A Magyarok Nagyasszonya gyermekeiként nem gyűlölhetjük egymást!

A főpásztor megemlékezett arról, hogy az ünnep attól is felejthetetlen, hogy negyvenöt évvel ezelőtt, 1980-ban szentelte fel Szent II. János Pál pápa a Szent Péter-bazilika altemplomában a Magyarok Nagyasszonya-kápolnát – ezzel beteljesítve egy évezredes magyar álmot. A jelen lévő magyar zarándokok és paptestvérek nagy száma miatt a mostani ünnepi liturgiára azonban nem itt, hanem a bazilika Kórus kápolnájában került sor, amelyen Udvardy György veszprémi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) alelnöke, Ternyák Csaba egri érsek, Németh Gábor, az MKPK titkára, Fehérváry Örs Jákó OSB, a római Szent Anzelm Pápai Egyetem rektora, Vízi Elemér SJ, a római Collegium Germanicum et Hungaricum spirituálisa és Törő András, a Pápai Magyar Intézet rektora koncelebrált.

A szentmisén együtt ünnepelt az Egri Főegyházmegye szentév alkalmából Rómába érkezett zarándokcsoportja, a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola és Zeneművészeti Szakgimnázium szentévi zarándokcsoportja, Habsburg-Lotharingiai Eduárd, hazánk szentszéki nagykövete és Kovács Elemérné, Boldog Bódi Mária Magdolna unokahúga, valamint az Örök Városban élő magyarok közössége, illetve az ide érkező nagy számú magyar zarándok.
Erdő Péter bíboros az ünnepi szentmisén felidézte: a Magyarok Nagyasszonya-kápolna nem csupán építészeti emlék, hanem a nemzeti önazonosság és a hit megőrzésének jelképe. Szent István király a halála előtt Szűz Máriának ajánlotta országát. Ez a felajánlás évszázadokon át erőt adott a magyar népnek a történelem legsötétebb időszakaiban is.

Kiemelte továbbá: a mohácsi vész után, majd a török uralom idején Magyarország elveszítette függetlenségét és lakosságának jelentős részét, de a hit és a Szűzanya iránti bizalom megmaradt. Buda felszabadítása és a zentai győzelem a korabeliek szemében Mária közbenjárásának jelei voltak. Ezért I. Lipót király 1693-ban újra felajánlotta Magyarországot a Szent Szűz oltalmába, és pénzein is megjelent a felirat: „Sancta Immaculata Virgo Maria, Mater Dei, Patrona Hungariae” – „Szeplőtelen Szűz Mária, Isten Anyja, Magyarország Védasszonya.”
A bíboros hangsúlyozta: Aki Istennel van, az teljes a kegyelemmel.” Mária példája azt tanítja, hogy az emberi boldogság nem a földi jókedvben vagy sikerben rejlik, hanem abban, hogy Isten közelében élünk. Az Egyház küldetése nem csupán az, hogy jó közösség legyen, hanem hogy hirdesse az evangéliumot, amely a feltámadt Krisztus örömhíre.

Erdő Péter arra is emlékeztetett, hogy Mária népek fölötti szeretete egységre hív. A Szent Péter-bazilikában több nemzeti kápolna is van, melyeket a Szűzanya tiszteletére szenteltek – ez jelképezi, hogy a világ különböző népei közös Édesanyát tisztelnek. „Ha közös Édesanyánk van, akkor testvérek vagyunk” – mondta a bíboros. – „A remény és a megmaradás útja annak felismerése, hogy közös a sorsunk: egy Anyának gyermekei vagyunk. Nem gyűlölhetjük egymást, hanem alkotó sokféleségben össze kell tartanunk.”

A Magyarok Nagyasszonya ünnepe arra hív, hogy újra felfedezzük a hit, a nemzeti összetartozás és a bizalom erejét. A római magyar kápolna – ahol nap mint nap imádkoznak magyar zarándokok és papok – a világ közepén hirdeti: Mária oltalma ma is élő valóság.
A szentmise ünnepi hangulatát a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola kórusának éneke emelte Mezei Jánosné Csonka Szabina Babett vezényletével, az orgonakíséretet Mezei János szolgáltatta.

