Lelki nap volt Újlakon

Hagyománya volt már a kiscelli keresztútnak. Volt már korábban virágvasárnapi családi délelőtt alkotóházzal. Esedékes volt az elsőáldozásra készülő hittanosok foglalkoztatása. „Csak” ezeket kellett összeadni, megtoldani előadásokkal és megbeszélésekkel, szentségimádással és közös ebéddel – és máris előállt a tartalmas lelki nap, amely felülmúlta a szervezők várakozásait.

A szervezők, előkészítők ezúttal nem csak néhányan voltak és nem csak szerveztek. Sok mindent kellett megtervezni, beszerezni, elrendezni, megfőzni… A pörköltöt például négy asszony főzte odahaza, amiből aztán káposzta és krumpli és füstölt hús és fűszerek hozzáadásával az a finom nevenincs étel elkészült, nagyjából száz adagnyi. Érzékeny gyerekgyomrokra számítva főztek finom paradicsomlevest is. A kicsik ettől függetlenül „pászkavacsorát” is ettek, báránnyal, kovásztalan kenyérrel és keserű salátával. Felnőtt vezetőik ekképpen is igyekeztek élményszerűvé tenni számukra a húsvét gondolatát.

A felnőttek délelőtt Kozma Imre irgalmasrendi atya, délután Lendvai Zalán ferences atya érdekes és elgondolkodtató előadását hallgatták meg. Imre atya elhívásról és küldetésről és a világ aktuális eseményeiről beszélt, Zalán atya a megtérésről és annak keretében főleg a gyónásról tartott szellemes előadást olykor húsbavágó megállapításokkal. De mindezeket megelőzte Ferenc atya bölcs bevezetője: az ünnepre készülni kell!

Az ilyen programoknak is megvan a technikai háttere: kellenek a felállított széksorok, a hangosítás, jól jön a büféasztal… A hallgatóság soraiban ülő szülők gyerekeinek „a fejünk fölött” énekeket tanítanak, alkotóházat, kreatív sarkot működtetnek, a gyerekek teljes keresztúti képsort rajzolnak… Néhány anyuka megköszöni, hogy ekképpen tehermentesítve még gyónnia is sikerült.

Mindkét előadás után voltak kiscsoportos beszélgetések, ahol a résztvevők nem csak gondolataikat mondhatták el (néha akár bővebben a kelleténél), de egymást is (jobban) megismerték. Volt csend is: délben egy félórás szentségimádás. Volt délután élményszerű keresztút a természetben rekordszámú résztvevővel (kb. 60 fő), melynek során a felolvasók örömmel vállalkoztak feladatukra, melyből lelki megerősödést meríthettek. És mindenki lelki megerősödését szolgálta a napot lezáró esti szentmise.

A jól sikerült újlaki lelki napon körülbelül százan vettünk részt, de az eseményt ennél is többen támogatták. Volt olyan, aki odahaza vállalkozott 80 adagnyi kávé lefőzésére. Volt olyan kisközösség, amely elutazott ugyan, de pénteken este még kirakta a kertbe a padokat–asztalokat… Egyébként kisebb csoda, és nyílván jórészt a finom meleg ebédnek köszönhető, hogy a hűvös, borús időben is mindenki szívesen elüldögélt a szabadban.

És talán csak az Úristennek van teljes képe róla, ki mindenki hogyan és mivel járult hozzá a nap sikeréhez. Mindenesetre a tapasztalat arra ösztönöz, hogy hagyományt teremtsünk. Evégett érdemes belegondolni, mit lehet másképp, jobban csinálni. Itt egyelőre csak két mozzanatot emelnénk ki: Gondosabb, bátrabb jelentkezést kérünk. Aki képes egy életre elköteleződni kereszténynek, legyen képes három napra előre „bevállalni” egy lelki napot, s ezzel megkönnyíteni a szervezők munkáját.

Akik egyébként talán így sem voltak elegen. Vagy inkább: nem volt kellőképp megosztva a feladatok terhe, egyesekre túl sok jutott. De hát most már, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, ezt is könnyű lesz jobban csinálni.

A beszámolót féltucatnyi szervező tapasztalata alapján összeállította

Sz. J.