki egy váratlan egy csodálatos fogást, egy halfogást ajándékhoz nekik, amelyben az összes halakat meg lehet találni.

Így vagyunk ezzel: amit a saját elképzelésünk szerint, a saját erőnkből tennénk, a régi logikával, a régi megszokások szerint, az most már eredménytelennek bizonyul. Semmi nem lehet olyan, mint Jézus feltámadása előtt, még a saját ismereteink, a saját szokásaink sem maradhatnak a régiek. Viszont hogyha csatlakozunk a feltámadt Krisztushoz, ha az Ő erejében, az Ő útmutatása szerint, az Ő Lelkével kezdünk el dolgozni, akkor csodálatos eredményt ajándékhoz nekünk abban a küldetésben, amit Ő bízott ránk. S ez a küldetés minden ellenkező, néha szomorú látszat ellenére ma is tart a világtörténelemben. Nekünk, keresztényeknek ma is a világ minden népéhez szól a küldetésünk, és ha ezt őszinte, szabad szívvel teljesítjük, akkor velünk lesz és velünk van a Szentlélek, és olyan eredményeket fog ajándékozni nekünk, amire álmunkban sem gondolhattunk volna.

Adja Isten, hogy mi is a húsvét utáni apostoloknak lehessünk a társai, és megérezzük, hogy Krisztus itt van a közelünkben, itt maradt velünk, és a Szentlélek segítségével beteljesíti művét az emberiség történetében.

Hallgassa meg a homíliát az alábbi linken: