Ismét jóllakhattak a hajléktalanok, a rászorulók

Akár ünnepséggel is kezdhette volna az idei első ételosztást a Pestszentimrei Katolikus Karitász január 27-én. A szervezet akkor félszázadik alkalommal látta vendégül a Szent Imre-plébániatemplom kertjében a hajléktalanokat és a szegényeket – nem csak a kerületből. A mostani alkalmon, február 24-én is sokan voltak, és sokan laktak jól.

Van úgy az ember, hogy már csukott szemmel, reflexből is tudja, mit kell csinálnia. Nem tévedünk, ha leírjuk: a Pestszentimrei Katolikus Karitász lelkes, összességében mintegy negyven katolikus hívet számláló csapata ilyen. Már évek óta adnak enni az éheseknek, a sorban állást már jó egy órával az ételosztás előtt megkezdőknek, így „rutinmunkává” válhatott az a jótékonykodás, amelyre már az önkormányzat is felfigyelt, s elismerést adott a jószolgálatért.

A jubileumról persze kevesen tudnak, vagy ha mégis, akkor sem az ünnepléssel törődnek, mert leginkább azért jönnek ide az emberek, hogy legalább ez a napjuk kicsit szebb legyen, s ne éhesen keljen lefeküdniük este.

– Nem szerveztünk csapatot, mégis azzá váltunk az elmúlt években – mondta Kovács István, a karitász vezetője, hozzátéve, hogy a nyolc év alatt együtt dolgozó, gondolkodó és egyet akaró közösséggé váltak, ami az összetartozásukat jelzi.

A közösség elöljárója azonban nem nosztalgiázhatott hosszasan, mert bőséggel akadt dolga február utolsó szombatján is. Igen, mert az éhes ember nem emlékezni, hanem jóllakni akar…

Finom meleg étel várta a vendégeket, így jobb is lett a falatozók kedve a templom közvetlen szomszédságában megterített asztaloknál, amelyeknél már sokadszor feledkezhettek meg egy kis időre a gondjaikról. A karitász tagjai sokuk sorsát ismerik, figyelnek rájuk.

A rászorulók távozása után bizonyára a karitász tagjainak is az eszében járt még a szerencsétlen sorsú vendégeik arca, amikor a vendéglátás végén egymás kezét fogva imádkoztak a nélkülözők sorsának jobbra fordulásáért.

S-Ny Zs.