Erdő Péter bíboros, prímás homíliáját az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük:

Ma a Boldogságos Szűz Máriát mint Magyarok Nagyasszonyát ünnepeljük. Itt a Szent Péter-bazilika altemplomában 45 évvel ezelőtt neki szentelte nemzeti kápolnánkat Szent II. János Pál pápa.
Felejthetetlen gesztus volt ez, a magyarok régi vágyának beteljesítése. Hiszen a magyar kápolnának évezredes története van. Első szent királyunk házat akart létesíteni a magyar zarándokok számára itt, a kereszténység központjában. Az eredeti kápolna a mai sekrestye közelében állt, és a barokk építkezés idején bontották le.
A magyar katolikusok tudatában voltak annak, hogy Róma mindannyiunk hazája, és arról álmodtak, hogy ebben a nagy közös otthonban egy saját szent helyük is legyen. Világos volt, hogy a magyar kápolnát a Szűzanyának, Magyarok Nagyasszonyának kell szentelni. Volt azonban egy „kis probléma”. A mohácsi vész után Magyarország fokozatosan elveszítette önállóságát, még ha a nép nem is mondott le sohasem a szuverén kulturális és jogi létezésről. Mégis az ország középső része, amely majdnem egybeesett a mai Magyarországgal, százötven évig a Török Birodalomhoz tartozott, és elveszítette lakosságának mintegy kétharmadát.

A magyar katolikusok megőrizték Szent István király nagy tettének hagyományát, azt az emléket, hogy koronáját, országát, mely akkor tért keresztény hitre, a Szűzanyának ajánlotta fel. Buda városának felszabadulása a török megszállás alól 1686-ban és a győztes zentai csata a kortársak szemében a Szűzanya közbenjárásának jele volt.
Erről meg volt győződve I. Lipót császár és magyar király is. Követni akarta Szent István példáját, és Magyarországot 1693-ban felajánlotta a Szent Szűznek. Lipót király pénzein is megjelent a Szűzanya a következő felirattal: „Sancta Immaculata Virgo Maria, Mater Dei Patrona Hungariae”.
A mai evangéliumban Szűz Mária szerepének lényegét hallottuk. Az Úr vele van, és teljes a kegyelemmel. Isten kiválasztotta őt, és mentessé tette az eredeti bűntől, mert vele akarta megvalósítani nagy tervét, vagyis azt akarta, hogy a Megváltó anyja legyen. Aki Istennel van, az teljes a kegyelemmel. A boldogság az a hivatás, amely az emberi lény célja, Isten közelségében valósul meg. Ma egyesek azt mondják, hogy az Egyháznak, a plébániáknak a katolikus közösségeknek boldog közösségeknek kell lenniük. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a közösségek azért vannak, hogy jól érezzük magunkat bennük, hogy szórakoztassanak minket, mert az Egyház célja nem csupán az, hogy tagjai jól érezzék magukat egymás társaságában itt a földön, hanem a küldetés, a misszió, vagyis Krisztus örömhírének hirdetése. Ahogyan Szent VI. Pál pápa írta: Az Egyház az evangélium hirdetése végett létezik. Ennek az evangéliumnak a lényege pedig az, hogy Krisztus föltámadt, és megnyitotta az utat az örök boldogság felé azok számára, akik megtérnek, és hisznek benne.

Ennek a jó hírnek a fényében át kell gondolnunk, mit jelent számunkra, hogy Mária népe vagyunk. Magyar kultúránkban jelen van a katolikus örökség. Ez az örökség viszont bizalmat jelent az isteni gondviselésben és a jövőben, és egyben jelenti nemzeti azonosságunk értékelését és elfogadását is, de megkívánja azt is, hogy nyissuk meg a szívünket minden más nép felé. Mindez olyan tény, amit el kell ismernünk és át kell gondolnunk, mert katolikus vallásunk nem csupán kulturális tény, hanem egész életre szóló személyes meggyőződés.
Ennek a kápolnának az építése és pápai megáldása 45 évvel ezelőtt kifejezte, hogy a római Egyház bennünket is befogad, közösségként is tisztel minket, és egyesít Krisztus hitében a többi népekkel. Itt, Rómában, de főként ebben a bazilikában vannak a Szűzanyának szentelt más nemzeti kápolnák is. Ez szépen kifejezi, hogy a különböző népekhez tartozó katolikusok közösségként is úgy tekintenek a Szűzanyára, mint Édesanyjukra. De ha közös édesanyánk van, akkor egymásnak testvérei vagyunk. Különösen fontos ezt átéreznünk a saját népünk vonatkozásában.
A remény és a megmaradás útja annak felismerése, hogy közös a sorsunk, hogy egy Anyának gyermekei vagyunk, hogy nem gyűlölhetjük egymást, hanem alkotó sokféleségben össze kell tartanunk.

Szűz Mária, mindnyájunk Édesanyja nem félt Szent Fiát követni a keresztúton egészen a Golgotáig. Kérjük közbenjárását, hogy mi is bátran megvallhassuk Krisztust, mert Ő az Igazság, az ember Megváltója és a népek Világossága. Ámen.

Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír