Napi homília - 2020. április 13.

A húsvétot követő napokban, húsvét nyolcadában az Egyház a feltámadás titkát elmélkedik át. Húsvéthétfőn az asszonyok találkoznak az evangéliumi szakasz (Mt 28,8-15) szerint a feltámadt Krisztussal, még pedig ahogy a sírtól visszatérnek, és a tanítványokhoz akarnak menni, máris elérjük lép Jézus, üdvözli őket: „Üdv nektek!” – mondja, de aztán rögtön hozzáteszi: „Ne féljetek!” (vö. Mt 28.9-10). A félelem és a félelem elűzése alapvető motívum a feltámadás történetében. Márk evangéliumában Krisztus sírjában az angyal mondja azt a kenet hozó asszonyoknak hogy „Ne féljetek!” (Mk 16,6), itt maga Jézus szól így az asszonyokhoz.

De miért, mi az oka ennek a félelemnek? Ha az ember magánál sokkal nagyobb hatalommal találkozik, akkor önkéntelenül eltölti a félelem. Így vagyunk ezzel, ha a természet elemi erőivel találkozunk, főleg a katasztrófák idején. Egy földrengés, egy vulkánkitörés, egy árvíz, egy cunami mindenképpen félelmet kelt az emberben, de sokszor a biológiai katasztrófák is, egy-egy nagy járvány például joggal kelt félelmet az emberek szívében. Mégis a félelemnek vannak emberi okai is: néha a világi hatalom, néha gonosz emberek, néha a háborúk ugyancsak meghaladják az egyes ember erejét.

De van a Bibliában egy másfajta félelem is. Ez pedig akkor jelentkezik – és sokkal nagyobb, mint az összes eddig felsoroltak –, amikor az ember magának Istennek a hatalmával találkozik. Mózes az égő csipkebokorban megretten, amikor találkozik az Úrral. Hasonlóképpen az Ószövetség lapjain sokszor van szó arról, hogy helyes magatartás félni az Urat, hiszen mindenható, hiszen Ő a leghatalmasabb. Még az Újszövetségben is, még Jézus tanításában is előfordul ez, például, amikor azt mondja, hogy „ne azoktól féljetek, akik megölik a testet, hanem attól féljetek, aki a lelket is a kárhozatba tudja taszítani” (vö. Mt 10,28).

Való igaz és helyes magatartás, ha eltölt bennünket Isten végtelenségével szemben egyfajta – úgyis mondják ezt, hogy üdvös – félelem. Jézus itt mégis azt mondja, hogy „Ne féljetek!” Igen, mert Istennek ez a végtelen hatalma emberszerető hatalom, Ő végül is jót akar nekünk. De a világ történetéből ez látszik? Valamiképpen igen, hiszen élünk, létezünk, megvan az emberiség, a kultúránk fennmaradt mindezidáig. Ugyanakkor rengeteg szenvedés is van az ember életében, és végül mindenkinek a földi élete a halállal végződik. Azt mondja Jézus mégis, hogy „Ne féljetek!”, mert a húsvét örömhíre azt mutatja, hogy a földi halállal nincs mindennek vége, hogy ez a nagyszerű világmindenség, amely egyszerre örvendetes és jóindulatú, de egyszerre komornak és kegyetlennek is látszik, nem egy értelmetlen gépezet csupán, hanem a minket szerető Istennek az alkotása.

Isten bennünket, embereket a halál után is örök életre és örök boldogságra hív. Erről tett tanúságot Krisztus feltámadásával. Krisztus feltámadása a mi örök életünk ígérete.

A meghallgatás indítása innen: